Mindenki azon töpreng: úristen, mit akarnak vele csinálni!?
„Ha a lakosság felháborodása nem éri el a politika érzékenységi küszöbét, védtelenné válik az egészségügy” - idézi Ari Lajos szavait a 168 óra.
Ari Lajossal, a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagjával és Komáromi Zoltán háziorvossal, országos szakfelügyelő főorvossal olyan kérdésekről beszélgetett a lap munkatársa, minthogy: Van-e felesleges orvos és nővér a rendszerben? Van-e értelme a kényszernyugdíjazásnak? Miért immúnis a kormánypolitika a honi egészségügy kérdéseire?
A legtöbb szó - a felmentésekről csepegtetett hírek nyomán kelt friss riadalmak után nem is csodálhatóan - a kényszenyugdíjazásokról esett.
Komáromi doktor, aki szerint ez a történet elültette a gyanakvást az egészségügyi dolgozókban úgy fogalmazott:
Ha lenne egy jelentős szakképzett munkanélküli tömeg – nővérek, asszisztensek, orvosok, szakorvosok –, mert nincs elég munkahely az egészségügyben, akkor jogosnak tartanék egyfajta nyugdíjcezúrát 70, 65, 62 évnél. Azzal, hogy díjazatlan segítő státusban visszamehessenek a tapasztalataikat megosztani. S akkor a fiatal szakember nem külföldre távozik, hanem itthon marad. Csakhogy nincs ilyen tömeg. Egyes városi rendelőintézetekben az orvosok és asszisztensek keretszámát 75-80 százalékban csak nyugdíjasokkal tudják feltölteni.
Ki kellene mondani: ez rossz döntés volt. De közben új kormányhatározat is született: az emberi erőforrások miniszterének meg kell néznie, ki milyen foglalkoztatási viszonyban, részállásban, főállásban van. És már mindenki azon töpreng, úristen, mit akarnak vele csinálni – jelezte Komáromi Zoltán a 168ora.hu beszélgetésében.
