Lovász László és Vizi E. Szilveszter kapta a Magyar Szent István Rend kitüntetést
A Szent István Rend nemzeti elismerésünk legrangosabb kifejezője, a tiszteleté határon innen és túl, mondta Áder János köztársasági elnök, amikor átadta az elismerést Lovász László matematikusnak és Vizi E. Szilveszter orvosnak, az MTA két korábbi elnökének pénteken Budapesten, a Sándor-palotában.
"Hagyományaink szerint nemzeti ünnepünkön a Szent István Rend átadásával a legkiválóbbaknak adjuk meg a kellő tiszteletet. Ma azoknak, akik Eötvös Loránd méltó utódai voltak a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztján. Méltó utódok, kiváló tudósok, jó magyarok", fogalmazott Áder János. Eötvös Loránd szavait idézve az államfő azt mondta: "ha igazi tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlaját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt a hazánk határain túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet".
A köztársasági elnök köszönetet mondott a díjazottaknak, hogy Eötvös Loránd és Bolyai János nyomdokain haladva világraszólót alkottak.
Áder János Lovász Lászlót méltatva úgy fogalmazott: a matematikában aligha létezhet nagyobb, világraszólóbb dicsőség, mint nevet adni egy bizonyított állításnak, ami további matematikai tudás forrásává, kiindulási pontjává válik. A Lovász-féle "lokális lemma" éppen ilyen. A matematikus egy zivataros, alvásra alkalmatlan éjszaka jött rá, hogy miként lehet egy nagyon kis valószínűséggel bekövetkező eseményről bebizonyítani, hogy a lehetősége nem nulla. A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy egy ilyen felfedezés nem a semmiből érkezik: Lovász László a magyar matematika Aranycsapatából igazolt a világ élvonalába. "Az Erdős Pál köpönyegéből előbújó nemzedék tagjaként már fiatalon hírnevet szerzett, később pedig számtalan elismerést a diszkrét matematika és az elméleti számítógép-tudomány területén" - fűzte hozzá.
"Gyermekkorától tudta, hogy a matematika nemcsak megtanulandó tantárgy, hanem egy akár művészi élvezetet nyújtó tudományterület" - idézte fel Áder János, hozzátéve, hogy a matematikus lelkesedését később nagy hatású tanárként, inspiráló előadóként, felelős vezetőként adta tovább Budapesttől Ohióig. A köztársasági elnök kitért arra, hogy a Norvég Tudományos Akadémia idén, immáron harmadik magyarként Lovász Lászlónak ítélte a matematikatudomány legértékesebb kitüntetését, az Abel-díjat.
Vizi E. Szilvesztert méltatva a köztársasági elnök kitért arra, hogy a tudományos világ egyik központjában, az Oxfordi Egyetem Gyógyszertani Intézetében kutatta az idegsejtek működését. A kutató tankönyvi adatoktól merőben eltérő állításait eleinte kétkedéssel, hitetlenkedéssel és távolságtartással fogadták. Vizi E. Szilveszter azonban tudta, hogy "a felfedező legelőször mindig egyedül van" és ezért ragaszkodott az igazához - idézte fel a kezdeteket a köztársasági elnök. Hozzátette: Vizi E. Szilveszter oxfordi eredményei áttörést hoztak az idegsejtek közötti kommunikáció megértésében.
"Ezzel kapcsolatos tanulmánya klasszikussá vált, a kezdeti elutasítást követően számos elismerést kapott, tudományos kutatók hivatkozási alapja lett" - fogalmazott Áder János. Munkájával bebizonyította, hogy agyunk bizonyos idegsejtjei nagyon messziről is képesek elérni egymást, "beszélgetni" egymással és ugyanez a működési elv az immunrendszerben is létezik - fejtette ki a köztársasági elnök. Áder János szavai szerint ez a felbecsülhetetlen jelentőségű tudás áttörést hozott az agykutatásban és egészen új utakat nyitott a gyógyszerkutatás előtt. "Azóta dollármilliárdokban mérhető az olyan fejlesztések nagyságrendje, amelyekhez egy magyar tudós, Vizi E. Szilveszter eredményeit hasznosították és hasznosítják ma is. Ő pedig kutatótársaival tovább öregbíti a magyar neurológiai iskola jó hírét" - mondta Áder János.
A Szent István Rendet Lovász László és Vizi E. Szilveszter kutatói pályafutásukért, a magyar tudomány jó hírnevét világszerte erősítő eredményeikért, oktatói munkásságukért, valamint a tudományos ismeretterjesztésben vállalt kimagasló szerepük miatt kapták.
*
Vizi Elek Szilveszter 1936. december 31-én született Budapesten. 1955-ben Pécsett kezdte el az orvosi egyetemet, ahonnan az 1956-os forradalom idején kifejtett tevékenysége miatt eltanácsolták, ezért a fővárosban folytatta tanulmányait. 1961-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, a diploma megszerzése után az egyetem Issekutz Béla által vezetett gyógyszertani intézetének tanársegédje lett. 1967-ben vette át adjunktusi, 1974-ben egyetemi docensi, 1977-ben egyetemi tanári kinevezését.
1981-ben átkerült a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetébe (KOKI), ahol tudományos igazgatóhelyettessé nevezték ki, 1989 és 2002 között főigazgatóként irányította az intézetben folyó munkát.
1985-ben az MTA levelező, 1990-ben rendes tagja lett. 1996-ban a tudományos köztestület alelnökévé választották, 2002 és 2008 között az MTA elnökeként tevékenykedett.
Issekutz javaslatára, fiatal kutatóként kezdett el foglalkozni a központi idegrendszerrel, akkor, amikor még az agykutatás területe csak kevés tudóst érdekelt. 1967-ben kijutott Londonba, ahol a világhírű farmakológus, Sir William Paton mellett azt vizsgálta, hogy miként hatnak egymásra a belső szervek működését szabályozó vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus hálózatának ingerület-átvivő anyagai. Kutatásai során a tankönyvi adatoknak ellentmondó eredményre jutott, koncepciója új agyműködési modellt tett lehetővé, és elindított egy új agykutatási irányzatot. A központi és perifériás idegrendszer ingerület-átvitelének fiziológiai szabályozása és gyógyszeres befolyásolhatósága terén elért kutatási eredményeit több mint négyszáz tudományos publikáció (köztük könyvek) szerzőjeként, illetve társszerzőjeként tette közzé. Egyik tanulmánya Citation Classic, a tudományterület egyik legidézettebb munkája lett. Tudományos eredményei a gyógyszergyártásban is hasznosultak.
Kutatómunkája mellett aktívan bekapcsolódott a jövő orvosnemzedékének nevelésébe is. Iskolateremtő tudósként vallja, hogy mindenekelőtt a tudományos gondolkodásra kell megtanítani a fiatalokat, ahogy fiatal kutatóként Sir William Paton mellett ő maga is megtapasztalta. "Az a tudás, amelyet az ember élete során megszerez, valójában köztulajdon, vagyis átadása közfeladat minden tudós számára. Mindannyiunk kötelessége a bonum commune, azaz a közjó szolgálata" - fogalmazta meg hitvallását.
Nevéhez olyan kiemelkedő tudományszervező és -népszerűsítő kezdeményezések fűződnek, mint a nemzetközi tudóstársadalom részvételével megtartott Tudomány Világfórumának (World Science Forum) 2003-as budapesti megrendezése, illetve a Mindentudás Egyeteme című televíziós ismeretterjesztő műsor elindítása. Ez utóbbinak nem csupán elindítója, de 2002. szeptember 16-án első előadója is volt. A tudományos ismeretek népszerűsítésének szolgálatában 2000-től a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnökeként tevékenykedett, jelenleg a szervezet tiszteletbeli elnöke, a NATO-tagságunkkal összefüggő ismeretterjesztésben 2009-2020 között a Magyar Atlanti Tanács elnökeként vállalt szerepet, 2020-tól tiszteletbeli elnök. 2011-es megalakulása óta a Magyarország Barátai Alapítvány elnöke.
Úttörő jellegű munkásságát, kutatási eredményeit világszerte elismerik: 1998-ban Galileo Galilei-díjat (Olaszország), 2002-ben a japán császár által adományozott The Order of the Sacred Treasure kitüntetést vehette át. (A 2006-ban kapott Románia Csillaga tiszti fokozata érdemrendjét 2016-ban visszaadta tiltakozásul amiatt, hogy Klaus Iohannis román államfő visszavonta Tőkés László Románia Csillaga kitüntetését.)
Hazai elismerései közül kiemelkedik a Széchenyi-díj (1993), a 2003-ban első alkalommal kiosztott Prima Primissima díj, a 2012-ben odaítélt Corvin-lánc és a Széchenyi Nagydíj, amelyet a központi és perifériás idegrendszer ingerületátvitele, a kémiai ingerületátvitel farmakológiája terén elért, világszerte elismert kutatási eredményeiért, iskolateremtő tudományos tevékenységéért, széleskörű tudományszervezői és tudománydiplomáciai munkásságáért, példaértékű életpályája elismeréseként vehetett át.
2001-ben születésnapja alkalmából az International Neurochemistry születésnapi különszámot jelentetett meg, amelyben 25 ország 40 tudósa foglalta össze, hogy munkássága miként befolyásolta a kutatásaikat. Szép születésnapi ajándék volt az is, hogy 2016-ban ő kapta Az Év Ismeretterjesztő Tudósa Díj - Kisbolygóval honoris causa nevű elismerést, amellyel a tudomány népszerűsítéséért, közérthető megjelenítéséért legtöbbet tevő tudósokat jutalmazzák. A 2016. december 19-én jegyzékbe vett Vizi-kisbolygó háromszor akkora távolságra van a Naptól, mint a Föld, és a kisbolygóöv külső peremén kering. 2017-ben neki ítélték az MTA legrangosabb kitüntetését, életműdíját, az Akadémiai Aranyérmet.
*
Lovász László 1948. március 9-én született Budapesten. Már gyerekként érdekelte a matematika, ezért a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium újonnan indított speciális matematika tagozatára íratták be. Tehetsége a számos világhírű matematikusunk pályáját megalapozó Rábai Imre óráin bontakozott ki: 1964 és 1966 között a Matematikai Diákolimpiáról három aranyéremmel tért haza, 1966-ban a Magyar Televízió Ki miben tudós? vetélkedőjét is megnyerte.
Matematikai tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta, ahol 1971-ben végzett. 1971-75 között az ELTE tudományos főmunkatársaként dolgozott, 1975-től 1978-ig a szegedi József Attila Tudományegyetem docense volt. Az intézményben 1978-ban egyetemi tanárrá nevezték ki, 1982-ig a Geometriai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanáraként folytatta munkáját. 1982-ben ő alapította meg és 1993-ig vezette az ELTE Számítógép-tudományi Tanszékét. 1993 és 2000 között a Yale Egyetem Számítógép-tudományi Tanszékének professzora volt, 1999-től 2006-ig a Microsoft kutatásvezetőjeként dolgozott. Magyarországra visszatérve 2006 és 2011 között az ELTE TTK Matematikai Intézetének igazgatója volt, jelenleg nyugalmazott egyetemi tanár, professor emeritus.
Tudományos pályafutását már középiskolás korában megkezdte, megmutatta, hogyan lehet - a fő kutatási témáját inspiráló - Erdős Pál egyik gráftételének addig ismert egyetlen valószínűségszámítási bizonyítását konkrét konstrukcióval helyettesíteni. A matematikai tudomány kandidátusa címet rendhagyó módon már egyetemi tanulmányainak befejezése előtt, 1970-ben megszerezte, 1977-ben lett a matematikai tudomány doktora. Harmincegy éves korában, 1979-ben választották meg az MTA - legfiatalabb tudós - levelező tagjává. 1985-ben lett az akadémia rendes tagja, 2008-ban az MTA elnökségi tagja. 2014-től 2020 júliusáig volt az MTA elnöke, és ebben a minőségében a Szent Korona Testület, valamint a 2020-ban alakult Nemzeti Tudománypolitikai Tanács tagja.
1981-ben Erdős Pállal és Babai Lászlóval megalapította a Combinatorica című folyóiratot, amelynek főszerkesztője is volt. 1985-ben Babai Lászlóval elindították a Budapest Semesters in Mathematics programot, amely észak-amerikai diákoknak nyújt kombinatorikai és számelméleti kurzusokat. 1987 és 1994 között a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Végrehajtó Bizottságának választott tagja, 2007-től 2010-ig a végrehajtó bizottság elnöke volt.
A diszkrét matematikán belül elsősorban kombinatorikával, ezen belül a gráfelmélettel és a számítógép-tudománnyal foglalkozik. Számos eredménye közül kiemelkedik a Kneser-gráfokra vonatkozó sejtés bizonyítása és a gyenge perfekt gráf sejtés igazolása (a dolgozat különlenyomata iránt akkora volt az érdeklődés, hogy tíz évvel később - a matematikában szokatlan módon - változatlan formában újraközölték). A geometriai hipergráf fogalmának meghatározása lehetővé tette az alfa-kritikus gráfok elméletének kimunkálását és kiépítését, valamint a Shannon-féle ötszögprobléma megoldását. Nevéhez fűződik a Lovász-féle lokális lemma, a Lovász-féle bázisredukciós algoritmus: a Lenstra-Lenstra-Lovász (LLL) algoritmus, valamint a konvex testek és rácsok algoritmikus elméletének kidolgozása. A 2000-es évek elejétől a kombinatorikus optimalizáció területén ért el kiemelkedő eredményeket. Több mint háromszáz tudományos publikáció és tíznél több könyv szerzője, társszerzője. Társszerkesztőként jegyzi a véges matematikai ismereteket összefoglaló, kétkötetes Handbook of Combinatorics című kézikönyvet.
1982-ben megkapta a diszkrét matematikai kutatásokért odaítélt Fulkerson-díjat, 1985-ben Állami Díjjal tüntették ki. 1999-ben neki ítélték a Wolf-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal, 2007-ben Bolyai János alkotói díjjal ismerték el. 2008-ban Széchenyi-nagydíjat kapott a diszkrét matematika és az elméleti számítógép-tudomány terén elért, világszerte kimagasló tudományos eredményeiért, és elsőként kapta meg a Bolyai-nagydíjat. 2010-ben elnyerte a rangos japán Kiotó-díjat, 2012-ben ismét Fulkerson-díjas lett. 2017-ben elsőként vehette át a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elismerését, a Neumann János professzori oklevelet és plakettet, 2018-ban Szőkefalvi-Nagy Béla-éremmel tüntették ki.
Tudományos munkássága elismeréseként 1981-ben a párizsi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, 1991-ben a londoni Európai Akadémia, 2007-ben a Svéd Királyi Akadémia, 2012-ben az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája is tagjai közé választotta. 2018-ban Budapest díszpolgárává választották, és abban az évben neki ítélték oda elsőként az Academia Europaea (AE) barcelonai tudásközpontja által alapított Barcelona Hypatia Európai Tudományos Díjat, 2020-ban Hazám-díjat kapott. 2021-ben meghatározó jelentőségű munkásságáért elnyerte a matematikusok Nobel-díjaként emlegetett Abel-díjat.
Lovász László pedagógusként és ismeretterjesztőként is a matematika közérthetővé, szerethetővé tételén munkálkodik. Meggyőződése, hogy a matematika egyre fokozottabban kerül bele életünkbe, "egy új nyelv, amellyel megpróbáljuk a világot megérteni. Azt a világot, amelyre a korábban kidolgozott fogalmak már nem alkalmasak." Szeretett tárgyának a tudomány világában elfoglalt helyét így határozta meg: "... a matematika ereje abban rejlik, hogy egyszerre királynő és szolgálóleány: a saját feje után megy, de közben figyel arra, milyen szolgálatot tehet más tudományágaknak."
