Madarak ősei Kínából

Tollas dinók a Magyar Természettudományi Múzeumban

Az ember lépten-nyomon látja a plakátot a városban, rajta repedezett tojás és egy pelyhes dinó. Látja a plakátot a kiskorú gyermek is, eljön a vasárnap reggel, vele óhatatlanul a pillanat, amikor fogja magát a család, elmegy a „Természettudományiba” – megint. A Természettudományi Múzeum a fő hétvégi kedvenc, azon egyszerű oknál fogva, hogy ott már jó ideje lendületesen sutba vágták a bizonyára korrekt és explicit, ám dögunalmas stílust, mely szerint komoly múzeumban vastag üveges tárlóba rejtett poros tárgyak láthatók, elvágólag egymás mellett, hosszú, bonyolult, sok latin szóval megtűzdelt, viszont hangyabetűs magyarázattal súlyosbítva.

A „Természettudományi” már jó ideje Európa interaktív gyerekbarát múzeumai közé tartozik: amit csak lehet, nagyban és már-már élőben szemléltet. Nyomkodható, világító, hangzó, vagy képeket mutató eszközöket rohanhatnak meg a kölykök úton-útfélen. Süsü, a sárkány is felbukkan, s még arra is gondoltak, hogy a célkorosztály számos tagja jellemzően csúszik, mászik – jó hely, és kész.

Ráadásul pár hete adták át a múzeum új épületrészét, ahol újdonságként először is egy 2 tonnás bálna impozáns csontváza lóg a főbejáratnál az ember feje fölött, majd az Afrika-kerttel díszített csarnok után egy vadonatúj korallsziget vár: zátonyok jellegzetes élővilágát modellezi – óriás csigákat, kagylókat, tengeri csigákat, sünöket és más herkentyűket –, derengő fényben, vastag üvegpadló alatt. Számítsanak az egészen kicsik szülei arra, hogy úgy egy óra elteltével jut túl a család a zátonyon, a dinók termébe