Magyarországon nagyjából 10 ezer lehet azoknak a száma, akik méltányossági ápolási díjat kaptak az önkormányzatuktól. A szociális törvény szerint alanyi jogon az jogosult ápolási díjra, aki súlyosan fogyatékost – tekintet nélkül az életkorra – vagy tartósan beteg gyermeket ápol. Fogyatékosnak a jelenlegi szabályok szerint a különböző érzékszervi fogyatékosok, a mozgáskorlátozottak, autisták, értelmi fogyatékosok számítanak. Ezen felül az állapottól függően számít valaki súlyosan fogyatékosnak, illetve szintén ebbe a kategóriába tartoznak az olyan kromoszóma-betegségben szenvedők, akik önálló életvitelre képtelenek.
Ugyanakkor számos beteg, illetve betegség nem tartozik ebbe a kategóriába, akkor sem, ha a beteg önálló életvitelre nem alkalmas. Ilyenek lehetnek például egyes pszichiátriai betegek, enyhébb fokú demenciában szenvedők, de akár egy végstádiumban szenvedő rákos beteg is. Bár az ápolási díjat sokan hajlamosak szociális kérdésként kezelni, itt mégis arról van szó, hogy a hozzátartozók kvázi állami feladatot vállalnak át, hiszen a súlyos beteg hozzátartozójukat 24 órában gondozzák. Az ápolást végző maximum négy órában dolgozhat mellette, vagyis az ápolás a „főfoglalkozása”. Az alanyi jogon járó ápolási díj összege 29 500 forint havonta, illetve fokozott ápolást igénylőknél emelt összeg jár, ami jelenleg 44 250 forint
Aki március után otthon ápolja valamelyik családtagját – és alanyi juttatásra nem jogosult – nemhogy egy fillér támogatást nem kap, de az ápolással töltött évek sem számítanak majd bele a szolgálati időbe a nyugdíj meghatározásánál, és még a saját egészségbiztosítását is fizetnie kell. Mivel a változás többféle betegségcsoportban viszonylag kevés embert érint, és az igények is az önkormányzatoknál jelentkeztek, a kormánynak nem kell hangos ellenállással számolnia.
Körkép a nehéz sorsú emberekről – a hvg.hu összeállítása.
