Már nem kínai a kínai?

Hagyományos gyógyászat

A kínai kormányzat meghirdette a TCM- (Traditional Chinese Medicine – Hagyományos Kínai Gyógyászat) programot, mégpedig azzal a kettős céllal, hogy támogassa a hazai egészségügy rendbetételét és visszaszerezzen valamit elvesztett világpiaci pozíciójából. A külföldön eladott hagyományos kínai gyógyszereket ugyanis most már lassan hagyományosan nem Kínában gyártják. A világ ilyen jellegű – egyébként ugrásszerűen növekvő igényét – csak két, azaz kettő százalékban elégíti ki maga Kína, a gyógyszerek oroszlánrészét Japán és Dél-Korea szállítja a világ minden tájára. Mégpedig jelentős részben kínai nyersanyagokból – ami azt mutatja, hogy komoly bajok vannak a kínai gyógyszergyártás műszaki, marketing- és pénzügyi hátterével. Sőt, számos esetben már az évezredes múltra visszatekintő gyógyszerek szabadalma is külföldi kézbe került.

A lényeg azonban a megbízható minőség, pontosabban annak hiánya. A legutóbbi – igaz, már másfél éves – nagy felmérés szerint a kínai gyógyszertárakban forgalmazott gyógyszerek 5,4 százaléka nem ütötte meg az állami szabványok által előírt szintet. Ám ezen belül feltűnően rosszul szerepeltek a közkedvelt és persze viszonylag olcsó hagyományos kínai gyógyszerek – ezek több mint 20 százaléka gyenge minőségű, vagy egyenesen selejt volt. Arról nem is szólva, hogy Kínában hagyományosan mindent hamisítanak – így a gyógyszert is. Egy országban, ahol 120 ezer patika és 6700 bejegyzett gyógyszergyár van – nem számítva az engedély nélkül működőket –, nehéz hatékony felügyeletet gyakorolni, még ha évente rendszeresen több száz, sőt ezer gyárat zár is be a hatóság.