Megváltó prionok

Rablóból pandúr

A prionokat a szarvasmarhák szivacsos agyvelősorvadása és a Creutzfeldt–Jakob-kór kapcsán ismerte meg a világ, nem meglepő tehát, hogy ezekkel azonosítjuk őket. Pedig érdemes újraértékelni a prionokról alkotott képet.

Nem sok jó jut eszünkbe a prion szó hallatán, pedig a bostoni Whitehead Institute munkatársainak legfrissebb kutatási eredményeit olvasva bizony érdemes újraértékelni a prionokról alkotott nézeteinket. Ezek a fehérjék arról híresek, hogy a velük kapcsolatba kerülő, megegyező aminosav-sorrendű fehérjéket konformációjuk megváltoztatására késztetve „saját képükre formálják”, így biztosítva saját szaporodásukat. Mivel a prionokat a szarvasmarhák szivacsos agyvelősorvadása és annak „emberi” változata, a Creutzfeldt–Jakob-kór kapcsán ismerte meg a nagyvilág a kilencvenes években, nem meglepő, hogy rögtön ezekkel a betegségekkel azonosítjuk őket. Kevéssé köztudott ugyanakkor, hogy a biológiai információk nukleinsavak bevonása nélkül történő átadásának – Prusiner nevéhez fűződő – elmélete jelentős részben az élesztőben előforduló prionok kutatásán alapul. True és munkatársai is ezeket az egysejtűeket szemelték ki annak igazolására, hogy a prionok fontos szerepet töltenek be az élőlények változó környezeti körülmények aló alkalmazkodásában. Nézzük meg közelebbről, miről is van szó!