Megmentendő az egészségügy
"Az egészségügy minden szereplője vesztes lett"
Az egészségügy megmentéséért emeltek szót az ágazat korábbi vezetői és más szakemberek a József Attila Alapítvány és a Friedrich Ebert Alapítvány által szervezett szerdai tanácskozáson Budapesten.
Szekeres Imre, a MSZP országgyűlési képviselője, a József Attila Alapítvány kuratóriumának elnöke megnyitó beszédében kiemelte: az egészségügy a társadalom egyik legfontosabb ügye. Annak kapcsán, hogy az alapítvány májusban bemutatott, Ajánlat Magyarországnak című vitairatával az ősszel különböző fórumokon párbeszédet kezdeményeznek, kiemelte: ez nem arról fog szólni, hogy a kormány intézkedéseit hogyan ítélik meg, hanem arról, hogy megoldást találjanak a társadalom legfontosabb, köztük egészségügyi problémáira. Kökény Mihály korábbi egészségügyi miniszter, az MSZP országgyűlési képviselője azt mondta: a kiindulópont az, hogy valamilyen szinten az egészségügy minden szereplője vesztes lett, az egészségügy közjogi és gazdasági értelemben is leértékelődött, látni a forráskivonás hatásait, a várólisták egyre hosszabbá válnak.
Utóbbi kapcsán példaként említette, hogy a bő egy héttel ezelőtt bevezetett új ellátási rendben, az azóta nyilvános országos várólista szerint az Észak-Alföldön térdprotézisre tíz évet kell várni. Véleménye szerint a béralku során a rezidenseket "átverték", mert az ő jövedelmük jelentős részben a túlmunkaügyeletből származik, az ápolók nagy része is csak alamizsnát kapott, az alapellátás pedig semmit.
A József Attila Alapítvány javaslata szerint újra kell építeni a szolidaritás elvű társadalombiztosítási rendszert, az egészségügyi közkiadásoknak el kell érniük a GDP hat százalékát, de hogy ez mennyi idő alatt lenne teljesíthető, egyelőre nem tudják. Úgy vélik, ezzel együtt szakmai konszenzust kell kiépíteni, és "egyértelmű", hogy a betegjogi intézményeket, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) egységét vissza kell állítani.
Kökény Mihály azt mondta, nem biztos, hogy az állam által átvett intézmények közül mindet vissza kellene adni az önkormányzatoknak. Székely Tamás volt egészségügyi miniszter (2008-2010) a jövő évi költségvetés kapcsán elmondta: a tervezet egyebek mellett azt mutatja, hogy az egészségügy továbbra sem prioritás, nem számít a társadalombiztosítási elv, de még a betegek sem. Utóbbi állítását azzal indokolta, hogy a béremelés is a betegek kárára történik, a különböző intézkedések nyomán pedig a lakossági terhek nagyjából 40-70 milliárd forinttal való növekedése elkerülhetetlen lesz. A jövő évi költségvetés tervezete szerint az ideinél mintegy 200 milliárd forinttal kevesebb jutna az egészségügyre. Székely Tamás úgy fogalmazott: "el kellene kezdeni az egészségügy megmentését, mert amit most csinálnak, az nem az".
Lakner Zoltán politológus arról beszélt, hogy az elmúlt két évben ami lehetséges volt, az megtörtént az egészségügyben: volt stratégiahiány, halogatás, visszamenőleges jogalkotás, a társadalom egyenlőtlenségének tudatos növelése, költségvetési megszorítás is. Megjegyezte: a Fidesz a nemzeti együttműködés programjában konkrétan megígérte, hogy a költségvetésben az egészségügyre szánt forrást növelik, ehhez képest a költségvetés egészségügyi ráfordításai 2010 óta csökkennek.
Kincses Gyula egészségügyi szakközgazdász kijelentette: az egészségügyben nem a pénz hiánya az egyetlen és a legnagyobb probléma, hanem a szakemberhiány. Kiemelte, hogy a technológiai fejlődés az egészségügyben nem kiváltja, hanem sokkal inkább fokozza a szakemberigényt. Az emberierőforrás-hiány megoldása érdekében egyrészt tudatos migrációpolitikára van szükség, a pályaelhagyóknak a magyar egészségügybe való visszatérését támogatni kell, hatékonyabb munkaerő-toborzásra van szükség. Úgy véli, hogy csökkenteni kell a szakemberhiányt, ezzel egy időben olyan egészségügyi szerkezetet kell kialakítani, amelyben kevesebb orvossal is működtethető a rendszer.
