Milyen gyakori a szívmegállás a fiatal sportolókban?
Egy új vizsgálat szerint a főiskolás sportolók nagyobb valószínűséggel halnak meg szívmegállásban, mint azt korábban gondolták. Azonosíthatók-e azok a fiatalok, akikben fennáll a szívprobléma veszélye, és így megelőzhető-e a haláluk?
A hír, miszerint a főiskolás sportolók nagyobb valószínűséggel halnak meg szívmegállásban, nem egészen 2 hónappal azután érkezett, hogy Wes Leonard, egy michigani gimnazista egy kosárlabdameccsen hirtelen összeesett és meghalt szívmegállás miatt, pár pillanattal azután, hogy győztes kosarat dobott.
Halála és más hasonló, az újságok címlapjára került eset felvetették a kérdést, hogy lehetne-e azonosítani azokat a fiatalokat, akikben fennáll a szívprobléma veszélye, és így megelőzni halálukat.
A szívmegállás ritka a sportolókban, és náluk sem gyakoribbak a kis, gyakran észrevétlenül maradó szívdefektusok, mint a populáció egészében. Mégis, „mivel nagy terhelésnek vannak kitéve, náluk gyakoribb az, hogy ha ilyen problémájuk van, akkor emiatt hirtelen szívmegállás következzen be” – mondta dr. Kimberly Harmon, a Washingtoni Egyetem munkatársa.
A Circulation-ban publikált közleményükben dr. Harmon és munkatársai áttekintették az összes olyan váratlan szívhalálesetet, amely 2004 és 2008 között következett be az Országos Főiskolai Sportszövetség (NCAA) tagjai körében. Az NCAA adatain kívül az internetet is felhasználták forrásként a fiatalok szívmegállásai keresésére.
Összesen 273 NCAA-sportoló halt meg a vizsgált ötéves periódus alatt. A halálozások túlnyomó részéért baleset volt a felelős, egészségügyi ok csak 80 esetben. Azonban ezen belül a váratlan szívhalál volt a leggyakoribb – 45 fiatal ebben halt meg, ami azt jeleni, hogy évente 44 000 fiatal sportolóra egy ilyen halál esik.
A váratlan szívhalál a leggyakrabban az I. osztályú férfi kosárlabdázók között fordult elő; az ő körükben évente 3100 főre egy halál jutott. Őket az úszók, majd a lacrosse- (kanadai labdajáték) játékosok követték. A férfiakban és a fekete sportolókban gyakoribb volt a szívhalál, mint nőkben és fehérekben.
A statisztikai adatok nagyobb halálozási arányt mutatnak, mint amilyenek a korábbi becslések voltak, de a legmeglepőbb az, hogy egyes csoportokban kiugróan magas értéket találtak.
Dr. Harmon munkacsoportja szerint a mostani eredmények kiindulópontot jelenthetnek ahhoz, hogy meghatározzák, kiket fenyeget leginkább a szívmegállás. Szerintük ezeket a sportolókat szűrni kellene a rejtett szívrendellenességekre, amik szívmegállásra hajlamosíthatják őket. Arról, hogy érdemes-e EKG-val szűrni a sportolókat, eddig vita folyt – sokan úgy vélték, hogy ez több pénzbe kerülne, mint amennyit érne (egy EKG-vizsgálat ára 100 dollár). Most azonban dr. Harmon azt mondja, hogy bizonyos sportágakban, bizonyos etnikai csoportokban és a férfiakban a szűrés költséghatékony lenne.
Más kérdés, hogy a szűréssel megelőzhető-e a sportolók halála. Viskin és munkatársai nemrég azt mutatták ki, hogy Izraelben nem befolyásolta a versenysportolók szívmegállás miatti halálozását az a törvény, amely kötelezővé tette, hogy minden sportolót szűrjenek szívrendellenességre nézve. Viskin szerint az egyik probléma az a szűréssel, hogy a szívdefektusok nagyon ritkák és az EKG-t néha nehéz értelmezni, s ezek miatt nagyobb a valószínűsége, hogy az orvosok tévesen azt higgyék, szívprobléma áll fenn, mint hogy felfedezzenek egy valódi szívdefektust. „Az élet megmentésére vonatkozó bizonyítékok nem támasztják alá, hogy feltétlenül szükséges lenne szűrést végezni. Nem kell kötelező vizsgálatokat végezni, ha nagyon is sokszor nem tudjuk, hogy mit kezdjünk ezek eredményeivel” – mondta Viskin.
Dr. Harman szerint egy másik lehetőség a hírtelen szívmegállás miatti halálok megelőzésére az, hogy biztosítsák, a sportolás közbeni szívmegállás esetén azonnal kezelni tudják a sportolót automata defibrillátorral. Egy ilyen készülék 3000 dollárba kerül. „Ha egy iskolának csak kevés defibrillátora van, egyet a kosárlabdapályánál kell tartani” – mondta.
