Gyógyítás
Lombikbébi-kockázatok
Vannak-e a mesterséges megtermékenyítésnek genetikai következményei?
Kissé előreszaladtunk. Mert miközben élénk diskurzus folyik arról, hogy a mesterséges úton fogant utódok közül mennyire lehetséges – és mennyire etikus! – kiválasztani az egészségesebb, genetikailag tökéletesebb gyerekeket, nemigen hallani, olvasni magának a lombikbébiprogramnak a genetikai kockázatairól. Tehát arról, hogy a lombikbébiknél nagyobb-e a veszélye a génkárosodásnak, és ezzel bizonyos öröklődő betegségek kialakulásának, a természetesen úton fogant gyermekekhez képest.
Ma már a brit Louise Brownnak, az 1978. július 25-én született első lombikbébinek is két (természetes úton fogant) egészséges utódja született. Az elmúlt három évtizedben több millió mesterségesen megtermékenyített bébi jött a világra, még sincs arra válasz, hogy maga a lombik(módszer) hat-e a bébi öröklődő állományára. Jellemző, hogy Richárd Rawlins professzor, neves chicagói reprodukciós szakember, a The New York Times újságírójának kérdésére az felelte, hogy őt sohasem kérdezték a szülők az utódok genetikai kockázatáról, és talán ezért sem tette fel sok kollégája ugyanezt a kérdést...
Azért akadnak olyanok, akiket izgat a probléma. Egy nemrég megjelent amerikai közleményben 9584 mesterséges, és 4792 természetes úton fogant gyerek „genetikai sorsát” hasonlították össze. A vizsgálatnál kizárták az egyéb „zavaró” tényezőket. Például azt, hogy a lombikbébik között összehasonlíthatatlanul több az ikergyerek. Köztudomású, hogy az ikerszülés jóval kockázatosabb, több a méhen belüli és a koraszülésből adódó komplikáció – ám ezek nem genetikailag meghatározott betegségek.
Kiderült, hogy a lombikbébiknél a veleszületett betegségek aránya 2,4 százalék volt, a kontrollcsoport 1,1 százalékával szemben. Többek között szájpad-hasadékból, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességekből, a szívben pedig úgynevezett kamrai sövényhiányból (lyukas szív) találtak többet. Ám ez az arány csak relatíve bizonyul soknak, mert így is jóval alacsonyabb az egész Egyesült Államokra kivetített országos statisztikai átlagnál, amely három százalék körül mozog.
A messzebbmenő következtetések levonását az is akadályozza, hogy számos genetikusan meghatározott betegség nem a gyerekkorban, hanem jóval később, akár évtizedek múltával jelentkezik csak. Ezért dr. Feinberg és dr. Michael, a világhírű marylandi Johns Hopkins Kórház genetikusai a másik oldalról közelítették meg a kérdést. Ők olyan betegek adatait összesítették, akik bizonyos rákra hajlamosító öröklődő kórokban szenvedtek. Kiderült, hogy a lombikbébiknél sokkal gyakrabban fordultak elő. Ám, mert ritka betegségekről van szó, nem túl nagy betegszámból voltak kénytelenek levonni a következtetéseket.
Egyes tudósok, magának a mesterséges megtermékenyítés technikájának genetikai következményeit vizsgálták. A megtermékenyített petesejt érését, osztódását, annak sebességét a lombikban – igazából húslevesszerű anyagot tartalmazó Petri-csészében – mesterségesen befolyásolhatják, és ezzel a genetikai állományra is hatnak. Dr. George Haley, a Harvard Medical School tudósa, lombikban fogant embriók őssejtjeiben regisztrált is mesterségesen kiváltott génelváltozásokat, de ezek jelentőségét, összefüggését a később megjelenő betegségekkel még nem sikerült bizonyítani.
Forrás: Dr. Nemes János, Népszabadság Online
