Mekkora kárt okoznak Afrikának a segélyek?

Korunk egyik legfontosabb ügye Afrika segélyezése: milliók tüntetnek, világsztárok kampányolnak érte, a kormányokat ennek alapján ítélik meg. Dambisa Moyo azonban valóságos politikai, gazdasági és humanitárius katasztrófának tekinti a segélyezést, amely miatt a szegények még szegényebbek lesznek, nem fejlődik a gazdaság, Afrika nem vonzó a befektetők számára, és emellett növeli a polgárháborúk és a zavargások veszélyét.
Vannak helyzetek, amikor a humanitárius segélyezés szükséges és hasznos: ilyen volt például 2004-ben az ázsiai cunami idején. Azonban tudnunk kell, hogy mi az, amit el lehet érni a jótékonysággal, és mi az, amit nem. A segélyek kétségtelenül lehetővé tették, hogy sok afrikai lány magasabb iskolákba járjon – csak éppen az már senkit nem érdekelt, hogy munkát így sem fognak kapni.
Az elmúlt 60 évben a gazdag országok legalább egytrillió dollárt adományoztak Afrikának a fejlődés előmozdítása érdekében. Ennek ellenére az egy főre eső jövedelem ma kevesebb mint a 70-es években, és a népességnek több mint a fele, 350 milliónyi ember, napi egy dollárnál kevesebből él – 20 éve még csak feleennyien voltak ilyen szegények.
A segélyezéssel szembeni legnyilvánvalóbb érv a korrupció. Az afrikai országokba ömlő pénz nem oda jut, ahová szánják, hanem a kormányzati tisztviselők és a civil szervezetek nyelik el. Az Afrikai Unió 2002-es becslése szerint a korrupció évi 150 milliárd dollárt von el a kontinenstől, és az adományozó kormányok és szervezetek nem törődnek ezzel, a homokba dugják a fejüket. Zairében Mobutu Sese Seko elnök 1965 és 1997 között legalább 5 milliárd dollárt lopott el országától. Ma sem jobb a helyzet. Egy hónapja Malawi volt elnökét 12 millió dollár elsikkasztásával vádolták meg, Zambia volt elnöke pedig azért áll bíróság előtt, mert milliókat tett zsebre az egészségügy, az infrastruktúra és oktatás fejlesztésére szánt pénzből. 
Az „ingyen” pénz beáramlása hatalmon tartja a nem hatékony, vagy éppen rossz kormányokat. Nem kell semmit sem tenniük a gazdaság és a pénzügy terén, és amíg fenntartják a hadsereget, semmibe vehetik az állampolgárok véleményét. Ha fogyóban a pénz, csak felemelik a telefontkagylót, és többet kérnek az adományozóktól. Nem csoda, hogy Afrikában a költségvetés 70 százaléka külföldi forrásokból származik. Jellemző adat, hogy Etiópiában, ahol a költségvetés 90 százalékát adományok fedezik, az állampolgárok csak 2 százalékának van mobiltelefonja (az afrikai átlag 30 százalék).
Még a legjobb szándékú segítség is kártékony lehet. Vegyünk például egy afrikai szúnyogháló-készítőt, aki 10 embert foglalkoztat, és hetente 500 szúnyoghálót gyárt. Tipikus esetben minden alkalmazottja 15 rokont támogat. Egy gazdag ország nagylelkűen százezer szúnyoghálót adományoz az afrikai országnak. A szúnyogháló-készítő azonnal csődbe megy, és 10 alkalmazottja sem tudja tovább segíteni a 150 rokont. Pár év alatt az adományozott szúnyoghálók tönkremennek, de már senki sem gyártja ezeket az országban – nincs más lehetőség, ismét segélyt kell kérni. Hasonlóképpen teszik tönkre az élelmiszersegélyek a mezőgazdaságban dolgozókat is.
Afrika a világ leginkább instabil kontinense. Az 1990-es években több háború volt itt, mint a világ más részein összesen. 1996 óta 11 országban volt polgárháború. A felkeléseket nemegyszer az motiválja, hogy tudható, hogy a győztes fél fog rendelkezni a pénzforrások felett.

Forrás: The Wall Street Journal