Kutyaharapást szőrivel

Mozgáskorlátozottak is elkezdhetik

A mozgáskorlátozottság ellen sokszor jelent megoldást a mozgás, a minden terápiás beavatkozási lehetőségre kiterjedő kórházi rehabilitációs program pedig, bár drágább az ambulánsnál, hosszú távon költséghatékonyabb – állapították meg svájci kutatók.

Kétéves követés után végzett elemzéssel svájci szerzők arra jutottak, hogy az átfogó kórházi rehabilitáció kedvezően befolyásolja a térd- és csípőízületi osteoarthritisben szenvedők életminőségét és a betegség lefolyását – olvasható az Annals of the Rheumatic Diseases 2004. áprilisi számában.

A mozgáskorlátozottságot okozó betegségek legsúlyosabbjainak egyike az osteoarthritis. Kezelési lehetőségei között a fájdalomcsillapítás (analgetikumok és nem szteroid gyulladásgátlók segítségével), a mozgásterápia és az ízületi protézis beültetése szerepel. Az ezek kombinációjából és a betegek felvilágosításából álló átfogó kórházi rehabilitáció költségei általában jóval meghaladják a közel azonos hatékonyságú ambuláns rehabilitációét, azonban bizonyos kísérőbetegségek (koszorúér- vagy tüdőbetegség, túlsúlyosság, egyéb mozgásszervi problémák) esetén túl nagy a műtét kockázata, a kórházi keretek között zajló rehabilitáció pedig nagyobb biztonságot jelent, mint az ambuláns.

A rehabilitációs programban egy hónapon át tartó, személyre szabott fizioterápia, csoportos tréning, hidroterápia, úszás, hőterápia, betegoktatás, masszázs és elektroterápia szerepelt, a fájdalomcsillapítókból pedig a lehető legkevesebbet kapták a résztvevők. Mintegy 200 beteg állapotának alakulását követték kérdőív segítségével, átlagos életkoruk 63,9 év volt. A beválasztás kritériumai az alábbiak voltak: 30-ból legalább 25 napon jelentkező térd- vagy csípőtáji fájdalom, osteophyták a röntgenfelvételen, rövid ideig tartó térdízületi merevség a reggeli órákban, a csípőízület esetében pedig 20 mm/óránál kisebb süllyedés vagy az ízület obliterációja.