Magukra hagyva

Kétségeink vannak afelől, hogy az egészségügyi rendszer mai állapotában alkalmas haldokló betegek gondozására – mondja Fridli Judit, a Társaság a Szabadságjogokért emberi jogi szervezet elnöke. – Aggasztónak találjuk a kórházi utókezelő és krónikus osztályok helyzetét. Nem vagyok biztos abban, hogy ezeken a helyeken a megfelelő színvonalú ellátást kapja a rászoruló és hozzátartozója. A cél az, hogy a beteg a lehető legkevésbé függjön másoktól, ne ágyhoz kötött, tiszta és zavart tudatállapotok között hánykolódó lényként vegetáljon. Elsődleges, hogy a haldokló akaratát figyelembe vegyék, testi-lelki szenvedéseit csökkentsék és a lehető legtovább támogassák autonóm életvitelét.

Fridli Judit meggyőződéssel vallja, hogy a betegnek a lakókörnyezetében kell maradnia, és ott kell megkapnia minden szolgáltatást. A kórházi elhelyezés csak akkor fogadható el, ha a beteg olyan kezeléseket kap, amelyeket másutt nem tudnak számára biztosítani. Akármilyen jó is egy intézmény, mindenképpen elszemélytelenítő, korlátozó, kevésbé emberséges, mint az otthoni gondozás.

De nem csak a társadalmi szervezetek képviselői érvelnek amellett, hogy a gyógyíthatatlan betegeket ne a kórházakban ápolják, mert az nem megfelelő környezet számukra. Szántó János, a Debreceni Egyetem Onkológiai Tanszékének vezetője megemlíti, hogy a tüneti kezelés elvileg három helyen végezhető. Hospice-osztályon, nappali szanatóriumban vagy otthon.