Kortünet vagy kórtünet?

  Bizonyos, időskorban gyakrabban jelentkező tüneteket, így a meglassulást, az érdeklődés beszűkülését vagy a figyelemmegosztás képességének csökkenését általában kortünetnek – az élettani öregedés részének – tartják, noha sokszor nem az, hanem a depresszió vagy a mentális hanyatlást megelőző/ kísérő apátia megnyilvánulása, azaz kórtünet.

  Önmagát rontó körfolyamat veheti kezdetét, ha az időskori depressziót nem ismerjük fel idejében. A kórkép jelentős szomatikus komorbiditása a testi betegségekkel való sajátos, kölcsönös kapcsolatból ered. A szorongás és depresszió például jelentősen növeli a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát, de fordítva is igaz: szív-érrendszeri betegség után gyakoribb a depresszió. Sokszor a testi tünetek elfedik, hogy valójában a hangulati élet zavaráról van szó. Jól kifejezte ezt a „larvált depresszió” kielholzi fogalma – persze egy depresszió csak addig „larvált”, amíg fel nem ismerik, utána a korszerű diagnosztikai rendszerek szerint kell a diagnózist megállapítani.
  Az időskori depressziót az érintettek jelentős részénél nem diagnosztizálják sem nálunk, sem a világ más országaiban. Nem ritka, hogy maguk az idős érintettek is természetesnek és megváltoztathatatlannak tartják deprimált hangulatukat. A „szenilis” jelzőt ma is sokan használják a depresszió vagy a demencia felismerése előtt, arra utalva, hogy a diagnosztika – releváns terápiás teendő híján – öncélú. A tünetek pedig sokszor atípusosak, egyszer a szervi, máskor az emlékezeti panaszok állnak előtérben, esetleg markáns paranoid elemekkel keverve. Ez is késleltetheti a kórkép helyes megítélését.
   Szeptember elején jelent meg Körner és munkatársainak 65 éven felüliekkel végzett vizsgálata (J Clin Psych 2007;68:384–389). A Hamilton- féle depresszióskála eredeti és rövidített változatát (lásd az Alig használt skálák című írást) vetették egybe egyéb depressziómérő eszközökkel (Bech–Rafaelsen-féle melankóliaskála; geriátriai depresszióskála 15 és 30 itemes változata, Cornell- féle depresszióskála demenseknél) 145 páciens vizsgálata alapján. A rövidített Hamilton-skála tételeivel (depressziós hangulat; bűnösségérzés; aktivitás és érdeklődés csökkenése; pszichomotoros meglassulás; a szorongás pszichés és testi tünetei) 0–22 pont érhető el. A betegek 67 százaléka depressziós, 33 százaléka demens is volt. A vizsgálók közötti megbízhatóság megfelelő volt, a belső és külső validitást elemezték a klinikai összbenyomást vizsgáló népszerű CGI (clinical global impression) segítségével. A rövidített skála értéke jó összhangban volt a 17 területre terjedő Hamilton-skálával. Különös értéke a rövid változatnak, hogy jól használhatónak bizonyult demensek esetén is. A szerzők következtetése szerint a vizsgált skálák között úgy a mindennapi gyakorlat, mint pszichofarmakológiai vizsgálatok céljára ez a rövid idő alatt felvehető skála a legalkalmasabb.