Kortársunk, Mozart
2007. március 01. 00:00
Salzburg már az év első hónapját is Mozartnak szenteli: a Nemzetközi Mozart Alapítvány a Salzburgi Mozarteummal együttműködve rendezi meg a népszerű eseménysorozatot.
Nem nevezik fesztiválnak, pedig az: tíz nap alatt a világ számos jelentős művésze hallható-látható, és bennük közös a Mozarthoz való kötődés.
Számunkra nagy elismerés, hogy évek óta Schiff András művészete kerül kiemelt helyre. Korábban sorozatokban játszotta el Mozart valamennyi szóló és zenekari zongoraművét. Idén három koncertet is adott: Mozart- és Beethovenzongoraversenyek mellett Alban Berg Kamarakoncertjének zongoraszólamát is eljátszotta, valamint Mozart- és Bartók-műveket vezényelt Mozart 251. születésnapján hatalmas sikerrel.
Hogyan illeszthető egy kon - certbe Mozart Grand Partita című szerenádja és Alban Berg nem könnyen érthető monumentális, 12 fokú műve, a Kamarakoncert? – kérdeztük Schiff Andrástól.
– Számomra „álomprogram” volt e két mű társítása, mivel Mozart nélkül Alban Berg művészete sem jöhetett volna létre – válaszolta a művész. Ha Mozart csak ezt a fúvós-szerenádot írta volna, már akkor is helye lenne az Olümposzon. Más szempontból nehéz párhuzamot vonni a két szerző között, mivel Berg inkább Bach zenei nyelvezetét használta, számmisztikával kombinálva. Szinte krimiszerű a mű megfejtése, dominál a hármas szám (ütemezés, metronómszám), miközben ez Berg egyik első 12 fokú skálára írt műve. Mindkét mű 13 fúvóshangszert tartalmaz, de Berg ehhez szólisztikus hegedű- és zongoraszólamot is írt.
A művet Heinz Holliger – a világhírű oboaművész, karmester, zeneszerző – ismertette: „Figyelem, egy csodát fogunk hallani, nem egyszerűen egy zeneművet.” Schönberg tiszteletére – ötvenedik születésnapjára – készült a darab, amely rejtett motívumokban tartalmazza a bécsi iskola tagjai (Berg, Schönberg, Webern) nevének magánhangzóit. Schönberg szerint 150 év kell, amíg a bécsi iskola műveit úgy hallgatják, mint korábbi korok kompozícióit. Azóta csak nyolcvan telt el, a jóslatot még nem igazolhatjuk. A közönség nagy része szeretettel és megértéssel fogadta a művet és a szólisták (Schiff András – zongora és Thomas Zehetmair – hegedű) bravúros játékát. Voltak, akik kisiettek a terembőlimages/
A koncertek koncepciója: Mozart muzsikáját szembesíteni saját kora és a huszadik–huszonegyedik század zenéjével. Ennek jegyében hívták meg Pierre Boulez zeneszerző-karmestert, aki egyik koncertjén Bartókot és Mozartot szerepeltette, a másikon Mozart c-moll fúvósszerenádját huszadik századi szerenádokkal társította. Így került egymás mellé Boulez, Beriot és Schönberg egy-egy műve az Ensemble Intercontemporain hagyományosan magas színvonalú előadásában. Jörg Widmann fiatal német zeneszerző és klarinétművész zenekari művét – amelyet felkérésre írt a Mozarthétre – Boulez mutatta be a Bécsi Filharmonikusok élén. Kamarazenei estje előtt Boulez bevallotta: Mozart művei eddig elkerülték, és most, nyolcvanadik életévében Mozartot vezényelni csodálatos feladat.
A koncertek előtt beszélgetést szerveznek a művészekkel, vagy egy bevezető előadást az elhangzó művekről. Nálunk Strém Kálmán, a tragikusan korán elhunyt hangversenyszervező csinálta ugyanezt; Földes Imre előadásai ma is hallhatók a Strém koncertiroda szervezésében.
A hagyományos zenét kedvelők sem csalódtak. A nyitó hangversenyen Fischer Ádám vezényelte: Händel Messiása hangzott el, természetesen Mozart hangszerelésében. Nicolaus Harnoncourt egy Mozart-különlegességet hozott: a 15 éves szerző oratóriumát, a „Betulia liberetá”-t (Megszabadított Betulia), amely Judit és Holofernész bibliai történetét meséli el. Ezt a művet Mozart korában nem mutatták be; a kórusrészleteket Mozart Michael Haydn műveiből vette át, ez a módszer akkoriban természetes volt. A Juditot alakító Marijana Mijanovic különleges altját a régi zenében kamatoztatja, egyre nagyobb nemzetközi elismeréstől övezve. A bécsi Concentus Musicus zenekar és az Arnold Schönberg kórus a többi szólistával együtt vastapsot kapott. A Bécsi Filharmonikusok nagyzenekari koncertjei is keresett „árucikkek”: Boulez mellett két fiatal sztárkarmester, Daniele Gatti és Christian Thielemann aratott sikert. Thielemann Beethoven-estjének zongoraszólistája, a fiatal német Lars Vogt a jövő egyik ígérete.
Szerepelt egy 23 éves angol karmester is: Robin Ticciatti Sir Colin Davis és Simon Rattle ajánlására nyáron Salzburgban debütált, Glyndebournban és egy svéd operatársulatnál pedig vezetői állást nyert el. Mozart és Haydn műveinek dinamikus interpretációi, valamint Anton Webern Öt zenekari darabjának előadása viharos sikert hoztak.
A Dómban Mozart egyházi műveit Cziffra János dirigálta. Először mutatták itt be a Csárdáskirálynőt – a rendező Kerényi Miklós Gábor –, a Makrancos hölgy balettverziójában – ugyancsak a Landestheater produkciója, Peter Breuer koreográfiája – pedig Sándor Zoltán, az együttes szólistája aratott sikert.
Nem nevezik fesztiválnak, pedig az: tíz nap alatt a világ számos jelentős művésze hallható-látható, és bennük közös a Mozarthoz való kötődés.
Számunkra nagy elismerés, hogy évek óta Schiff András művészete kerül kiemelt helyre. Korábban sorozatokban játszotta el Mozart valamennyi szóló és zenekari zongoraművét. Idén három koncertet is adott: Mozart- és Beethovenzongoraversenyek mellett Alban Berg Kamarakoncertjének zongoraszólamát is eljátszotta, valamint Mozart- és Bartók-műveket vezényelt Mozart 251. születésnapján hatalmas sikerrel.
Hogyan illeszthető egy kon - certbe Mozart Grand Partita című szerenádja és Alban Berg nem könnyen érthető monumentális, 12 fokú műve, a Kamarakoncert? – kérdeztük Schiff Andrástól.
– Számomra „álomprogram” volt e két mű társítása, mivel Mozart nélkül Alban Berg művészete sem jöhetett volna létre – válaszolta a művész. Ha Mozart csak ezt a fúvós-szerenádot írta volna, már akkor is helye lenne az Olümposzon. Más szempontból nehéz párhuzamot vonni a két szerző között, mivel Berg inkább Bach zenei nyelvezetét használta, számmisztikával kombinálva. Szinte krimiszerű a mű megfejtése, dominál a hármas szám (ütemezés, metronómszám), miközben ez Berg egyik első 12 fokú skálára írt műve. Mindkét mű 13 fúvóshangszert tartalmaz, de Berg ehhez szólisztikus hegedű- és zongoraszólamot is írt.
A művet Heinz Holliger – a világhírű oboaművész, karmester, zeneszerző – ismertette: „Figyelem, egy csodát fogunk hallani, nem egyszerűen egy zeneművet.” Schönberg tiszteletére – ötvenedik születésnapjára – készült a darab, amely rejtett motívumokban tartalmazza a bécsi iskola tagjai (Berg, Schönberg, Webern) nevének magánhangzóit. Schönberg szerint 150 év kell, amíg a bécsi iskola műveit úgy hallgatják, mint korábbi korok kompozícióit. Azóta csak nyolcvan telt el, a jóslatot még nem igazolhatjuk. A közönség nagy része szeretettel és megértéssel fogadta a művet és a szólisták (Schiff András – zongora és Thomas Zehetmair – hegedű) bravúros játékát. Voltak, akik kisiettek a terembőlimages/
A koncertek koncepciója: Mozart muzsikáját szembesíteni saját kora és a huszadik–huszonegyedik század zenéjével. Ennek jegyében hívták meg Pierre Boulez zeneszerző-karmestert, aki egyik koncertjén Bartókot és Mozartot szerepeltette, a másikon Mozart c-moll fúvósszerenádját huszadik századi szerenádokkal társította. Így került egymás mellé Boulez, Beriot és Schönberg egy-egy műve az Ensemble Intercontemporain hagyományosan magas színvonalú előadásában. Jörg Widmann fiatal német zeneszerző és klarinétművész zenekari művét – amelyet felkérésre írt a Mozarthétre – Boulez mutatta be a Bécsi Filharmonikusok élén. Kamarazenei estje előtt Boulez bevallotta: Mozart művei eddig elkerülték, és most, nyolcvanadik életévében Mozartot vezényelni csodálatos feladat.
A koncertek előtt beszélgetést szerveznek a művészekkel, vagy egy bevezető előadást az elhangzó művekről. Nálunk Strém Kálmán, a tragikusan korán elhunyt hangversenyszervező csinálta ugyanezt; Földes Imre előadásai ma is hallhatók a Strém koncertiroda szervezésében.
A hagyományos zenét kedvelők sem csalódtak. A nyitó hangversenyen Fischer Ádám vezényelte: Händel Messiása hangzott el, természetesen Mozart hangszerelésében. Nicolaus Harnoncourt egy Mozart-különlegességet hozott: a 15 éves szerző oratóriumát, a „Betulia liberetá”-t (Megszabadított Betulia), amely Judit és Holofernész bibliai történetét meséli el. Ezt a művet Mozart korában nem mutatták be; a kórusrészleteket Mozart Michael Haydn műveiből vette át, ez a módszer akkoriban természetes volt. A Juditot alakító Marijana Mijanovic különleges altját a régi zenében kamatoztatja, egyre nagyobb nemzetközi elismeréstől övezve. A bécsi Concentus Musicus zenekar és az Arnold Schönberg kórus a többi szólistával együtt vastapsot kapott. A Bécsi Filharmonikusok nagyzenekari koncertjei is keresett „árucikkek”: Boulez mellett két fiatal sztárkarmester, Daniele Gatti és Christian Thielemann aratott sikert. Thielemann Beethoven-estjének zongoraszólistája, a fiatal német Lars Vogt a jövő egyik ígérete.
Szerepelt egy 23 éves angol karmester is: Robin Ticciatti Sir Colin Davis és Simon Rattle ajánlására nyáron Salzburgban debütált, Glyndebournban és egy svéd operatársulatnál pedig vezetői állást nyert el. Mozart és Haydn műveinek dinamikus interpretációi, valamint Anton Webern Öt zenekari darabjának előadása viharos sikert hoztak.
A Dómban Mozart egyházi műveit Cziffra János dirigálta. Először mutatták itt be a Csárdáskirálynőt – a rendező Kerényi Miklós Gábor –, a Makrancos hölgy balettverziójában – ugyancsak a Landestheater produkciója, Peter Breuer koreográfiája – pedig Sándor Zoltán, az együttes szólistája aratott sikert.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
