Miért nem használják a közös teret?
A Népszava szerint rossz tapasztalatok veszik el a szakorvosok kedvét attól, hogy használják az elektronikus egészségügyi térben tárolt betegadatokat.
A háziorvosi rendelőkben és a gyógyszertárakban napi gyakorlattá vált a már csaknem kétszáz napja működő Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) használata. A kiállított vények 60-70 százaléka már e-recept, a háziorvosok nem csak gyógyszert rendelnek, de megnézik az e-térbe kerülő szakorvosi leleteket, zárójelentéseket is. A szakorvosok viszont nem aktívak, alig használják a rendszert. Erről Szabó Bálint, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főosztályvezetője beszélt az IME minapi szakmai konferenciáján. Úgy fogalmazott: noha már 200 millió adat van a közös térben, két területen – a kórházakban és a szakrendelőkben – dolgozó orvosok nem igen kérnek a rendszertől információt. Az okokat az EESZT működtetői is vizsgálják.
Van, ahol már az is gondot okoz, hogy az orvosok megszerezzék a vizsgát, amely igazolja, jól ismerik és jól tudják használni a közös e-teret – volt, aki időhiányra panaszkodott, más adminisztratív bajokról számolt be. De akad olyan kórház, ahol egy szakorvos kijelentette: náluk még nem is működik a rendszer.
„A háziorvosok helyzete egyszerűbb, elég ha megnézi a betege zárójelentését, míg a kórházi orvos, ha kíváncsi, a kórtörténet helyett, több tucat PDF dokumentumot soroló listával találja magát szembe” – magyarázza egy gigaintézmény reumatológusa. Ezeket egyenként kell megnyitni ahhoz, hogy kiderüljön, van-e bennük releváns információ a betegről. Ennél lényegesen egyszerűbb kikérdezni. A visszatérőkről pedig van jól szerkesztett, áttekinthető anyag a kórházi belső informatikai rendszerben.
Bár az EESZT novemberben indult, körülbelül három-négy hete tudtak csak csatlakozni a rendszerhez abban a szakrendelőben, ahol Lénárd Rita belgyógyász dolgozik. Állítja: ő nagyon is szeretne adatokat, információkat a hozzá érkezőkről, de gyakran ütközik karbantartás miatti üzemszünetbe. Vagy olyan üzenete, hogy a betege korlátozta adataihoz való hozzáférést, miközben az előtte ülő páciense határozottan állítja: nem tett ilyet. Fél óra múlva meg is nyílik az adatlap, csakhogy akkor már a beteg nincs ott. Ő is azt panaszolja, hogy nehézkes a rendszerből összegyűjteni a szükséges információkat, írja a lap.
