Megéri-e a késlekedés?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által támogatott, legfrissebb (2011) átfogó országtanulmány megerősítette, hogy a magyar egészségügy, valamint a lakosság egészségi állapota minden nemzetközi összehasonlítás alapján rossz. Az ellátórendszer infrastruktúrája folyamatosan romlik, miközben sérül az egyenlőség, méltányosság (vertikális és horizontális 'equity') elve.A legutóbbi években felgyorsulni látszik az orvoselvándorlás tehetősebb nyugat- és észak-európai országokba, a költségvetés globálisan zsugorodik az egyes szereplők (pl. kórházak, szakrendelő intézetek) szintjén is. Így nincs miért meglepődnünk a tanulmány megállapításain: habár az elmúlt évtizedekben nőtt a születéskor várható élettartam, s számos területen javultak az egészségügyi mutatók, Magyarország (még mindig) a legrosszabb egészségi állapotú, valamint a legnagyobb elkerülhető/megelőzhető halálozással rendelkező országok közé tartozik.

A rendkívül rossz hazai egészségügyi mutatók nem indokolnák a forráskivonást, amely azonban sajnos általános jelenségként tapasztalható a különböző kormányok költségkímélő stratégiájának alappilléreként. Ezen népegészségügyi mutatók jelentősen elmaradnak a környező európai országokéhoz képest. Szinte már közhely, hogy egyes krónikus betegségben (pl.daganatos-, szív- és érrendszeri-, vagy emésztőrendszeri megbetegedésekben), illetve ezekre visszavezethető halálozás tekintetében elöl helyezkedünk el a "rangsorban"; még szomszédos országokkal való összehasonlításban is. Egyben ez az egyik legfontosabb magyarázó tényezője az évek óta tapasztalható népességfogyásnak.

Habár az elmúlt 20 évben folyamatosan növekedett a születéskor várható élettartam, európai összehasonlításban még mindig 6-8 évvel le vagyunk maradva.

Ha a relatív korai halálozás mellett figyelembe vesszük az igen alacsonynak számító foglalkoztatási rátát (KSH: 49,5%; 2012.év), akkor kijelenthető: ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor hamarosan jelentős humánerőforrás krízissel nézhetünk szembe.

A kedvezőtlen népegészségügyi helyzet javítása érdekében számos prevenciós, figyelemfelkeltő kampány, program indult el az elmúlt évtizedben; egyelőre változó sikerrel. Ugyanakkor számos betegség és kockázatai elentős társadalmi, gazdasági és mentális terhet jelentenek az egyén, valamint a társadalom számára. Ezek között sok olyan van, amelyek kockázatát csökkenteni lehetne támogató (egészség)politikai hozzáállással, valamint egészségtudatos szemlélettel. Korai diagnosztizálással és mérhetően kisebb "befektetéssel" (kezeléssel) későbbi, jelentős gazdasági tehertől mentesíthetjük az egyént, valamint a társadalmat is.

Kevéssé ismert tény, hogy az előrehaladott májbetegség szövődményeként kialakuló májzsugorra visszavezethetően, évente mintegy 6000-8000-en halnak meg Magyarországon, amellyel dobogós helyen állunk Európában. Döntő többségük a hepatitisz vírusfertőzés és az alkoholos májbetegség következményének áldozata. A magas alkoholfogyasztásról, valamint szövődményeiről (pl.májzsugor), valamint kiugróan magas halálozási adatokról gyakran hallunk a médiában, de kevés szó esik a hepatitiszről, azaz a májgyulladásről, amely általában vírusfertőzés talaján alakul ki. A fertőzöttséghez köthető stigmatizáció miatt még a gyógyult hírességek között sem igen található olyan, aki betegségét felvállalva, saját példáján keresztül hívná fel a figyelmet a ma már legtöbb esetben gyógyítható betegségre.

A májgyulladást okozó vírusokat az ABC betűivel jelölik A-tól G-ig. Ezek közül a hepatitsz C vírus (HCV) a hazánkban előforduló vírusos eredetű krónikus májgyulladások leggyakrabban kimutatott kórokozója. A hepatitisz C vírus vér útján fertőz. A fertőzés megszerzésére kockázatot jelent a piercing, a tetoválás, az intravénás droghasználat, egyes egészségügyi munkahelyek (pl. operatív szakmák), valamint a 1992 előtti vérátömlesztés, amely időpont után vezették be a vér HCV-szűrését.

A krónikus gyulladás, amit a vírus fő méregtelenítő szervünkben okoz, hosszú időn, akár évtizedeken keresztül semmiféle kellemetlen vagy fájdalmas tünettel nem jár, miközben az esetek nagyobb részében a HCV – akár a moly a ruhát – fokozatosan "szétrágja" a májat, elpusztítja annak élő sejtjeit. Észlelhető, érzékelhető jele általában már csak akkor van a vírus által okozott kórnak, amikor az egészséges májsejtek helyét nagy részben kötőszövetté átalakult, elhalt sejtek foglalják el. A jelentősen károsodott májban a májzsugor talaján májelégtelenség vagy egyes esetekben májrák alakul ki.

A krónikus HCV fertőzés az egyik leggyakoribb oka a krónikus májbetegségnek, súlyos szövődménye a májzsugor és májrák (hepatocelluláris carcinoma). A beteg alkalmassága esetén, lehetőség van májtranszplantációra.

Az Egészségügyi Világszervezet 170 milliórateszi a hepatitisz C vírus által fertőzöttek számát világszerte. Magyarországon mintegy 50.000–70.000 vírushordozóról beszélhetünk. A betegeknek csupán 15-20%-a gyógyul meg spontán; többségükben krónikus májbetegség alakul ki, amely akár évtizedekigtünetmentes maradhat. Ennek tulajdonítható, hogy a hepatitisz C vírusfertőzést gyakran 'csendes gyilkosnak' nevezik.

A hosszú, tünetmentes időszaknak köszönhetően a betegek jelentős részét csak késői stádiumban diagnosztizálják, amikor a sikeres kezelés (gyógyulás) már kisebb százalékban érhető el. A betegséget övező stigmatizáció pedig sok esetben megnehezíti a már diagnosztizált betegek korai kezelését, amely fokozza a fertőzés kockázatát a társadalomban, valamint a kezelés költségét.

Ezidáig mindössze 8000 körüli beteg részesült (interferon) kezelésben, amiből látható, hogy a betegek túlnyomó többsége nem tud a betegségéről. Összességében tehát több tízezer krónikus HCV által fertőzött beteggel számolhatunk, akiknél a gyulladás látható tünetek nélkül, folyamatosan és visszafordíthatatlanul károsítja a májsejteket.

A vírus folyton változó genetikai szerkezete miatt eddig még nem sikerült hepatitisz C vírus elleni védőoltást kifejleszteni, így jelenleg a megelőzés terén a felvilágosításnak van egyedüli szerepe. Néhány más vírusbetegséggel szemben (pl. HIV fertőzés), kiemelendő, hogy gyógyszeres kezeléssel egész életükre vírusmentessé tehetők a betegek. A kezelés ambuláns módon történik;kórházi ellátásra egyedül a szövődmények és súlyosabb mellékhatások esetén van szükség. A betegek egy része jól reagál a jelenleg rendelkezésre álló kezelésre, s meggyógyul. Ugyanakkor a betegek kb. felében nem jár sikerrel a kezelés, így vírushordozók maradnak. Ebben az állapotban tovább progrediál a betegség, s a szövődmények kialakulásának esélye megegyezik a kezeletlen HCV betegek esélyeivel.

Ezen sikertelenül kezelt, krónikusan HCV–t hordozó betegek között általában gyakoribb az előrehaladott májbetegség, így számukra reális közelségbe kerül az életveszélyes szövődmények kialakulásának lehetősége. Egyetlen reményük az Európai Unióban már törzskönyvezett, és számos országban támogatott módon elérhető korszerűbb és hatékonyabb antivirális terápia bevezetése Magyarországon is.

A krónikus hepatitisz C vírusfertőzés lefolyása egyénenként nagyon különböző lehet. Ugyanakkor a betegek mintegy ötödénél májzsugor (cirrózis) alakul ki, amely gátolja a megfelelő véráramlást a májon keresztül. A betegség súlyosbodásával a májműködés fokozatosan csökken. Májzsugorban szenvedő betegben megnő a kockázata végstádiumú májbetegség és/vagy májrák kialakulásának. A szövődmények kialakulásával ugrásszerűen megnőnek a kezelési költségek.

              * konzervatív becslés 

A máj működésének fokozatos romlásával párhuzamban csökken a beteg életminősége. Először a beteg teljesítményének csökkenését eredményezi, majd produktivitás kiesést a betegszabadságok miatt. Ennek gazdasági terhe az elvesztett közvetlen (adó- és járulék), valamint közvetett bevételeken (fogyasztás) keresztül igen jelentős, tekintve, hogy a betegek nagyobb része a 45-65 év közötti korcsoportba tartozik. Csupán ezer beteg meggyógyításával az elkövetkező években több milliárd pótlólagos bevételhez juthat a költségvetés. Nem utolsó sorban minden egyes megmentett élet, nyereség egy drasztikusan fogyó nemzet számára.

A krónikus hepatitisz C vírusfertőzés világszerte kevesebb figyelmet kap, mint a HIV fertőzés illetve ennek végállapotát jelző AIDS tünetegyüttes, holott előfordulási gyakoriságukat tekintve a HIV fertőzöttek aránya kb. 25%-a a HCV fertőzöttekének. Emellett a HIV fertőzés, valamint más krónikus betegség élethosszig tartó kezelésével szemben, a krónikus HCV fertőzés kezelése rendszerint egy éven belül befejeződik. Így a kezelés költségeit is előre lehet kalkulálni egy adott időszakra.

Ezért még a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között is kiemelten szükség van – a rövid távú fiskális megközelítés helyett közép- és hosszútávú tervezésre, előrelátásra. A kitűzött gazdaságpolitikai és egészség-politikai célok sikeres elérésében jelentős szerepet játszhat gazdasági, egészségügyi, valamint demográfiai területeken már rövid távon is kiváló eredményt felmutató,krónikus hepatitisz C direkt vírusellenes kezelés.

E kezelés keretében, tudatos küzdelemmel megelőzhetővé válnak a krónikus hepatitisz C vírusfertőzés költséges és nehezen kezelhető szövődményei, valamint a megnövekedett korai halálozás kockázata olyan új, innovatív terápiák társadalombiztosítási kereteken belüli hozzáférhetőségének engedélyezésével, amellyel akár az eddig sikertelenül kezelt betegek gyógyulási esélye is a háromszorosára emelkedhet.