Lancz Róbert: Kihívások előtt áll a magánegészségügy
Lancz Róberttel, a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnökével, a Doktor24 vezérigazgatójával az Economx beszélgetett.
A Primus vezetőjeként mit gondol a hazai magánegészségügyi ellátás helyzetéről? Mi a legnagyobb kihívás a magánrendelőkben?
Két nehezebb éven van túl a szektor, nem jól alakult 2022-es és 2023-as év sem, de 2024-ben már a többség optimista. Az infláció alábbhagyott, és talán már a szereplők nagy része nem azzal van elfoglalva, hogy hogyan csökkentse a költségeit. Ami pedig a kihívásokat illeti, most elég sok szabályozás átalakul például egyelőre nem lehet tudni, hogy mi lesz a foglalkozás-egészségügy sorsa, az ügyfelek az érintett Primus tagokat is bombázzák a kérdéseikkel, amire egyenlőre nincsenek válaszok. Lehet pozitív, de káros is egy új szabályrendszer. De közben hallunk arról, hogy jöhet a szektorsemleges finanszírozás, és esetleg a vállalatok vállalhatnak nagyobb szerepet a munkavállalók egészsége terén.
(...)
Legutóbb Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a kórházszövetség konferenciáján azt mondta, hogy már csak egy kormányzati döntés kell ahhoz, hogy mely magánszolgáltatókat engedik be közellátásba.
Egyelőre konkrétumok nincsenek, úgy tudjuk, hogy előkészítő munkák zajlanak. Az ügyfelek és a magánszolgáltatók számára az lenne az ideális, ha a magánrendelők valamilyen minőségi indikátor alapján tudnának az állami egészségügyi ellátásban szerepet vállalni, akár járóbetegellátás, a képalkotó diagnosztikai ellátások, akár a várólistás műtétek esetében. A Doktor24 egyébként ma is végez a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) általi finanszírozott ellátást, ortopédiai műtéteket például térd-és csípőprotézis esetében, valamint gyerekgyógyászati járóbetegellátást is biztosítunk. Ma egyébként a magánszolgáltatók tisztán csak úgynevezett HBCS-pont alapú NEAK-finanszírozást kapnak, bértámogatást nem, ha olyan ellátást végeznek, amiről az állami egészségbiztosítóval megállapodtak. Pedig – ahogyan a kórházak esetében- a kettő csak együtt értelmezhető, a kizárólag pontalapú ellátás súlyos veszteség jelent.
Milyen ellátások esetében valósulhat meg a két szektor közötti együttműködés?
Én azt gondolom, hogy a legtöbb típusú ellátás esetében segítséget tud adni a magánszektor az állami egészségügy számára. A labordiagnosztikában és a képalkotó diagnosztikában illetve a kórházi várólisták csökkentése terén komoly várakozásaink vannak. Földrajzilag is lehetnek egyenlőtlenségek a betegellátásban, hiszen egy-egy régióban bizonyos szakmákban a közellátás képes megoldani a betegek ellátását úgy, hogy ne sérüljön a betegbiztonság, bizonyos régiókban pedig nem.
A magánellátóknak ezek szerint vannak szabad kapacitásai, hogy bizonyos egészségügyi ellátásokat átvállaljanak az állami szektortól.
Igen vannak. A nagy szolgáltatók jelentős kapacitásokat építettek ki. A magán- és a közellátás a munkaszervezés szempontjából nagyon különbözik egymástól. A magánrendelők az egy páciensre jutó időt sokkal jobban kihasználják, mint államiak. Ennek az az oka, hogy magánellátók rugalmasabbak, használják a legújabb digitális technológiát és hatékonyabban szervezik meg a betegek ellátását.
A Takács Péter által felvázolt együttműködés újra oszthatja a magánegészségügyi piacot? Lesznek, akik majd tovább nőnek és lesznek, akik lemaradnak?
Szerintem képesség alapon döntenek majd, hogy ki, milyen ellátásokat vállal át az állami egészségügytől. Az állami megrendelő akkor tud egy szolgáltatóval partnerséget kötni, ha látja a képességet arra, hogy az megfelelő kapacitással és színvonalon ki tudja szolgálni a betegeket. Óhatatlanul ez egy picit alakíthatja, tovább koszolidálhatja a szektort, mert a kisebbek, nehezen tudnak majd az állami egészségüggyel együttműködni. A nagyobb szolgáltatók vagy az egy-egy szakmára specializálódott szakmai központok kaphatnak nagyobb szerepet. Jelenleg jogszabályi, szakmai és üzleti korlátai is van annak, hogy egy magánrendelő milyen ellátást biztosíthat. A komplex onkológiai ellátások koponyaüregi, vagy a komoly szívsebészeti beavatkozások egyelőre biztosan nem jelennek meg a magánkórházakban.
Ha megszületik a megállapodás, akkor mennyi időn belül tud reagálni erre a magánszektor?
A magánegészségügy gyakorlatilag azonnal képes az állami szektor betegeit is ellátni, az állami oldalon pedig a szükség indokolja, hogy minél előbb lépjenek, hogy a betegeknek egy-egy vizsgálatra ne kelljen akár hónapokat is, műtétre pedig akár éveket is várniuk.
