Mi lesz veled, ÁNTSZ?
2006. november 01. 00:00
Csökkenő költségvetési támogatás és jelentős strukturális átalakulás vár jövőre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatra (ÁNTSZ), amely előre láthatólag ötszáz dolgozójától megválni kényszerül. Az országos tiszti főorvos pillanatnyilag nem tudja, hogy januártól mely feladatok tartoznak majd az általa vezetett hatóság, illetve a biztosítási felügyelet hatáskörébe. Már, ha egyáltalán lesz ÁNTSZ
Egyre bizonytalanabb, hogy jövőre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak valójában milyen feladatokat kell ellátnia, ugyanis a januártól felálló Biztosítási Felügyelet megfosztaná az egészségügyi hatóságot mostani tennivalói egy részétől. Sőt, az ÁNTSZ létét is fenyegetheti az igazságügyi tárcának az Országgyűlés elé benyújtott – T/1202-es számú – törvényjavaslat-tervezete, amelynek értelmében a szolgálatról a továbbiakban nem külön törvény szólna. A javaslat szerint a törvénymódosítás hatályba lépése után törölnék az ÁNTSZ elnevezést, és a szervezetet a továbbiakban minden jogszabályban egyszerűen egészségügyi hatóságként aposztrofálnák. (Ugyanebben a törvénytervezetben a jogalkotó az Országos Gyógyszerészeti Intézetet is csupán gyógyszerügyi hatóságként emlegeti.)
Törvény kell
– Szükség van egy olyan szolgálatra, mely járványügyi, közegészségügyi, katasztrófavédelmi okok esetén alkotmányos jogokat korlátozhat. Erre azonban csak törvény jogosíthat fel bármilyen szervezetet, így az ÁNTSZ-t is – véli Kökény Mihály. Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának legutóbbi ülésén a testület maga is foglalkozott a kormányzati szerkezetátalakítást érintő javaslatok egészségügyi vonzataival. A bizottság elnöke az Alkotmányügyi Bizottsághoz címzett levelében egyebek mellett arra is felhívta az igazságügyi tárca képviselőinek figyelmét, hogy a jelenleginél alacsonyabb szintű jogszabállyal nem lehet garantálni az intézkedésekhez szükséges felhatalmazást, ezért a szervezetnek jövőben is szüksége van törvényi felhatalmazásra.
Szakmai megújulás és kríziskezelés együtt. Ez lehetne a legújabb szlogen az ÁNTSZ életében, amely a közeljövőben részben saját elhatározásból, részben a kormányzati-költségvetési politika eredményeként gyökeres változtatásokat hajt végre szervezeti felépítésében. Annyi bizonyos, hogy folytatódik a korábbi évek gyakorlata, azaz ismét jelentősen csökken a szolgálat munkájára fordítható összeg: az idei 21,5 milliárdnál több milliárddal kevesebbre számíthatnak jövőre.
Ma összességében mintegy 450 jogszabály ró különböző feladatokat a szolgálatra, amelyek jelentős részét (körülbelül 80-at) deregulálni kellene – vallja Bujdosó László országos tiszti főorvos. A leépítendő tevékenységek közé sorolja a többi közt a környezetvédelmi, az építési-bontási engedélyezést, az őrkutyákkal, parapetes gázkészülékekkel, illetve a szagos-bűzös tevékenységekkel kapcsolatos hatósági teendőket. A kormány elképzelései sok esetben jól összeegyeztethetők az ÁNTSZ törekvéseivel – az átalakítást korábban, maguk megkezdték. A sugáregészségügy, a zajlaborok és a járványügyi-közegészségügyi feladatokat ellátó laborok már regionálisan működnek, s ugyanezt tervezik a szakmai igazgatás területén. Jövőre a 20 megyei ÁNTSZ helyett 7 régiós intézet működik majd. Centralizálják a kistérségi és városi intézeteket: a mai 109 önálló városi-kerületi intézet helyett csupán 80–85 marad a szolgálatnál. Az országos intézeteknél ugyancsak struktúraváltás várható: megszűnik az eddig esernyőszervezetként létező Országos Közegészségügyi Központ, s a továbbiakban valamennyi országos intézet azonos státussal képezi részét a szolgálatnak. Újragondolják az Országos Tiszti-főorvosi Hivatal és az intézetek feladatrendszerét, ami mindenképpen profiltisztítást és a párhuzamosságok megszüntetését eredményezi. A regionalizáció, a költségvetési megszorítások és a strukturális átalakítás jelentős létszámleépítéssel jár – Bujdosó László szerint a vállalat ötezer dolgozójának mintegy tíz százalékától meg kell válniuk.
Eszköztelen hatóság?
A racionalizálás elkerülhetetlen – mondja az országos tiszti főorvos, ám az zavarja, hogy az egységes közegészségügyből egyesek kiszakítanának részeket. Jó példa erre, hogy a Földművelésügyi Minisztérium szeretné magához vonni az élelmiszer-biztonsági hivatal felügyeletét. A tiszti főorvos azonban úgy gondolja, a végső cél a fogyasztó egészségének védelme, ráadásul van érdekkülönbség a piacvédelem és az egészségügyi szempontok között. A másik terület, ami veszélyben van, az a munkaegészségügy és a foglalkozás-egészségügyi tevékenység, amely a kormány döntése értelmében átkerül a munkaügyi tárcához és a munkavédelmi felügyelet égisze alatt működik tovább.
Jelenleg a munkaegészségügy szerves része a közegészségügynek. A feladattal párhuzamosan az ÁNTSZ nem tud orvost is „átadni”, hiszen munkatársaik nem főállású munkaegészségügyes orvosok, így ennek a területnek esetleg nem lesz megfelelő a szakmaisága. A két szervezet teljesen más struktúrában működik, a munkavédelemnek nincsenek területi szervezetei.
Bujdosó László némi meglepetéssel vette tudomásul, hogy a biztosítási felügyeletről szóló jogszabálytervezetben „visszaköszönnek” az ÁNTSZ egyes elképzelései a szakfelügyeletről. (A felügyeletről szóló írásunk a Medical Tribune 22. számában.) Bár azt egyelőre ő maga sem tudja, pontosan mi lesz a feladata a felügyeletnek, s még az is lehetséges, hogy a januártól felállítandó hivatalba egyszerűen átvinnék az ÁNTSZ módszertani szakfelügyeleti központját, Bujdosó László úgy véli, hogy a szakfelügyeletre továbbra is az ÁNTSZ-nél van szükség. Már csak azért is, mert másfél hónap alatt nem tudnak létrehozni olyan országos felügyeletet, amelynek területi szervezetei is vannak, e nélkül viszont a helyi ügyeket nem lehet majd kellő körültekintéssel, jó szakmai színvonalon megoldani. Ha ellátási panasz merül fel valahol, ha másik intézetet kell kijelölni a betegnek vagy gyorsan pótolni egy hiányzó orvost, azt nem lehet egy országos központból vezényelni.
Lehetőségek és elvárások
Bujdosó László tervei között szerepel – s tudomása szerint az Államreform- bizottság is üdvözli ezt az elképzelést –, hogy a struktúra átalakításával párhuzamosan megváltoztassák a jelenlegi működési engedélyeztetési rendszert is. Azt szeretné, ha – kinevezése óta már negyedszer benyújtott javaslatának megfelelően – a szolgáltatóknak nem engedélyeztetniük, hanem bejelenteniük kellene a szolgáltatás megkezdését. A hatóság 60–90 napon belül ellenőrizne. Ha mindent rendben találnak, lényegében nem történne semmi. Amennyiben a szolgáltatók eltérnének a bejelentettektől, megtiltanák a további működést.
Ellátási érdekből a szolgáltatók több mint felének ma ideiglenes működési engedélye van. Az elmúlt években orvoshiány miatt előfordult, hogy bezártak részlegeket, s akadt példa arra is, hogy „megkérték” az orvoskollégát, menjen el továbbképzésre, vagy felhívták az intézményvezető figyelmét valamilyen hiányosságra.
Egyre bizonytalanabb, hogy jövőre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak valójában milyen feladatokat kell ellátnia, ugyanis a januártól felálló Biztosítási Felügyelet megfosztaná az egészségügyi hatóságot mostani tennivalói egy részétől. Sőt, az ÁNTSZ létét is fenyegetheti az igazságügyi tárcának az Országgyűlés elé benyújtott – T/1202-es számú – törvényjavaslat-tervezete, amelynek értelmében a szolgálatról a továbbiakban nem külön törvény szólna. A javaslat szerint a törvénymódosítás hatályba lépése után törölnék az ÁNTSZ elnevezést, és a szervezetet a továbbiakban minden jogszabályban egyszerűen egészségügyi hatóságként aposztrofálnák. (Ugyanebben a törvénytervezetben a jogalkotó az Országos Gyógyszerészeti Intézetet is csupán gyógyszerügyi hatóságként emlegeti.)
Törvény kell
– Szükség van egy olyan szolgálatra, mely járványügyi, közegészségügyi, katasztrófavédelmi okok esetén alkotmányos jogokat korlátozhat. Erre azonban csak törvény jogosíthat fel bármilyen szervezetet, így az ÁNTSZ-t is – véli Kökény Mihály. Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának legutóbbi ülésén a testület maga is foglalkozott a kormányzati szerkezetátalakítást érintő javaslatok egészségügyi vonzataival. A bizottság elnöke az Alkotmányügyi Bizottsághoz címzett levelében egyebek mellett arra is felhívta az igazságügyi tárca képviselőinek figyelmét, hogy a jelenleginél alacsonyabb szintű jogszabállyal nem lehet garantálni az intézkedésekhez szükséges felhatalmazást, ezért a szervezetnek jövőben is szüksége van törvényi felhatalmazásra.
Szakmai megújulás és kríziskezelés együtt. Ez lehetne a legújabb szlogen az ÁNTSZ életében, amely a közeljövőben részben saját elhatározásból, részben a kormányzati-költségvetési politika eredményeként gyökeres változtatásokat hajt végre szervezeti felépítésében. Annyi bizonyos, hogy folytatódik a korábbi évek gyakorlata, azaz ismét jelentősen csökken a szolgálat munkájára fordítható összeg: az idei 21,5 milliárdnál több milliárddal kevesebbre számíthatnak jövőre.
Ma összességében mintegy 450 jogszabály ró különböző feladatokat a szolgálatra, amelyek jelentős részét (körülbelül 80-at) deregulálni kellene – vallja Bujdosó László országos tiszti főorvos. A leépítendő tevékenységek közé sorolja a többi közt a környezetvédelmi, az építési-bontási engedélyezést, az őrkutyákkal, parapetes gázkészülékekkel, illetve a szagos-bűzös tevékenységekkel kapcsolatos hatósági teendőket. A kormány elképzelései sok esetben jól összeegyeztethetők az ÁNTSZ törekvéseivel – az átalakítást korábban, maguk megkezdték. A sugáregészségügy, a zajlaborok és a járványügyi-közegészségügyi feladatokat ellátó laborok már regionálisan működnek, s ugyanezt tervezik a szakmai igazgatás területén. Jövőre a 20 megyei ÁNTSZ helyett 7 régiós intézet működik majd. Centralizálják a kistérségi és városi intézeteket: a mai 109 önálló városi-kerületi intézet helyett csupán 80–85 marad a szolgálatnál. Az országos intézeteknél ugyancsak struktúraváltás várható: megszűnik az eddig esernyőszervezetként létező Országos Közegészségügyi Központ, s a továbbiakban valamennyi országos intézet azonos státussal képezi részét a szolgálatnak. Újragondolják az Országos Tiszti-főorvosi Hivatal és az intézetek feladatrendszerét, ami mindenképpen profiltisztítást és a párhuzamosságok megszüntetését eredményezi. A regionalizáció, a költségvetési megszorítások és a strukturális átalakítás jelentős létszámleépítéssel jár – Bujdosó László szerint a vállalat ötezer dolgozójának mintegy tíz százalékától meg kell válniuk.
Eszköztelen hatóság?
A racionalizálás elkerülhetetlen – mondja az országos tiszti főorvos, ám az zavarja, hogy az egységes közegészségügyből egyesek kiszakítanának részeket. Jó példa erre, hogy a Földművelésügyi Minisztérium szeretné magához vonni az élelmiszer-biztonsági hivatal felügyeletét. A tiszti főorvos azonban úgy gondolja, a végső cél a fogyasztó egészségének védelme, ráadásul van érdekkülönbség a piacvédelem és az egészségügyi szempontok között. A másik terület, ami veszélyben van, az a munkaegészségügy és a foglalkozás-egészségügyi tevékenység, amely a kormány döntése értelmében átkerül a munkaügyi tárcához és a munkavédelmi felügyelet égisze alatt működik tovább.
Jelenleg a munkaegészségügy szerves része a közegészségügynek. A feladattal párhuzamosan az ÁNTSZ nem tud orvost is „átadni”, hiszen munkatársaik nem főállású munkaegészségügyes orvosok, így ennek a területnek esetleg nem lesz megfelelő a szakmaisága. A két szervezet teljesen más struktúrában működik, a munkavédelemnek nincsenek területi szervezetei.
Bujdosó László némi meglepetéssel vette tudomásul, hogy a biztosítási felügyeletről szóló jogszabálytervezetben „visszaköszönnek” az ÁNTSZ egyes elképzelései a szakfelügyeletről. (A felügyeletről szóló írásunk a Medical Tribune 22. számában.) Bár azt egyelőre ő maga sem tudja, pontosan mi lesz a feladata a felügyeletnek, s még az is lehetséges, hogy a januártól felállítandó hivatalba egyszerűen átvinnék az ÁNTSZ módszertani szakfelügyeleti központját, Bujdosó László úgy véli, hogy a szakfelügyeletre továbbra is az ÁNTSZ-nél van szükség. Már csak azért is, mert másfél hónap alatt nem tudnak létrehozni olyan országos felügyeletet, amelynek területi szervezetei is vannak, e nélkül viszont a helyi ügyeket nem lehet majd kellő körültekintéssel, jó szakmai színvonalon megoldani. Ha ellátási panasz merül fel valahol, ha másik intézetet kell kijelölni a betegnek vagy gyorsan pótolni egy hiányzó orvost, azt nem lehet egy országos központból vezényelni.
Lehetőségek és elvárások
Bujdosó László tervei között szerepel – s tudomása szerint az Államreform- bizottság is üdvözli ezt az elképzelést –, hogy a struktúra átalakításával párhuzamosan megváltoztassák a jelenlegi működési engedélyeztetési rendszert is. Azt szeretné, ha – kinevezése óta már negyedszer benyújtott javaslatának megfelelően – a szolgáltatóknak nem engedélyeztetniük, hanem bejelenteniük kellene a szolgáltatás megkezdését. A hatóság 60–90 napon belül ellenőrizne. Ha mindent rendben találnak, lényegében nem történne semmi. Amennyiben a szolgáltatók eltérnének a bejelentettektől, megtiltanák a további működést.
Ellátási érdekből a szolgáltatók több mint felének ma ideiglenes működési engedélye van. Az elmúlt években orvoshiány miatt előfordult, hogy bezártak részlegeket, s akadt példa arra is, hogy „megkérték” az orvoskollégát, menjen el továbbképzésre, vagy felhívták az intézményvezető figyelmét valamilyen hiányosságra.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
