Mindenki lelkiismerete szerint
2006. december 01. 00:00
Az eredeti hippokratészi eskü szerint az orvos „tisztán és szeplőtelenül” fogja eltölteni életét, gyakorolni mesterségét. Ám a szöveg korántsem olyan idealisztikus képet sugall az isteni orvosokról, mint amilyennek első olvasásra hisszük.
S bár orvosnak lenni évezredek óta szép mesterséget, hivatást jelentett és jelent ma is, sohasem lehetett könnyű egyszerre megfelelni a szakmai és morális elvárásoknak – jól jelzi ezt az avatáskor letett eskü textusának változása az ókortól napjainkig.
„Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzésé” – ez a gondolat lényegét tekintve minden magyar orvosi egyetemi fogadalomban benne van. Az élet, a gyakorlat néha azonban mást hoz.
Brooser Gábor profeszszor, az utolsó egyesületi orvoskamara elnöke, a hajdanvolt Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egykori rektora azt mondja: az ő idejében még volt hangulata, stílusa, lelkisége egy-egy gyógyintézménynek, amivel segítette a beteg emberek lelki gyógyulását, azt, hogy bizalommal fogadják az orvosok javaslatait. Ma erre egyre kevesebb a példa. Mintha a döntéshozók nem tudnák már „beleérezni magukat a betegágy mentalitásába”, pedig a professzor szerint „félresiklik az az egészségügy, ami nem tud ezzel a hozzáállással építkezni”. Brooser Gábor maradt hát egész életében az édesapjához hasonlóan „naiv, betegszerető orvos”. Azt a szemléletet, értékrendet képviseli, amire „ma is sokat hivatkozunk, de lassan eltűnik. A 21. században számokban, percátlagban beszélünk, kötelmeket írunk elő, de nem biztosítjuk azok végrehajthatóságát”. Azért kivételekre ma is akad példa. Az egyházak által fenntartott, évszázados hagyományokkal rendelkező intézményekben menedékre lelhetnek azok, akik azt remélik, hogy nemcsak testi, de lelki kínjaikra is gyógyírt találnak.
Az egészségügyi intézmények tulajdonosai, vezetői a politikai döntések nyomán az elkövetkezendő esztendőben korlátozott lehetőségekkel számolhatnak. Ám a betegágy mellett álló orvosoknak lelkiismeretük szerint kell dönteniük arról, hogy a jövőben hogyan tartják magukat esküjükhöz.
Írásainkat a 2–11. oldalon olvashatják
S bár orvosnak lenni évezredek óta szép mesterséget, hivatást jelentett és jelent ma is, sohasem lehetett könnyű egyszerre megfelelni a szakmai és morális elvárásoknak – jól jelzi ezt az avatáskor letett eskü textusának változása az ókortól napjainkig.
„Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzésé” – ez a gondolat lényegét tekintve minden magyar orvosi egyetemi fogadalomban benne van. Az élet, a gyakorlat néha azonban mást hoz.
Brooser Gábor profeszszor, az utolsó egyesületi orvoskamara elnöke, a hajdanvolt Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egykori rektora azt mondja: az ő idejében még volt hangulata, stílusa, lelkisége egy-egy gyógyintézménynek, amivel segítette a beteg emberek lelki gyógyulását, azt, hogy bizalommal fogadják az orvosok javaslatait. Ma erre egyre kevesebb a példa. Mintha a döntéshozók nem tudnák már „beleérezni magukat a betegágy mentalitásába”, pedig a professzor szerint „félresiklik az az egészségügy, ami nem tud ezzel a hozzáállással építkezni”. Brooser Gábor maradt hát egész életében az édesapjához hasonlóan „naiv, betegszerető orvos”. Azt a szemléletet, értékrendet képviseli, amire „ma is sokat hivatkozunk, de lassan eltűnik. A 21. században számokban, percátlagban beszélünk, kötelmeket írunk elő, de nem biztosítjuk azok végrehajthatóságát”. Azért kivételekre ma is akad példa. Az egyházak által fenntartott, évszázados hagyományokkal rendelkező intézményekben menedékre lelhetnek azok, akik azt remélik, hogy nemcsak testi, de lelki kínjaikra is gyógyírt találnak.
Az egészségügyi intézmények tulajdonosai, vezetői a politikai döntések nyomán az elkövetkezendő esztendőben korlátozott lehetőségekkel számolhatnak. Ám a betegágy mellett álló orvosoknak lelkiismeretük szerint kell dönteniük arról, hogy a jövőben hogyan tartják magukat esküjükhöz.
Írásainkat a 2–11. oldalon olvashatják
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
