Légzéskönnyítés orálisan
2008. május 01. 00:00
Enyhe-közepes súlyosságú gyermekkori asztmában a montelukaszt csökkenti a kilélegzett nitrogén- monoxid arányát és javítja a tüdőfunkciót. Az eredmények diagnosztikai és terápiás szempontból egyaránt fontosak.
Az óvodáskorú asztmás gyermekek ellátásának problémás pontja a gyenge kooperáció – a betegség diagnosztizálása és súlyosságának meghatározása sem egyszerű emiatt. Az idősebbeknél alkalmazott standard mérőmódszer, a spirometria ebben az életkorban nehezen kivitelezhető. Nemcsak az adott beteg kivizsgálása körülményes, de a korspecifikus referenciaértékek is hiányoznak. A kezelés a beteg vizsgálata mellett döntően a szülő szubjektív állapotmegítélésén és az általa adott anamnesztikus adatokon alapul. A kórkép súlyosságának megállapításához, a terápia beállításához és ellenőrzéséhez igen jól jönne egy viszonylag objektív mérőeszköz
Az együttműködés hiánya nemcsak a spirométer használatát teszi nehézzé, hanem az inhalációs készítmények adagolását is. Kisgyermekek számára az egyes spacerek, segédeszközök megkönnyíthetik ugyan a belégzést, de ennél a korosztálynál összehasonlíthatatlanul egyszerűbb lenne egy szájon át adható gyógyszer alkalmazása.
Egy zürichi munkacsoport ezért 2,5–5 éves asztmás gyermekeknél azt elemezte, hogyan változik a légúti gyulladás intenzitását jelző, az asztma súlyosságát és a terápiás választ nagyobb gyermekeknél jól tükröző gyulladásos mediátor, az NO szintje a kilélegzett levegőben (FeNO), ha a kezelést a leukotrién-antagonista montelukaszttal egészítik ki (Pediat Pulm 2008;43:179–186). A tüdőfunkció vizsgálata és az AMP-adásra adott légúti reakció meghatározása után, ha a FeNO meghaladta a 10 ppb értéket, a gyermekeknél napi egyszer 4 mg montelukasztterápiát vezettek be, miközben továbbra is kapták az addig felírt inhalációs szteroidokat. Amennyiben a FeNO nem érte el a 10 ppb-t, nem változtattak a gyógyszereken. A két hónappal későbbi kontroll során elvégzett vizsgálatok egyértelműen jelezték, hogy montelukasztkezelés mellett a FeNO csökken, csakúgy, mint a légúti hiperreaktivitás. A kontrollcsoport esetében nem észleltek változást. Ezek az eredmények a diagnosztika és a terápia oldaláról egyaránt fontosak. A FeNOvizsgálat kisgyermekeknél jóval egyszerűbben elvégezhető, mint a spirometria, és lényegesen objektívabb, mint a szülő. A montelukaszt szájon át szedhető tabletta formájában áll rendelkezésre – ez megkönnyíti az adagolást és javíthatja az együttműködési készséget. Ráadásul anélkül, hogy a megszokott és bevált gyógyszereket el kellene hagyni.
Az óvodáskorú asztmás gyermekek ellátásának problémás pontja a gyenge kooperáció – a betegség diagnosztizálása és súlyosságának meghatározása sem egyszerű emiatt. Az idősebbeknél alkalmazott standard mérőmódszer, a spirometria ebben az életkorban nehezen kivitelezhető. Nemcsak az adott beteg kivizsgálása körülményes, de a korspecifikus referenciaértékek is hiányoznak. A kezelés a beteg vizsgálata mellett döntően a szülő szubjektív állapotmegítélésén és az általa adott anamnesztikus adatokon alapul. A kórkép súlyosságának megállapításához, a terápia beállításához és ellenőrzéséhez igen jól jönne egy viszonylag objektív mérőeszköz
Az együttműködés hiánya nemcsak a spirométer használatát teszi nehézzé, hanem az inhalációs készítmények adagolását is. Kisgyermekek számára az egyes spacerek, segédeszközök megkönnyíthetik ugyan a belégzést, de ennél a korosztálynál összehasonlíthatatlanul egyszerűbb lenne egy szájon át adható gyógyszer alkalmazása.
Egy zürichi munkacsoport ezért 2,5–5 éves asztmás gyermekeknél azt elemezte, hogyan változik a légúti gyulladás intenzitását jelző, az asztma súlyosságát és a terápiás választ nagyobb gyermekeknél jól tükröző gyulladásos mediátor, az NO szintje a kilélegzett levegőben (FeNO), ha a kezelést a leukotrién-antagonista montelukaszttal egészítik ki (Pediat Pulm 2008;43:179–186). A tüdőfunkció vizsgálata és az AMP-adásra adott légúti reakció meghatározása után, ha a FeNO meghaladta a 10 ppb értéket, a gyermekeknél napi egyszer 4 mg montelukasztterápiát vezettek be, miközben továbbra is kapták az addig felírt inhalációs szteroidokat. Amennyiben a FeNO nem érte el a 10 ppb-t, nem változtattak a gyógyszereken. A két hónappal későbbi kontroll során elvégzett vizsgálatok egyértelműen jelezték, hogy montelukasztkezelés mellett a FeNO csökken, csakúgy, mint a légúti hiperreaktivitás. A kontrollcsoport esetében nem észleltek változást. Ezek az eredmények a diagnosztika és a terápia oldaláról egyaránt fontosak. A FeNOvizsgálat kisgyermekeknél jóval egyszerűbben elvégezhető, mint a spirometria, és lényegesen objektívabb, mint a szülő. A montelukaszt szájon át szedhető tabletta formájában áll rendelkezésre – ez megkönnyíti az adagolást és javíthatja az együttműködési készséget. Ráadásul anélkül, hogy a megszokott és bevált gyógyszereket el kellene hagyni.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
