Mammográfia: évente vagy kétévente?

A tanulmányban, amely Elizabeth Arleo, a Weill Cornell Medicine és a New York-Presbyterian mammográfiára specializálódott radiológusának vezetésével készült megállapították, hogy a 40 és 80 éves kor között évente elvégzett mammográfiás vizsgálatok 40 százalékkal csökkenthetik a mellrákos halálesetek számát. Ezzel szemben a jelenlegi ajánlások szerinti gyakorisággal végzett szűrés, amely az idősebbeknek csak ritkábban javasolja a vizsgálatot, 23-31 százalékos csökkenést eredményez – írta a Reuters nyomán a Napi.hu.

A kockázatok és az előnyök aránya a 47. vagy a 48. életév körül változik, ekkor már a szűrés előnyei meghaladják a "túldiagnosztizálás" rizikóját. Mindezek eredményeképpen az Amerikai Rák Társaság 45 éves kortól évente, 55 évtől pedig kétévente javasolja a mammográfiát, egy másik amerikai szervezet, a US Preventive Services Task Force pedig 50 éven felüli kétéves szűrést ajánl.

Az emlőszűrés egyik kulcskérdése, hogy milyen populáción végzik el, ez pedig a publikációból nem derül ki – veti fel az új ajánlás kapcsán Poller Imre onkológus. Egy szűk populáción nézve igaz lehet az állítás, hogy a 40 éves kortól kezdődően évi rendszerességgel végzett szűrés 40 százalékkal csökkenti a mellrákhalálozást, azonban minél jobban tágítjuk a szűrtek körét, annál kevésbé lesz igaz ez a szám – mondta a lapnak Poller.

Az is kérdés, hogy a kiszűrtek eredményeit milyen csoport megbetegedésével és halálozási számaival hasonlítjuk össze. Egy szűk populáción elvégzett mellrákszűréssel kiszűrtek szinte biztos, hogy lényegesen jobb és személyre szabottabb a kezelést kapnak, mint az általános ellátás. Ha az ő eredményeiket hasonlítjuk össze az általános szűrési ajánlások szerintiek csoportjának, vagy a szűrésre egyáltalán nem járók csoportjának halálozási, illetve túlélési eredményeihez, szintén fals, javított eredményt kapunk.

Egy egészségtudatos, képzett, a rendszeres szűrés költségeit és következményeit is fedezni képes réteg túlélési számait, egy kvázi menedzserszűrés eredményeképpen kiszűrtek adatait nem érdemes egy színes összetételű, a hátrányos helyzetű csoportokat is magába foglaló nagy populációs szűrés eredményeihez hasonlítani, mert az eredmények tévútra vezetnek, erre magyar adatok is utalnak – emelte ki a szakértő.

A rákhalálozásban egyéni viselkedésbeli eltérések, az együttműködési készség, a rendszer teljesítéséből fakadó különbségek is fajsúlyos szerepet játszanak, annál fajsúlyosabbat, minél szélesebb populációt vizsgálunk. Mindazonáltal az is tény, hogy a mellrák egyre gyakoribb a 38-48 éves korosztályban, és ebben az életkorban jelenti a legnagyobb potenciális halálozási veszélyt is, s erre egyelőre nincs megoldóképlete az orvostudománynak. Ebben a korcsoportban, egy jól összeválogatott populációban sokat hozhat a korai felismerés, de ez nem érdemes összevetni vagy összekeverni az általános népegészségügyi intézkedésekkel – tette hozzá Poller.