Lőni vagy nem lőni

  Mivel az oroszok annak idején képtelenek voltak kitörni a spájzból, nem született valódi magyar háborús film, így a kilencvenes évek elején a műfaj „polgári” változata, az akciófilm sem szökkenhetett szárba. A magyar filmesek az átkosban megtanultak végtelen szimbolista snitteket festeni, félhomályban felidézni a történelem legfájdalmasabb pillanatait, politikai groteszket eszkábálni, ködös művészetbe burkolózni és dobozban élni. De a krimi, a thriller és az akciófilm dramaturgiája és technikai követelményei ismeretlenek maradtak számukra, mert a haszonelvű, eszméktől mentes harc erőszakos megnyilvánulása korábban burzsoá csökevénynek számított, az utóbbi húsz évben pedig nem a forgatókönyvírók fejében fejlődött, hanem az utcákon és éjszakai bárokban. Kivéve, ha maguk a forgatókönyvírók is a fent nevezett helyeken fejlődgettek, azaz tanúi voltak az új rendszer működésének. A kevés ilyen csodabogár egyike Nagy Viktor, aki a kilencvenes években bölcsészhallgatóból lett drogdíler, majd börtöntöltelék, szabadulása után pedig Spanyolországban próbált szerencsét, ahol szerencsétlenségére lezuhant a hetedik emeletről, és azóta kerekesszékben közlekedik, él és alkot. A Nyócker egyik írójaként bebizonyította, hogy nemcsak a józsefvárosi szlenget és gondolkodást ismeri behatóan, de ahhoz is van bátorsága, hogy a helyzet drámaiságát komédiába oltsa, és lokális világsztárokat teremtsen a piszkos kis kerület sokszínű lakóiból. A Nyócker sikere után Nagy Viktor karrierjében a következő logikus lépés egy ózdi bányászmusical megírása lett volna, ő azonban inkább visszatekintett regénybe illő életére, annak is első fejezetére.

  Kirakós
  A Zuhanórepülés hőse egy Theo nevű „kamikaze”, aki vakmerőségét már a legelső jelenetben bizonyítja: a börtön vécéjében morcos cigányok közé ront, amikor azok peches cellatársát teszik éppen asszonnyá. Ráadásul nem is először. Theo másnap szabadul, és mint egy hűséges-magányos alkoholista, visszatér törzshelyére, melyet lélekben sosem volt képes elhagyni, és ahol egyik kábulatból a másikba esik. Nem a Barátok közt Rózsa presszójában járunk, de nem is a Roncsfilm Gólya kocsmájában, mert a körúti éjszakai pincebárból hiányoznak mind a sótlan átlagemberek, mind az ártalmatlan alkoholisták: ebben a világban mindenki szokatlanul ártalmas és serkentőkben sem szenvednek hiányt. A speed a kisfröccs, a kokain a feles, a heroin pedig a kifizetetlen számla. Sorstársaihoz hasonlóan Theót sem az úttörő becsületszó és a világbéke óhajtása hajtja, hanem a szerek, melyek rabságából csak úgy szabadulhat, ha sokat ad el belőlük, és külföldre pattanhat. A Zuhanórepülés alapkonfliktusa bevett bűnügyi dramaturgiai fogás, és ha figyelmesen nézzük a filmet, feltűnhet, hogy az tulajdonképpen nem más, mint krimiközhelyek innovatív egymáshoz illesztése. Minden figura, csavar, helyzetfestés és konfliktus ismerős lehet a tévéből, mégsem legyintünk, hanem csodálkozunk, mert mindez ismerős arcokkal esik meg. Eddig csak találgattuk, hogy mivel foglalkozhat a terepjárós-kapucnis ürge, akinek a Körúton műszempillás szőke maca ül a kocsijában, de most már tudjuk is.

  Egy, csak egy legény van
  Az audiovizuális talentumként számon tartott Novák Erik (festőzeneszerző- filmrendező) Zuhanórepülése egy elszállt és egy már nem elszállt ember együttműködésének eredménye, melyet egy zseniális kaméleonember játéka tart össze. Nagy Viktor élményei tisztába tételére írta a könyvet, melyet Novák Erik lelkesedésből és csodálatból vitt filmre, de Nagy Zsolt (Theo) alakítása nélkül csak egy jól castingolt, őszinte nyelvezetű, mozivászonra vetített tévéfilm lenne. A Krétakör tagjaként híressé vált, mozifilmekben (Kontroll, Szezon) is bemutatkozó Nagy ugyanis vérbeli „method actorként” belebújt Theo bőrébe, és saját képére formálta figuráját. Bármilyen hihetetlenek és csetlő-botlók is egyes mellékszereplők, hiszünk a sztoriban, mert Nagy elhiteti velünk, hogy nincsen választásunk: vele kell tartanunk, mert különben megdöglünk. Még akkor is, ha a végén együtt eresztünk golyót a fejünkbe. Egy megrögzött színészhez van tehát szerencsénk egy megrögzött ember szerepében, aki sajátos formában szembesül a hamleti kérdéssel: lőni vagy nem lőni.