Mi lesz veled, patológia?

Kevés szakember, paraszolvencia nélküli alacsony fizetés, rossz finanszírozás. És főképp be nem váltott ígéretek. Leginkább így jellemezhető az a szakterület, amelynek ugyanakkor a lehető legnagyobb a felelőssége az orvosok munkájának utólagos ellenőrzésében és a helyes diagnózisok felállításában. A helyzet a rendszerváltozás után vált tarthatatlanná, és ebben dr. Sápi Zoltán, a Magyar Pathologus Társaság főtitkára szerint annak is szerepe van, hogy „az orvosi lobbik a klinikus lobbikra épülnek, s nekik nem érdekük, hogy a diagnosztikát jobban elismerjék”.

Morgagni, a patológia egyik atyja a XVIII. században azt tanította: aki boncol, az legalább kételkedni megtanul. Valahogy megjegyeztem ezt a mondatot. Dr. Nagy Pál kórbonctan-kórszövettan-citológus írta a Népszabadságban, 2002 novemberében. Akkoriban, amikor többet foglalkozott a sajtó a patológia és benne a patológusok gondjaival. Nem véletlenül, hiszen Csehák Judit akkori egészségügyi miniszterhez fordultak segítségért. Fordultak persze később másokhoz is – mindmáig eredménytelenül.

Dr. Sápi Zoltán egyetemi docens, a Magyar Pathologus Társaság főtitkára kételkedés helyett most azonban határozottan kijelenti: méltánytalannak tartja, hogy legtöbbször csak a halottakkal, a boncolással hozzák őket összefüggésbe, holott ez tevékenységüknek legfeljebb 20 százaléka. Sokkal inkább egy nélkülözhetetlen szakmáról és annak vergődéséről, semmint a halottas hűtők kritikus helyzetéről van szó. Igaz, idén februárban a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban tapasztaltak után – amikor is 70 halottat őriztek a mindössze 52 férőhelyes hűtőteremben – az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is úgy ítélte, megsértették a halottak kegyeleti jogait, csakhogy a főtitkár véleménye szerint mindez bárhol és bármikor előfordulhat, ahol nincs megfelelő hűtőkapacitás.

Bárhol és bármikor. Ennél talán csak az megdöbbentőbb adat, hogy pillanatnyilag 250-260 aktív patológus szakorvos dolgozik a szakmában a szükséges 500 helyett. Budapesten a patológiai osztályvezető állások harmadát nyugdíjasok töltik be, de a megyei patológiákon sincs több 2-3 szakorvosnál. A legjobbnak minősített helyeken négyen-hatan látják el ezt a feladatot, de van olyan területe az országnak, ahol egy egész megyében egyetlen nyugdíjas főorvos. A legideálisabb a korábban kihelyezett tanszékként is működő fővárosi Szent János Kórház helyzete: ott 9 patológus dolgozik, s két rezidens kezdte meg tanulmányait. Csak összehasonlításképpen: amikor négy évvel ezelőtt dr. Sápi Zoltán Bostonban, a Harvard Egyetem egyik klinikáján töltött némi időt, azt tapasztalta, hogy az évente mintegy 25 ezer biopsziás, műtét közben vagy diagnosztikai céllal kimetszett anyag elemzésére egyetlen osztályon 100-nál több patológust tartottak. Közülük 50 rezidens volt. (Itthon egy megyei kórház, vagy például a Szent János Kórház évente 13-15 ezer biopsziás mintát dolgoz fel.)