Metabolikusan egészséges elhízott személyek: alapvető protektív faktorok
A metabolikusan egészséges elhízás kialakulását genetikai hajlam, életmódbeli tényezők, illetve ezek kombinációja is befolyásolhatja. A viszcerális adipozitás a metabolikus egészség alapvető akadálya, mely krónikus szisztémás gyulladás előidézése révén kapcsolja össze az elhízást a metabolikus betegséggel.
Az elhízás (testtömegindex [BMI, body mass index] ˃30 kg/m2) prevalenciája igen magas az iparilag fejlett országokban; az Egyesült Államok felnőtt lakosságának körülbelül 35%-a minősül elhízottnak. Az elhízott férfiak és nők csoportján belül ugyanakkor elkülöníthető egy szűkebb alcsoport, melyben kisebb a viszcerális zsírszövet, és melyhez kevesebb kedvezőtlen metabolikus zavar és kardiovaszkuláris kockázati tényező társul, mint ami a BMI alapján várható lenne. Ez az állapotot nevezzük metabolikusan egészséges obezitásnak (MHO, metabolically healthy obesity) vagy szövődménymentes elhízásnak.
Csak korlátozottan állnak rendelkezésünkre adatok arra vonatkozóan, milyen alapvető protektív faktorok felelősek a MHO-t jellemző egészséges metabolikus profilért. Ha sikerül azonosítani azokat a tényezőket, melyek a MHO-t elkülönítik a metabolikus szindrómával kísért obezitástól, akkor újabb ismereteket szerezhetünk azokról a faktorokról, melyeket a terápiás megközelítések során meg kell céloznunk.
A szerzők a National Library of Medicine PubMed adatbázisában végeztek keresést az alábbi kifejezések használatával: „metabolically healthy obese”, „metabolically normal obese”, „insulin resistance”, „metabolically unhealthy normal weight” és „uncomplicated obesity”.
Elhízás és metabolikus szindróma
A kiterjedt centrális és viszcerális adipozitás egy sor komorbiditással (metabolikus szindróma) társul, mely magában foglalja az inzulinrezisztenciát (IR), a 2-es típusú diabetes mellitust (T2DM), a magas vérnyomást, a dyslipidaemiát, a szisztémás proinflammatorikus állapotot és a kardiovaszkuláris betegségeket. A metabolikus szindróma kulcstényezője, az IR típusosan az aterogén kis denzitású lipoprotein- (LDL, low-density lipoprotein) partikulumok gyakoribb jelenlétével társul. Az állapot további jellemzője a HDL-koleszterin szintjének csökkenése, a keringő trigliceridek koncentrációjának emelkedése, az endotéldiszfunkció, a microalbuminuria, a kóros éhomi plazmaglükóz-clearance, mely az éhomi vércukorszint megemelkedéséhez vezet.
A viszcerális zsír depozíciója és az IR megjelenése egyaránt a szabad zsírsavak (FFA, free fatty acids) túlsúlyával társul a vena portaeban. A máj felé irányuló fokozott FFA-influx serkenti az apolipoprotein B-tartalmú, trigliceridekben gazdag nagyon kis sűrűségű lipoprotein- (VLDL, very low-density lipoprotein) partikulumok hepatikus termelődését, miközben a hepatikus inzulinrezisztencia felszabadítja a VLDL-szekréciót az inzulin általi gátlás alól; a fokozott FFA-termelődés és a VLDL-szekréció együttesen hypertrigliceridaemiához vezet, túlsúlyba kerülnek a kicsiny, denz, koleszterindepletált LDL-partikulumok, és csökken a keringésben a HDL-partikulumok koncentrációja.
Ezen túlmenően a viszcerális zsírszövet a proinflammatorikus citokin, a C-reaktív protein (CRP) forrása, és a keringésben lévő CRP koncentrációja direkt korrelációban áll a jelen lévő viszcerális adipózus szövet mennyiségén túl a magas vérnyomás, elhízás, inzulinrezisztencia és coronaria-betegség kockázatával. Mindezek alapján a metabolikus szindróma több tényező együttes hatásának következménye, melynek eredményeként olyan kedvezőtlen metabolikus profil alakul ki, mely elősegíti krónikus degeneratív betegségek kialakulását, különösen az elhízott személyek körében.
Metabolikusan egészséges elhízás (MHO)
A metabolikusan egészséges obez személyek körülbelül 10−45%-ot tesznek ki az elhízott felnőtt korú populáción belül. A MHO diagnosztikai kritériumaként javasolják az inzulinrezisztencia, illetve a metabolikus szindrómára utaló egyéb feltételek hiányát. A MHO-populáció elkülönítését nehezíti, hogy eddig még nem született standardizált definíció ezen állapot körülírására.
MHO kapcsán szignifikánsan nem nagyobb a szív- és érrendszeri betegségek relatív kockázata, mint metabolikusan egészséges, nem elhízott személyeknél.
A metabolikusan egészséges elhízás kialakulását genetikai hajlam, életmódbeli tényezők, illetve ezek kombinációja is befolyásolhatja. A viszcerális adipozitás a metabolikus egészség alapvető akadálya, mely krónikus szisztémás gyulladás előidézése révén kapcsolja össze az elhízást a metabolikus betegséggel. Az is látszik, hogy a fizikai aktivitás és a kardiorespiratorikus fitnesz (CRF) elősegíti a MHO-ra jellemző egészséges metabolikus profil kialakulását.
Metabolikusan egészséges vs. metabolikusan kóros elhízásban azonosított protektív tényezők
Metabolikusan egészséges obezitásban a perifériás zsírszövet mennyisége meghaladja a viszcerális adipózus szövetét, míg metabolikusan kóros elhízásban éppen fordított a helyzet. Az előbbi állapotban csökken a CRP és az alfa1-antitripszin koncentrációja, míg az utóbbiban a keringő CRP, TNF-alfa, C3, IL-6 és IL-8 szintjének emelkedése figyelhető meg. A metabolikusan egészséges elhízás metabolikus profiljára jellemző, hogy inzulinszenzitív, az éhomi plazmaglükóz és inzulin szintje, illetve a plazma trigliceridszintje alacsony, a HDL-koleszterin koncentrációja ugyanakkor magas. Metabolikusan kóros elhízásban viszont inzulinrezisztencia áll fenn, a vena portaeban emelkedett a szabad zsírsavak szintje, trigliceridaemia jellemző, illetve megemelkedik a LDL-koleszterin szintje. Metabolikusan egészséges obezitásban az adiponektin szintje valószínűleg emelkedett, míg metabolikusan kóros elhízásban csökkent.
Következtetések
A MHO nem számít ritkaságnak az elhízott populáción belül, és egy olyan egyedülálló altípust jelent, melyben a nagy mennyiségben jelen lévő zsírtömeg ellenére kevéssé állnak fenn metabolikus és kardiovaszkuláris kockázati tényezők. Egyre több adat gyűlt össze a MHO-hoz társuló protektív faktorokra vonatkozóan. A viszcerális zsír lerakódása nyomán végül IR alakul ki, és olyan gyulladásos és hormonális profilok jönnek létre, melyek hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatához. Egyelőre nem tisztázott, hogy egyes személyeknél áll-e fenn genetikai hajlam MHO kialakulására, hogy a MHO végül IR és metabolikus szindróma kialakulásához vezethet-e, illetve hogy milyen szerepe lehet a profilaktus gyomorszűkítő műtétnek.
Forrás: Goncalves CG, et al. Metabolically healthy obese individuals: Key protective factors. Nutrition. 2016;32:14−20.
