Mégsem csak hálából ad a beteg?

Összedőlhet a fél évszázados rendszer

Gerő Ernőék zseniálisan ráéreztek egykoron, hogyan lehet az egészségügyet kevés pénzből működtetni – állítja dr. Gaál Péter. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzőjének oktatója szerint a hálapénz titka nem az összeg nagyságrendjében rejlik, mert valójában a pénz ígérete, reménye tartja az orvosokat a pályán. A közel fél évszázados paraszolvenciarendszert az első komolyabb megrázkódtatások az utóbbi időben érik a véglegesen kivándorló, illetve fehér köpenyből kibújó fiatal orvosok miatt.

A paraszolvenciáról írt vaskos dolgozatában azt állítja, már az elnevezés is hamis, a hálapénznek semmi köze a hálához.

– A külföldi és a hazai szakirodalomban a kutatók már korábban is azt állították, empirikusan azonban először a mi vizsgálatunk bizonyította, hogy a klasszikus értelemben vett hálapénz nem, vagy csak elvétve létezik.

Külföldi szakirodalmat is említett, holott ezt idehaza sajátosan magyar jelenségként tartják számon.

– Tévesen. A szakirodalom szerint 22 országban létezik.

Tévhit volna az is, hogy a hálapénz a szocializmus szüleménye? A Financial Times közelmúltban megjelent, nagy vihart kavaró cikkében az állt, paraszolvencia már a második világháború előtt is volt.

– Félrevezetőek a cikk állításai. A hálapénz Magyarországon az államszocialista rendszer terméke. Ádám György részletes kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a második világháború előtt nemhogy pluszpénzt nem adtak az orvosnak, de gyakran még a jogos honoráriumát sem fizették meg, ezért a doktorok feketelistákat gyártottak a notóriusan nem fizető betegekről.

Mint ma a bankok a rossz adósokról?

– Igen, és csak sürgős szükség esetén látták el ezeket a pácienseket. Az államszocializmus idején kétféleképpen értelmezték a hálapénz fogalmát aszerint, hogy
a beteg előre vagy utólag fizetett. A klasszikus hálapénzt lényegében elnézték, és azt állították, a beteg utólag, hálából adta a borítékot, és nem azért, mert cserébe jobb szolgáltatást várt. Ha az orvos előre megkapta a pénzt, azt üldözendőnek, korrupciónak minősítették. Ha a betegeket kérdezték, döntő többségük azt mondta, hálából fizet. 1969 óta minden nagyobb vizsgálatnak ez volt az eredménye. Ez az ellentét izgatott, ezért kiválasztottam egy közepes méretű várost, és feltettem ugyanazokat a kérdéseket. A páciensek közel kétharmada nekem is azt állította, hálából adott pénzt az orvosnak. Ezzel azonban nem elégedtem meg, a betegekkel mélyinterjút készítettem, és szinte valamennyi esetben találtam olyan motívumot, ami arra utalt, valójában mégsem pusztán hálából fizettek.