Míg az ember alszik, az agya árulkodik
Az emberi agy legalább huszonnégy órán át magán viseli a megelőzőleg átélt események lenyomatát – írta izraeli tudósokra hivatkozva az MTI.
Az izraeli Weizmann Intézet neurobiológiai részlegének munkatársai saját korábbi kutatásaikra támaszkodtak, amelyek az emberi agy folyamatos működésére irányultak. Az agy ugyanis sohasem alszik. Ha az ember szeme nyitva van, észleli és továbbítja a vizuális információkat, az agy idegsejtjei robbanásszerű, lázas tevékenységbe kezdenek. Ha a szem csukva van, az agy akkor sem pihen, hanem a "kitöréseket" igen lassú, spontánnak vagy nyugalminak nevezett agyhullámok váltják fel. Utóbbiakat viszonylag könnyű megfigyelni: bár összetettek, egyúttal rendkívül szervezettek és szimmetrikusak, ráadásul az agynak mindig ugyanabban a részében, a lebenyek külső rétegében, az agykéregben (cortex) haladnak át.
Az intézet tudósai újabb tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugalmi agyhullámok mintái betekintést nyújthatnak az illető személyiségébe. Szerintük a minták a korábban átélt élmények vagy történések "archívumát" képezik, amelyből képet lehet alkotni arról, hogy a vizsgált egyén miben különbözik bárki mástól. Mi több, esetleg a személyre szabott jövő is "megjósolható" az információs tárházból.
Hipotézisüket alátámasztja, hogy az emberi agy hosszú távon képes a változásra. A tanulékonyságnak köszönhetően az agysejtek közötti érintkezések módosulnak: ez a képesség teszi lehetővé annak előzetes felmérését is, hogy elkövetésük esetén milyen eredménnyel vagy következményekkel járhatnak bizonyos cselekmények. A kutatók úgy gondolták, hogy a tanulékonysági kapcsolódások vizsgálatával megállapíthatják, vajon a közelmúlt eseményei "megmutatkoznak-e" a spontán agyhullámok mintázatában.
Feltevésük igazolására önkénteseket olyan tréningnek vetettek alá, amely az agykéregben bizonyos idegsejtek világosan elhatárolható hálózatát hozta működésbe. A résztvevők agytevékenységét funkcionális mágneses rezonancia vizsgálattal (fMRI) figyelték - közvetlenül a feladat elvégzése után, majd huszonnégy óra elmúltával -, hogy kiderítsék: a kifejtett tevékenység befolyásolta-e bármilyen módon a spontán agyhullámok mintáit.
Meglepetésükre az tapasztalták, hogy a gyakorlatok végrehajtása nemcsak közvetlenül az edzés után változtatta meg a nyugalmi agyhullámok mintázatát, hanem olyan módosulásokat hozott létre, amelyek egy nappal később is új - azóta már lényegében megszilárdult - kapcsolódásokat mutattak az agysejtek között.
A kutatók meggyőződése szerint felfedezésük hatással lehet az emberek személyiségének feltárására és megértésére. A spontán agyhullámok mintái nem csupán a közelmúltbeli élményekről árulhatnak el információkat, hanem hosszabb időn át nyomon követve őket az adott személy agyának "egyéni profilja" is megrajzolható segítségükkel.
"Napról napra többet fedezünk fel az agy tevékenységének általános, közös alapelveiről, de még mindig nem tudunk számot adni az egyének közötti különbségek okairól" - idézte a LiveScience.com tudományos hírportál Rafi Malachot, a Weizmann Intézet neurobiológiai részlegének a professzorát, a kutatók egyikét.
