Meddőség: elsősorban a nők problémája?
A mai kultúrában a reprodukcióra mint elsődlegesen a nők feladatára tekintünk, legyen szó akár a terhesség fogantatásáról, akár a gyermekszülésről vagy szoptatásról. A meddőségi önsegítő csoportokat, a témába vágó csetszobákat, honlapokat és blogokat túlnyomó többségében nők vezetik. Hol vannak a férfiak a meddőségről szóló társadalmi párbeszédből?
A cambridge-i egyetem pszichológiai intézetének friss kutatásában Liberty Barnes 7 éven át elemezte a meddőségi klinikákon dolgozó orvosok és a meddő párok véleményét. Kutatásainak eredményét Conceiving Masculinity: Male Infertility, Medicine and Identity (A maszkulinitás elfogadása: Férfi infertilitás, orvostudomány és identitás) című írásában összegezte. Miként látja a férfiak nemzőképtelenségéhez kapcsolódó szociális attitűdöket?
„Sajnos változatlanul széles körben él az a mítosz az Egyesült Államokban is, hogy az infertilitás csak a nők problémája – fejtegeti Diana Cummins, a Nemzeti Meddőségi Szervezet képviseletében. – A nőknél történik az orvosi vizsgálatok és beavatkozások többsége, függetlenül a meddőség valódi okától, ami arra a tévhitre vezetheti az embereket, hogy az infertilitás kizárólag a nőkön múlik. És a nők azok, akik nagyobb eséllyel szólalnak meg a meddőséggel folytatott küzdelmükről és keresnek ehhez lelki támogatást, még akkor is, ha a probléma valódi oka a partnerben keresendő. Ez azt a benyomást kelti, hogy a meddőség csak a nőket érinti.”
Pedig az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság adatai szerint a meddő párok 40 százalékában vagy a férfi partnerben van a probléma fő oka, vagy ő az, aki nagyban hozzájárul a probléma létrejöttéhez és fennmaradásához. A férfiak nemzőképtelensége főként a spermiumok eltéréseire vezethető vissza, mely megnyilvánulhat abban, hogy túlságosan kis számban termelődnek spermiumok, azok mobilitása nem megfelelő, vagy valamilyen tényező áll mozgásuk útjában. Ennek nyomán egy sor orvosi probléma jelentkezhet, többek között ejakulációs gondok, fertőzések, varikokele, a herék leszállásának elmaradása vagy merevedési nehézségek. A problémát környezeti tényezők is súlyosbíthatják, például bizonyos ipari oldószerek vagy ionizáló sugárhatás. A környezeti tényezők körébe sorolhatók az életmóddal összefüggő faktorok is, mint amilyen például a dohányzás vagy a lelki stressz. A British Journal of Sports Medicine című lapban tavaly megjelent egyik közleményben arról számoltak be, hogy az ülő életmód nyomán csökken a spermiumok mobilitása, míg más kutatásokban a zsírban gazdag étrend kedvezőtlen hatását igazolták a spermiumok minőségére és koncentrációjára.
A férfi infertilitás legszembetűnőbb jele természetesen az, ha az illető nem képes gyermeket nemzeni. A férfi infertilitás azonban abban különbözik sok más kóros állapottól, hogy ezen kívül semmilyen nyilvánvaló jele vagy tünete nincsen. Ez azt jelenti, hogy a meddő párok mindkét tagjánál el kell végezni a megfelelő vizsgálatokat a probléma gyökerének feltárására. Ez mindkét nemben szorongást és önértékelési zavarokat kelthet, a férfiak esetében ugyanakkor nagyobb az esély arra, hogy önmagukat érzik bűnösnek a helyzet létrejöttéért. „A férfiakban gyakran bűntudatot kelt, hogy partnerüknek meddőségi kezelésen kell átesniük, holott az ok bennük magukban van” – magyarázza Corey Whelan, az Amerikai Fertilitási Társaság programigazgatója. Ezen kívül a férfiak esetében egyéb aggodalmak is fennállhatnak. A fertilitási szakemberek, köztük Susan Seenan, az Infertility Network UK vezetője azt tapasztalja, hogy sok férfi a férfiasságát látja veszélyeztetve akkor, amikor kiderül: problémák adódnak a gyermekvállalás során, és „az, hogy nem képesek megbirkózni a problémával, abban ölt testet, hogy egyáltalán nem is beszélnek a témáról” − mondja Susan Seenan.
A bevezetőben említett kutatás vezetője, Barnes azonban azt mondja, hogy kutatásából az derült ki, hogy a meddő párok férfitagjai nem érzik veszélyben férfiasságukat, ám úgy érzik, hogy mások sokszor kétségbe vonják azt. Azt is hangsúlyozza, hogy a téma sok kultúrában tabunak számít. És nem pusztán a macsó léttel kapcsolatos aggodalmak tartják vissza a férfiakat attól, hogy beszéljenek a problémáról. A nyílt párbeszédet akadályozza a férfi meddőséget övező információhiány és bizonytalanság is. A közvélemény egyetért abban, hogy férfi infertilitás igenis létezik, mégis kevesen vannak tisztában azzal, hogy ez ugyanolyan gyakori probléma, mint a női meddőség. Azt elég sokat tudják, hogy a probléma kivizsgálásának eleme az ondó vizsgálata, a mostani vizsgálatból is az derült ki ugyanakkor, hogy jóval kevesebben rendelkeznek információkkal arról, hogy létezik olyan szakorvos, akinek szakterülete kifejezetten a férfi nemzőképtelenség kezelése.
A háttérkutatások területén azonban sok még a lemaradás. „Csodálatra méltó kutatások történnek, de az, hogy ezek főként a női szervezetre összpontosítanak, azzal jár, hogy a férfi nemzőképtelenség kutatása messze a női infertilitással kapcsolatos ismeretek után kullog. Egy olyan orvosi rendszert és orvosi technológiákat örököltünk meg, melyek elsősorban a nőkre fókuszálnak” – figyelmeztet Barnes. Azt mondja, hogy a női meddőség kezelése egy „jól körülírt orvosi szakterület”, a férfiak hasonló problémáinak megoldására azonban nincs még hasonlóan jól szervezett rendszer: „Ennek eredményeként a férfiak nem mindig találják meg a megfelelő csatornákat, ahol segítséget kérhetnek infertilitási problémáik megoldásához. Vannak, akik számára semmi gondot nem jelent, hogy minden alkalommal igénybe vegyék a mesterséges megtermékenyítés lehetőségeit, ahányszor gyermeket szeretnének, míg mások inkább nemzőképtelenségük megoldását várják annak érdekében, hogy maguk termékenyíthessék meg partnerüket. Ez utóbbiak gyakran igen frusztrálónak érzik az egészségügyi rendszert, mely nem érti meg szükségleteiket.”
Egy kérdésben azonban minden meddőségi szakértő egyetért: nagyobb figyelem és több kutatás szükséges általában a meddőséggel kapcsolatban. És ezen belül kellő teret kell kapnia a férfiak infertilitási problémáinak is.
