Mednyánszky

Magyar Nemzeti Galéria

A pesti Duna-partról is jól látható a budai Vár főépületére kitett hatalmas zászló: Mednyánszky. A Nemzeti Galériában Mednyánszky László-kiállítás van. Neve nem ismeretlen; Mednyánszkynak (1852–1919) régóta helye van a magyar festészet történetében. Ezt a helyet ugyan nehezen találták: se irányzatba, se csoportba nem illeszkedett – ezért aztán elnevezték jól hangzó, de sokat nem jelentő kifejezéssel piktúránk nagy magányosának. Az sem legelőször történik, hogy gyűjteményes tárlatot rendeznek műveiből, de mégis, a mostani emlékkiállítás rendkívüli esemény.

Azzá teszi jelentős mérete: soha még ennyi képet nem mutattak be egyszerre több ezerre rúgó munkáiból. A felvidéki báró életműve ugyanis megoszlott szlovákiai és magyarországi gyűjtemények között, s mivel a nacionalista kisajátítási törekvések nem voltak ismeretlenek a létező szocializmus országaiban, torzsalkodások akadályozták mindeddig az oeuvre egyesítését.

A több száz festmény és grafika együtt hatalmas meglepetéssel szolgál. Vannak művészek, akiknek előnyösebb a kamarakiállítás, mint ahogy vannak költők is, akiknek jó szolgálatot tesz a szigorú válogatás. Másoknál viszont a tömeg nemcsak mennyiség, hanem minőség is.