Kötelező a biztosítás

Tagállam-bemutató: Ausztria

Ausztriában az egészségügyi ellátás meglehetősen kórházcentrikus. Sok a kórházi ágy, és folyamatosan nő az alkalmazott orvosok száma is. Mind kevesebben veszik ugyanakkor igénybe a többletszolgáltatásokat finanszírozó magánbiztosításokat.

Ausztriában a 27 önkormányzati alapon tevékenykedő egészségbiztosítási intézet a lakosok 99 százalékának ellátásáról gondoskodik.  A segélyből élők ellátási költségeit az állam fedezi. A betegbiztosítók elsősorban területi alapon, illetőleg foglalkozási csoportok szerint szerveződnek. Az egészségbiztosítási járulékok mértéke 6,4 százalék (alkalmazottak) és 9,1 százalék (egyéni vállalkozók) között változik. Ha van munkáltató, a járulékterhet fele-fele arányban viseli a foglalkoztató és a foglalkoztatott.

Az osztrák biztosítottaknak lehetőségük van a társadalombiztosítás által nem fedezett többletszolgáltatásokra (például egyágyas kórházi szobára, nem szerződött orvos igénybe vételére) magánbiztosítást kötni – ezzel az osztrákok egyharmada él is, jóllehet a magánbiztosítottak száma csökkenő tendenciát mutat. Az egészségügy Ausztriában elsősorban szövetségi hatáskörbe tartozik, és a kórházakat leszámítva gyakorlatilag az egészségügy minden területéért elsősorban a szövetségi kormány felelős. Az egyes tartományok szerepe leginkább a kórházak fenntartásában, üzemeltetésében kap hangsúlyt. A tartományok és a szövetség közötti költségmegosztás érvényesítésére Ausztria 1997-től egy jóformán egyedülálló megoldást alkalmaz: a tartományi alapok (Landesfonds) rendszerét. A tartományi alaphoz a betegbiztosítók, a tartományok és a szövetség tartományonként eltérő arányban járul hozzá járulékokból és adókból származó forrásokkal. A „foglalkozásukat szabadon gyakorló” orvosok háromnegyede áll szerződéses kapcsolatban a társadalombiztosítással. A finanszírozási szerződéseket az egészségbiztosítók az orvosi kamara és a társadalombiztosítás között létrejött keretszerződéseknek megfelelően kötik meg, figyelembe véve a szerződött szolgáltatók eloszlását irányító úgynevezett tartományi „állástervet” is. A kötelező egészségbiztosítási rendszerbe tartozók az egészségbiztosítási szolgáltatásokat az úgynevezett „in natura” rendszer elvei szerint vehetik igénybe, ami azt jelenti, hogy az ellátás költségeit a betegbiztosító pénztár fizeti a szolgáltatónak. Az ellátás azonban mégsem teljesen ingyenes: a biztosítottak bizonyos ellátásokért fix, összegben, esetleg százalékban meghatározott összeget kénytelenek vagy közvetlenül a szolgáltatónak, vagy a biztosítónak fizetni.