Látásvédő hálózsák asztronautáknak
Huzamosabb űrben eltöltött idő után nem ritka, hogy az asztronauták látása a súlytalanság miatt jelentős hanyatlásnak indul, írja a GyártásTrend. Texasi tudósok, most azt vizsgálják, hogy speciális „hálózsákokkal" e folyamat megakadályozható-e.
Itt lenn a Földön semmi problémát nem okoz, hogy miközben fekszünk, a fejünkben a vér és a gerincfolyadék valamelyest felgyülemlik. Miután reggel felállunk, a likvid anyagokból képződött felesleg visszaáramlik a testünk alsó régiójába, és így minden visszaáll a normális kerékvágásba. Nehézkedésmentes kondíciók között már más a helyzet, ilyenkor ugyanis az említett „folyadékterhelés” sosem szűnik meg az emberek fejében. A gondot az okozza, hogy ez az állapot állandó nyomás alá helyezi a szemgolyók hátulsó részét, ami idővel a látószerv mérsékelt deformációjához és a látóidegek felduzzadásához vezethet.
Az asztronautáknál éppen ezért nem ritka, hogy fokozatosan rövidlátóvá válnak.
Bár a Földre visszatérve ez az „űrrepüléssel kapcsolatos neuro-okuláris szindróma” (spaceflight-associated neuro-ocular syndrome, vagyis SANS) nevű zavar jobbára megszűnik, a zéró gravitációs környezetben folytatott, „fokozottan látásigényes” munkák elvégzését jelentősen hátráltatja. A tapasztalatok szerint a SANS az agyi funkciókra is hatással lehet, illetve akár különböző szívproblémákat is okozhat. Új hi-tech találmányukkal a texasi tudósok éppen azt kívánják megakadályozni, hogy mindez bekövetkezzen.
Az új eszköz valójában egy légmentesen lezárható, merev keretű „hálózsák". A henger alakú apparátus egyik végén egy tömítőgyűrű által határolt, termetes lyuk található. Amikor a felhasználó ezen a résen keresztül derékig befészkeli magát a szerkezetbe, a gyűrű rácuppan a testére, majd pedig egy mechanizmus a levegőt kiszivattyúzva vákuumot teremt a hálózsákban.
A koncepció szerint a vákuum az alvó űrhajós fejéből a szervezete lejjebbi tartományaiba szippantja a többletfolyadékot, és így pihenés közben a szemgolyókat is kiszabadítja a nyomás alól.
