Koronavírus és visszeresség

Tapasztalatai szerint milyen hatással volt a koronavírus-járvány idején bevezetett vészhelyzeti időszak a visszérbetegekre? Lett-e több panasz a mozgásszegény életmód következtében?

Elsőként szögezzük le, hogy a koronavírusnak nincs direkt hatása a visszerességre, de trombózisra hajlamosít. Ez egy nagyon alattomos szövődmény, ami elsősorban, de nem kizárólag, a vénás rendszerben jelentkezik. Erre azért kell felhívni a figyelmet, mert sok COVID-fertőzött beteg otthon vészeli át a fertőzést, tehát neki magának is tájékozottnak kell lennie a szövődmények kivédésével kapcsolatban, mint bizonyos életmódbeli változtatások és a megfelelő gyógyszerek alkalmazása. Ezekre vonatkozóan betegellátási iránymutatások szükségesek az érintetteknek, mint például a bőséges hidrálás, lábmozgatás, vénatonizálás és alvadásgátló alkalmazása. A jelen időszakban megszaporodott a visszérgyulladások száma, ennek hátterében állhat a mozgásszegénységre kényszerült emberek passzivitása, de lehet a nyári meleg is, bár ez idén nem volt olyan szélsőséges, mint a korábbi években. 

Milyen hatása volt a COVID veszélyhelyzet miatt bevezetett egészségügyi intézkedéseknek a vénás betegek ellátására az állami, illetve a magán érsebészeti szakrendeléseken?

A betegellátás a járvány idején jelentősen beszűkült. Ugyanakkor a betegek jelentős százaléka, több mint fele, úgy a magánrendelőben, mint a szakrendelésen, ellenőrző vizsgálatra jelenik meg. Ezek kimaradása nem okozott jelentős gondot. Magam számára is tanulságos volt, ugyanis én – most már tudom, túlságosan aggodalmaskodóan – meglehetősen sok kontrollvizsgálatra kértem fel a kezelt vagy operált betegeimet. Ezek most elmaradtak, vagy telefonon történtek meg. A tanulság az volt, hogy kevesebb kontrollvizsgálattal ugyanolyan jól gyógyulnak a betegeim. Változtattam is a korábbi rendszeremen. A szakrendelésen olyan érzésem volt, mint a rövid ideig bevezetett vizitdíj idején, mert akkor is csak az jött, akinek kellett –, és mostanában ugyanez a helyzet. Azt gondolom, hogy nagyobb elővigyázatosság indokolt a rendelői megjelenésekben, ezért célszerű olyan rendelésre menni, ahol várhatóan nincs több ember összezárva. 

Mióta és milyen feltételekkel végeznek vénás érsebészeti beavatkozásokat újra?

A visszérműtét vonatkozásában a járvány idején úgy gondoltuk, hogy a tilalom ránk is vonatkozik, vagyis csak akut ellátás engedélyezett. Ezt nem minden kolléga gondolta így. Amikor újraindultunk, akkor a betegektől COVID-tesztet kértünk, vagy mi magunk végeztük el vérből a vizsgálatot. Augusztusban már megelégedtünk a beteg alapos kikérdezésével. Ha a beteg a műtét alatt oxigént kap, akkor a beteggel vagy a kilégzett levegővel érintkező részek lecserélésére fokozottan ügyelünk. 

Kik és miért választják jellemzően a magán érsebészeti ellátást manapság?

Manapság a magán visszérellátás szemléletében, műszerezettségében, kényelmében eltér az államitól. Az állami ellátás sem rossz, sokáig a mai magánorvosok is azt végezték. Amiben a visszérsebészet megújult, az a műszerezettség, vagyis a pontosabb diagnosztika, a kevesebb szövődmény és a gyorsabb, kellemesebb műtét, szinte azonnali teljes munkaképesség. Én úgy gondolom, hogy a ritkább visszérkiújulás is besorolható az előnyök közé, de a nemzetközi tanulmányok ezt a javuló tendenciát még nem igazolták egyértelműen. A fejlesztés folyamatos, a magánintézményekben újabb technológiák és személyes újítások jelennek meg. Konkrétan az utóbbi két évben mi még azokat az 1-2 mm-es apró metszéseket is elhagytuk, amelyek az új módszerek bevezetése után még egy évtizedig léteztek. Tehát most már egyetlen kis metszés vagy öltés sincs a betegen. A magánellátást azok választják, akik ezt anyagilag megengedhetik maguknak. Talán még egy szempont van, a megfelelő informáltság. Egyre több páciensünk az interneten néz utána a témának, ezért ők jobban tudják, hová menjenek. Én úgy látom, mindenki a jobbat szeretné, hiszen kevesebb a kellemetlenség, gyorsabb a munkába állás, szebb az esztétikai eredmény, rövidebb a várólista, kérdések esetén könnyebb elérni az orvost, de ezt nem mindenki engedheti meg magának. Ami mostanában előtérbe került: nem kell emiatt az alig megterhelő műtét miatt egy esetleges kórházi vírusfertőzés kockázatát vállalni. 

Mire ügyeljenek a visszérbetegek a koronavírus-járvány időszakában?

Most, hogy a vírusfertőzés miatt belekényszerültünk egy távolságtartásba, úgy látom, az esetek döntő többségében elegendő a telefonos konzultáció. Így jól megítélhető, kinek van valóban szüksége személyes vizsgálatra. Telefonon keresztül is lehet vény nélküli gyógyszert javasolni, vagy a felhőbe írni a receptet, kompressziós kezelést vagy életmódbeli változtatást javasolni.  

Ha nem lenne elérhető személyesen a járványügyi veszélyhelyzet miatt az érsebész, akkor mit tehet az érbeteg panaszok esetén?

Ma már minden páciens a legmagasabb szintű ellátást várja el és joggal. A háziorvosok többsége igen jártas számos krónikus állapot, mint a hypertonia, diabetes vagy a krónikus visszeres panaszok gondozása tekintetében, ezért panaszok esetén elsőként érdemes velük konzultálni. A háziorvosoknál ugyanakkor hiányoznak a speciális betegellátás eszközei, mint például a trombózis diagnosztikához az ultrahang készülék. Az érsebészet már önmagában egy műszerigényes, speciális szakág, amelynek problémás helyzeteiben a szakember igazodik el megfelelően. Tehát az, hogy milyen panasz vagy tünet utal veszélyre és mi nem, általános tudás alapján nem mindig kikövetkeztethető. Ennek alapján úgy gondolom, hogy a visszérbeteg jobban jár, ha hirtelen kialakult vagy súlyosbodó panaszaival a vénás betegségek ellátásában járatos szakorvost is felkeresi a panaszok hátterének kivizsgálása, szükség esetén a további ellátás érdekében. További fontos információ lehet a hozzátartozóknak, hogy a betegápoláshoz vagy a kompressziós kötés cseréjéhez sok esetben inkább a megfelelően képzett nővérektől tudnak segítséget kérni és kevésbé az orvosoktól.