Még a galamboknak is megy a matek
Egy, kettő, sok... Hans Fallada „Fridolin, a pimasz borz” című regényében így számolta a borzmama a gyerekeit. De Fallada minden bizonnyal tévedett, mivel egy új kutatás igazolta, hogy még a galambok is megtaníthatók számolni.
Igaz, mint a Wikipédiában olvasható, tanítás nélkül olykor még az emberek sem képesek többre a borzmamánál: „A számnevek kulturális fejlődésének több állomása volt. Először feltehetően az „egy-kettő-sok” alakult ki. … Kezdetben sok kultúrában csak 3 számnév jelent meg. Erről nyelvemlékeink is tanúskodnak, valamint ma is léteznek kultúrák, melyek csak 3 számnévvel rendelkeznek. Ilyenek az Ausztráliában élő walpirik, valamint a Brazíliában élő pirahák.”
Azt már régóta tudjuk, hogy sok faj egyedei, az elefántoktól kezdve a méhekig különbséget tudnak tenni a különböző számosságú ingerek között. Mindeddig azonban úgy gondolták, hogy az embereken kívül csak a primáták – például a lemurok vagy a csimpánzok – képesek az elvont számolási szabályok alkalmazására. December 23-án azonban a Science online kiadásában megjelent egy rövid közlemény, amelyben a kutatók arról számoltak be, hogy a galambok ugyanolyan jól képesek számolni, mint a majmok, és ennek alapján nagyon valószínű, hogy ez a képesség sokkal elterjedtebb az állatok világában, mint azt korábban hittük.
A vizsgálatot – írja a Medical News Today - egy új-zélandi komparatív pszichológus, Damian Scarf, a dunedini Otagói Egyetem munkatársa vezette. Azt nyilatkozta a ScienceNOW-nak, hogy 1998 óta, amikor a tudósok igazolták, hogy a rhesus majmok megértik a sorszámokat (azaz számosság szerinti sorrendbe tudnak rendezni két tárgyhalmazt, amelyek 1–9 tárgyat tartalmaznak), mások kimutatták, hogy erre minden primáta képes. Úgy vélték azonban, hogy ez a képesség a primátákra korlátozódik, és Scarf és kollégái éppen ezért kezdtek tovább vizsgálódni egy, a primátáktól igencsak távol álló fajjal, a galambokkal.
Egy évbe telt, amíg sikerült megtanítani a galambokat az 1, 2 és 3 megkülönböztetésére. A tanítást úgy végezték, hogy egy számítógép monitorán a legkülönbözőbb alakú és színű tárgyakat mutatták meg a galamboknak, de az alakzatok mindig egyes, kettes vagy hármas csoportba rendezve jelentek meg. A galamboknak azt kellett megtanulniuk, hogy a számosság szerint, növekvő sorrendben koppintsanak az objektumcsoportokra (pl. először az egy sárga négyzetre, utána a két vörös oválisra, majd a három sárga oszlopra). Helyes válasz esetén étellel jutalmazták őket.
A vizsgálat következő szakaszában két objektumcsoportot mutattak a galamboknak, amelyek 1–9 objektumot tartalmaztak, noha addig csak az 1,2 és 3 megkülönböztetésére tanították meg őket. Ennek ellenére a madarak nem haboztak: először a kevesebb objektumot tartalmazó csoportra koppintottak, majd a többet tartalmazóra (pl. először az öt oválisra, majd a hét négyzetre). Teljesítményük sokkal jobb volt annál, hogysem a véletlennek lehetett volna tulajdonítani.
Elizabeth Brannon, az észak-karolinai Duke Egyetem (Durham) kognitív idegkutatója, aki annak idején a rhesus majmokkal foglalkozó tanulmány vezetője volt, azt mondta, hogy emlékszik, mennyire csodálkozott, amikor kiderült, hogy a majmok számolási képességgel rendelkeznek, és hozzátette, hogy még nagyobb hatást tett rá az, hogy ez a galambokra is áll. Úgy gondolja, hogy mindkét fajban ugyanaz a mechanizmus lehet felelős ezért a képességért. Igaz ugyan, hogy a majmok és a galambok fejlődése az evolúció során már többszáz millió évvel ezelőtt külön utakon kezdett haladni, és agyuk szerkezete teljesen más, de a számolási problémát ugyanolyan módon oldják meg.
