Milliárdos károkat előzhetne meg a dolgozók influenza elleni oltása

A legtöbb költség egyéni és társadalmi szinten is a munkavállaló korú népességnél jelentkezik, ami különösen indokolttá teszi a dolgozók oltását – ez kiemelten igaz az olyan, az átlagosnál intenzívebb influenzaszezont produkáló esztendőkben, amilyennek az idei is ígérkezik, és olyan munkakörökben, melyek napi szinten sok személyes érintkezéssel, találkozással járnak.

Influenzában évente átlagosan mintegy egymilliárd ember betegszik meg¹; a COVID-19 esetében ugyanez az érték közel három év alatt érte el a 600 milliót – nem csoda, hogy az influenza gazdasági hatásai összemérhetőek a COVID19 pandémia hatásaival. Ennek megjelenéséig egyértelműen az influenza volt a legtöbb anyagi terhet okozó, védőoltással megelőzhető fertőző betegség a világon. Egy néhány évvel ezelőtti amerikai felmérés adatai szerint egyedül az Egyesült Államokban évi 11,2 milliárd dollárra tehetőek az influenzával kapcsolatos költségek a 18 és 64 év közötti, vagyis a gazdasági aktivitás szempontjából a legfontosabb korcsoportokban.² A védőoltással megelőzhető betegségek összköltségéhez az influenza egymaga közel kétharmados részesedéssel járult hozzá.³ Egy hasonló korábbi európai vizsgálat – a szezon intenzitásától függően – évi 6-14 milliárd euróra (Németország esetében akár 3 milliárd euróra) becsülte az influenzaszámla nagyságát a 18-64 éveseknél.⁴ Ez azt jelenti, hogy globálisan mindenképpen tízmilliárdos nagyságrendűek a kiadások illetve a betegség nyomán jelentkező munkaidő-veszteségek költségei – egy olyan járvány miatt, amely egy előzetesen beadott védőoltás révén nemzeti szinten visszafogott ráfordítással megelőzhető lenne.

Az említett vizsgálatok azt is igyekeztek tisztázni, elsősorban mely korosztályoknál jelentkeznek a szóban forgó anyagi terhek. Hogy a kép minél reálisabb legyen, különválasztották a direkt, tehát gyógykezeléssel közvetlenül összefüggő egészségügyi, illetve az indirekt, áttételesen jelentkező társadalmi kiadásokat. Az összkiadáson belül a 18-64 évesek teljes mezőnyén belül 80:20 az indirekt és a direkt gazdasági és társadalmi terhek aránya.⁵ Általánosságban elmondható, hogy minél fiatalabb érintettekről van szó, annál magasabb az influenza részesedése az oltással megelőzhető kórok költségmegoszlásában: a 18-49 éveseknél akár a 85%-ot is eléri. Szintén generális tapasztalat, hogy a dolgozóknál magasabbak ezek a költségek, mint az időseknél.⁵ Ez utóbbi látszólagos ellentmondást éppen az indirekt terhek okozzák, amelyeknek a legnagyobb részét a betegség miatt kiesett munkanapok/munkaórák értéke, illetve – sajnálatos módon – az idő előtti elhalálozások gazdasági hatása adja. A különbség Németországban kétszeres, Franciaországban közel háromszoros (azaz a dolgozóknál Németországban kétszer, Franciaországban közel háromszor annyi gazdasági teher jelentkezik influenza esetén, mint a már inaktív korosztályoknál). ⁶

A vizsgált országokban az influenzában szenvedők 26-59 %-a vesz ki betegszabadságot a fertőzés miatt.

Norvégiában a leghosszabb, átlagosan 7,2 napos az influenza-táppénzes időszaka, de Németországban (6,7 nap), és Franciaországban (6,5 nap) is hasonló hosszúságú.⁷ A direkt anyagi terhek az életkorral, illetve az influenzától független, de a fertőzés által gyakran súlyosbított egészségügyi kockázatforrások számával arányosabb: minél idősebb, illetve minél több krónikus betegségben szenved valaki, annál nagyobb egyéni és társadalmi költséggel jár, ha elkapja az influenzát.⁸

Amikor az influenzáról beszélünk, az esetek többségében az egészségügyi veszélyekre gondolunk, pedig a gazdasági kockázatok is hasonló nagyságrendűek. Elég csupán arra gondolni, hogy a mostani munkaerőhiányos környezetben egész ágazatokat béníthat meg átmenetileg egy kiterjedt járvány. Jelenleg, amikor a vállalatok a közelünkben zajló háború, az infláció és ez egyre erősebb válsághangulat miatt amúgy is rengeteg negatív hatásnak vannak kitéve, érdemes végiggondolni legalább az olyan kiszámítható veszélyforrások elleni védekezést, mint amilyennek a szezonális influenza számít – fogalmazott Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász.

A fenti összefüggéseket elemezve egy amerikai tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb évben – vagyis a nagyon enyhe influenzaszezonokat leszámítva – gazdasági szempontból egyértelműen előnyös lenne a dolgozó felnőttek megelőző oltása, különösen a 18-50 évesek körében. Mint emlékezetes, a déli félteke járványadatai, illetve az azok alapján készült előrejelzések szerint az idei járványszezon várható intenzitása inkább az átlagosnál erősebb lehet, ami indokolttá teszi (legalább célzott munkaköri kategóriákban) a dolgozók  megelőző oltásának végiggondolását, megtervezését és végrehajtását.

Felhasznált források:

1. Families Fighting Flu (2022): The Number of Flu Cases Worldwide: A Global Perspective. Elérhető: https://www.familiesfightingflu.org/number-of-flu-cases-worldwide/ Dátum: 2022. 10. 05.

2. Putri et al. (2018):  Economic burden of seasonal influenza in the United States. In: Vaccine, Vol. 36/27, pp. 3960-3966.

3.  Talbird et al. (2021): Hum Vaccin Immunother Vol. 17:332–43

4. Preaud et al. (2014): Annual public health and economic benefits of seasonal influenza vaccination: a European estimate. In: BMC Public Health Vol. 14, 813 doi:10.1186/1471-2458-14-813

5. Ozawa et al. (2016): Studies conducted in the US before the impact of the COVID-19 pandemic on healthcare systems. In: Health Affairs Vol. 35, pp. 2124–32.

6. Silva et al. (2014): Economic burden of seasonal influenza B in France during winter 2010-2011. In: BMC Public Health Vol. 14, pp 56–65. DOI: https://doi.org/10.1186/1471-2458-14-56

7. Karve S, et al. (2013): Values are for workdays lost for influenza cases overall, including those without sick leave . In: Human Vaccination Immunotherapy Vol. 9, pp 841–857; Petrie JG, et al. (2016): Clinical Infectious Diseases Vol. 62, pp. 448–55; Fragaszy et al. (2017): International Journal of Epidemiology Vol. 46, e18–28; Silva et al. (2014): Economic burden of seasonal influenza B in France during winter 2010-2011. In: BMC Public Health Vol. 14, pp 56–65; Bilcke et al. (2014): Influenza-Like Illness and Clinically Diagnosed Flu. In: PLOS One Vol. 9., e102634–44  DOI: 10.1371/journal.pone.0102634; Xue et al. (2010): Modeling the Cost of Influenza. In: BMC Public Health Vol. 10, pp. 724–34 Elérhető: https://bmcpublichealth.biomedcentral.com/counter/pdf/10.1186/1471-2458-10-724.pdf; Scholz et al. (2019):  Epidemiology and cost of seasonal influenza in Germany - a claims data analysis. In: BMC Public Health Vol. 19., pp. 1090–9 DOI: 10.1186/s12889-019-7458-x

8. Karve S, et al. (2013): Values are for workdays lost for influenza cases overall, including those without sick leave, In: Human Vaccination Immunotherapy Vol. 9, pp 841–857; Scholz et al. (2019):  Epidemiology and cost of seasonal influenza in Germany - a claims data analysis. In: BMC Public Health Vol. 19., pp. 1090–9 DOI:

10.1186/s12889-019-7458-x; Albertí et al. (2010):  Flu and other acute respiratory infections in the working population. the impact of influenza A (H1N1) epidemic. In: Archivos de Bronconeumología Vol. 46., pp, 634–9 DOI: 10.1016/j.arbres.2010.09.002 Tsai et al. (2014):The burden of influenza‐like illness in the US workforce. In: Occupational Medicine. Vol. 64. 341‐347.