Kuriózum Bécsből

Köztudott, hogy az 1874 és 1929 közt élt osztrák író és költő csodagyerekként indult, verseit (köztük néhány ma is antológiadarab) 16-17 évesen Loris álnéven közölte, mert egy gimnazista nem publikálhatott az akkori Bécsben. Aztán valami megroppant benne, hirtelen rátört az írásgörcs, a nyelv elégtelenségének érzése. De ebből is sikerült nagy művészetet csinálnia: az 1902-ben írt úgynevezett Chandos-levél (Györffy Miklós szép fordításában ott van a kötetben) ma a „minden egész eltörött” érzés alapdokumentumának számít, megelőlegezve egyben honfitársa, Ludwig Wittgenstein későbbi híres alaptételét: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”.

Hofmannsthal viszonylag kevés prózát publikált, érdeklődését írói válsága után nagyrészt a színház, legkivált a vígjáték kötötte le. Manapság mégis elsősorban költőként, elbeszélőként becsüljük, drámáit nemigen játsszák, noha mint librettista maradandót alkotott, Richard Strauss számára írt operái (többek közt: A rózsalovag, Élektra, Arabella, Ariadné Naxosban) az alaprepertoár részét alkotják.