Megmarad-e, ami hamarosan felépül?

Folytatás az 1. oldalról

„Minden régióban elérhető közelségbe kerüljön a betegekhez a magas színvonalú egészségügyi ellátás” – ezt várja attól a 25 milliárd forint keretösszeggel meghirdetett európai uniós pályázattól az Egészségügyi Minisztérium, amely a hátrányos helyzetű kistérségekben új szakrendelők építését célozta meg. Az országban pillanatnyilag 25 kistérség felelt meg a pályázati kiírásnak, ám ezúttal csupán 16 nyert, 6 jelentkezőt elutasított a szaktárca, 1 pályázat pedig értékelhetetlennek bizonyult. A sikeres pályázók hozzávetőleg 900- 900 millió forintot kaptak, s az 5–10 százalékos önrész előteremtésével a szerződéskötés után hozzá is kezdhetnek a beruházások megvalósításához. (Mint arról már több alkalommal írtunk, a pályázatra azok a kistérségi önkormányzatok, illetve társulások jelentkezhettek, ahol 15 kilométeren belül nem található másik szakrendelő, a környék lakóinak száma eléri a 13 500-at, illetve az alapszakmákból igénybe vehető szakrendelési óraszám kevesebb, mint hetven volt. A nyertesek körét lásd az 1. táblázatban – a szerk.) Így a keretösszegnek is csak egy részét használták fel, a 25 milliárdból több mint 10 milliárd megmaradt. A terv az, hogy a közeljövőben a most elvérzett jelentkezőket egy meghívásos pályázaton segítené hozzá a tárca a támogatáshoz.

Kulcskérdés a gazdaságosság

A tárcavezető, Székely Tamás szerint a régóta várt eredményhirdetés azért csúszott néhány hetet, mert háttérszámításokat végeztek azért, hogy biztosak legyenek abban: a létrejövő ellátóhelyek legalább öt évig rentábilisan működtethetők majd. Ez az egyik feltétele annak, hogy az unió által kiutalt pénz egy részét vagy egészét ne kelljen visszafizetniük a nyerteseknek. Ám a szakmai szervezetek vezetői a szaktárca előkészítő munkálataitól függetlenül szkeptikusak. A Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke, Varga Imre lapunk kérdésére rámutatott: a pályázat által érintett kistérségekben a szakrendelőkben országosan ellátott betegnek mindössze 1,5–2 (!) százaléka él. Nem kétli, hogy szükség van e beruházások megvalósulására, de semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni a megtérülési mutatókat. A szakember szerint nincs garancia arra, hogy ezek a térségek el is tudják majd tartani az új intézményeket, ehhez olykor többletfinanszírozásra lesz szükségük. Sőt, sok esetben problémás lehet az ellátás biztosításához elengedhetetlen szakorvosok, egészségügyi dolgozók szerződtetése is. Önmagában az, hogy valahol nincs rendelő, még nem kritérium, nem rendező elv, s betegforgalmi adatok, hatástanulmányok nélkül nem lehet eldönteni, hogy gazdaságosan működtethető- e a létrehozott intézmény – véli. Nem beszélve arról, hogy ha csak a betegek 10 százalékát vonja el a közelben fekvő hasonló ellátóhelytől, akkor ez utóbbi is komoly anyagi gondokkal nézhet majd szembe. A szakellátási szövetség elnöke azt is megválaszolatlan kérdésnek tartja, hogy a pályázatban előírt feltételek esetleges nem teljesítése esetén hogyan tudják visszafizetni az Európai Uniónak a most nyert támogatást a néhány százmilliós éves költségvetéssel működő önkormányzatok. Elméletben az állam átvállalhatja ezt a kötelezettséget, ám azt nem tudni, miként alakul az új rendelők jövőbeni sorsa, hogyan rendeződnek majd át a tulajdonviszonyok.

Farkast kiáltani

Egyelőre azonban a nyertesek örülnek sikereiknek. Így van ezzel Szécsény szocialista polgármestere, Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet is, aki lapunknak elmondta: esetükben 13 település önkormányzata fogott össze az új rendelő létrehozása érdekében – a központ a nógrádi kisváros lesz. A környéken élőknek egynapos sebészetet, belgyógyászatot, tüdőgyógyászatot, munkaalkalmassági vizsgálatokat, gyermekrendelést, nőgyógyászatot, laborvizsgálatokat, gyógyszertárat, gyógyászati segédeszközöket forgalmazó boltot, védőnői hálózatot, központi ügyeletet teremt majd a beruházás. A városvezető az üzemgazdaságosságot érintő kritikákra reagálva azt válaszolta: saját számításaik azt igazolják, hogy nem lesz gond a rendelő működtetésével, s ebben egyetértenek a szaktárcával. Profitot remélnek az új patika és az ügyelet létrehozásából és a gyógyászati segédeszközök értékesítéséből is.
  A pályázati időszakban végig együttműködtek a körzetben található két kórházzal, a balassagyarmatival és a salgótarjánival, s a továbbiakban közösen szeretnék megoldani a betegek ellátását. Szécsényben garantálni lehet, hogy lesz elegendő szakember, mivel átveszik a tavalyi kórházreformban jelentősen leépített balassagyarmati intézményből elbocsátott dolgozókat. A szécsényi rendelő – mint a legtöbb nyertes pályázóé – már jövőre felépülhet. (A rövidesen megkezdődő bürokratikus procedúra menete a következő: hivatalosan 15 napon belül kapják meg az eredményt, további 30 nap áll rendelkezésre a szerződéskötésre, utána azonnal kiírják a közbeszerzési eljárást, amelynek novemberre már eredménye lehet, így 2009 végére átadhatják az intézményt.)

Aki szelet vetimages/

A kórházak és a rendelők zökkenőmentes együttműködésének fogaskerekébe persze homokszemként bekerülhet a finanszírozás anomáliáiból fakadó ellentét, ám a Magyar Kórházszövetség elnöke alaptalannak ítéli az ezzel kapcsolatos szóbeszédet. Varga Ferenc cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a pályázat eredményhirdetésének csúszása valójában a fekvőbeteg-intézmények lobbizásának róható fel, mert bevételük jelentős százaléka a fekvő és nem a járóbeteg-ellátásból ered. Ő is úgy látja azonban, hogy a rendelőtelepítéseknél több dolgot is figyelembe kell(ene) venni – pédául a progresszivitási elvet, valamint a munkaerő kérdését.
  Jelenleg kórházi orvosok rendelnek a kórházi rendelőintézetekben is, a munkaerőhiányt tudniillik csak így tudják megoldani. A probléma megoldása a diagnosztikában egyre nagyobb tért hódító telemedicina ellenére sem lesz könnyű. Ráadásul még ha új pályára állítja is a kormány a szakorvosképzést, 5–6 évbe beletelik, amíg az új rendelők által generált igényeket ki tudják elégíteni, miközben az EU folyamatosan monitorozza a közös pénzek megfelelő felhasználását, s vissza is hívhatja a kiutalt támogatást. Varga Ferenc szerint azt is tanulmányozni kell, hogy az új rendelők ellátási struktúrája lefedi-e majd az EU által elvárt szakmaspektrumot. Mint mondta: a pályázat során volt olyan jelentkező, aki az adott város közelében található kórházi rendelő betegforgalmának ötszörösével kalkulált, noha erre az indokolatlan optimizmusra semmi sem adott okot.
  Az alapkérdés azonban az: vajon a jelenlegi büdzséből fenn lehet- e tartani az új intézményeket? Az önállóan működő rendelők ma is nehéz helyzetben vannak, hiszen egy beteg vizsgálatáért átlagosan mintegy 1400 forintot kapnak diagnosztikával együtt, s ebből nagyon nehéz gazdálkodni.

Hurráoptimizmus?

A pályázat nyerteseinek kapacitásait az Országos Egészségbiztosítási Pénztár már előre befogadta (ez előfeltétele volt a tendernek), így az új rendelők létrehozása nem megy mások kárára. A kistérségek egyébként a súlyszámokból évente 80–100, az ügyeletből további 20, míg az opcionálisan nyitható új gyógyszertárak árréséből 40–60 millió forinttal kalkulálhatnak évente – tájékoztatta a Medical Tribune-t a miniszter. Hogy ez elég-e vagy kevés, azt persze nem tudni. Arra vonatkozóan ugyanis, hogy egy rendelőt mennyiből lehetne gazdaságosan fenntartani, Magyarországon nem készültek részletes számítások. Lapunknak név nélkül nyilatkozó szakpolitikusok szerint nem véletlenül nagy ez ügyben a csend. Azt kellene megvizsgálni, hogy az egyes szakmákat hogyan lehet a jövedelmezőségük alapján csoportosítani. Nyilvánvaló, hogy léteznek gazdaságos és gazdaságtalan szakmák, de senki nem tudja, melyek ezek. Márpedig szakmánkénti lebontás nélkül az sem állapítható meg, hogy az egyes rendelők összességében gazdaságosak- e vagy sem, holott éppen ez a fő kérdés.

Ami még hátra van

Néhány hét múlva hirdeti ki az Egészségügyi Minisztérium a már meglévő intézetek fejlesztésére irányuló pályázatának eredményét. A csúszást Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter azzal indokolta, hogy arról a másik (az új rendelők építésére vonatkozó) kiírás eredményének ismeretében határoznak majd. Varga Imre, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke erre különösen kíváncsi lesz, hiszen ez a pályázat azokra az intézetekre vonatkozik majd, amelyek az ellátás 98 százalékáért felelősek. A szövetség aggódik: a domináns feladatokat ellátó rendelők berendezései „lepusztulóban” vannak, a fejlesztésekért részben anyagi felelősséggel tartozó önkormányzatok fizetőkészsége pedig romlik. A helyhatóságok egyre több trükköt találnak ki, hogy kibújjanak a kettős finanszírozás alól – állítja az elnök.
  De a szakellátási rendszernek nem csak ez a baja. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tájékoztatása szerint e pillanatban 399 szakrendelő rendelkezik társadalombiztosítási finanszírozással – a szakellátási szövetség szerint ezek közül körülbelül 110 működik önálló egységként, azaz nem kórházhoz csatoltan. Ez önmagában nem jelent gondot, de az már igen, hogy a járóbeteg-ellátásban szinte semmilyen előrelépés nem történt. Hiába vannak jobb körülmények között működő – például egyetemek melletti – rendelők, azok ugyanúgy ellátják az egyszerű eseteket, miként a kis intézményeknek is kezelniük kellene a súlyosakat – mutatott rá Varga Imre, és hozzátette: régóta esedékes ennek a rendszernek az újragondolása.

Átgondolatlan döntések

Minisztersége idején már Horváth Ágnes is tervezte a szakellátási rendszer reformját, s a feladat részleteinek kidolgozására éppen Székely Tamást kérték fel miniszteri biztosnak. (Lásd Zseniális koncepció helyett eldöntendő kérdések című cikkünket – Medical Tribune, 2007. július 5.) A szabad demokrata volt tárcavezető még abban gondolkodott, hogy a lakossági igényeknek megfelelően átcsoportosítják az egyes szakmák óraszámait. Kapacitáscsökkentésről nem esett szó, s a terveket részben a most lezárult pályázatokra építették volna. Ezeket az elképzeléseket papíron a mostani szocialista tárca sem adta fel; miniszteri biztosként Székely Tamás 78 pontos javaslatot készített, s ebben az óraszámok felülvizsgálata is szerepelt. A szakellátási szövetség elnöke, Varga Imre szerint ezt a munkát azzal a lendülettel kellett volna folytatni, mint amilyennel a tárcavezető még biztosként belefogott, ezzel szemben ma azt érzik, sok hirtelen, átgondolatlan döntés születik a területen.
  Részben igaz ez a járóbeteg-ellátáshoz kapcsolódó egynapos ellátásokra is. Hosszú stagnálás után tavaly az önálló szakrendelők és az aktív kapacitásukat elveszítő kórházak pályázhattak a korszerű ellátás nyújtására. Összesen 39 szolgáltató kapta meg a lehetőséget, köztük olyanok, amelyek már korábban is végeztek egynapos beavatkozásokat, de most többletkapacitáshoz jutottak. (Az idei egynapos keret felhasználásáról lásd a 3. táblázatot.) Az első féléves adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy egyetlen olyan intézmény sincs, amely időarányosan felhasználta volna a neki jutó kapacitást. Igaz ugyan, hogy 2000-ben az egy nap alatt elvégezhető beavatkozásoknak kevesebb mint 7, ma pedig már több mint 20 százalékát látják el valóban kórházi bentfekvés nélkül, a szakmák közötti szórás azonban még ma is hatalmas. 2007-ben a nőgyógyászati beavatkozások több mint 60 százalékát, az urológiai gyógykezelések 13 százalékát látták el egynaposként, 6 százalék volt a kardiológiai, 4 százalék a sebészeti beavatkozás. A szemészet viszont még mindig 2 százalékon áll, miközben egyes Nyugat-Európai országokban 90 százalék az egynapos ellátásként elvégzett beavatkozások aránya.
  Bár a pályázat felkarolta az egynapos ellátásokat, Varga Imre továbbra is úgy véli, a korszerű beavatkozásokat végző helyek intézményesítésére volna szükség. Ezeket szerinte ki kellene vonni a kórházi struktúrából, s külön egységekként kezelni – így lehetne valóban javítani a hatékonyságon. Az elnök 11 éve próbálkozik ennek a szemléletnek a meghonosításával, mindmáig kevés sikerrel. Jelenleg nem is érzi elég erősnek a szövetséget ahhoz, hogy mélyrehatóbb változásokat indítsanak el. Abban viszont bízik, hogy néhány év múlva mások is elismerik majd: igazuk volt.