Kompetenciahatárok az orvos-esztétikában – jogi útkeresés egy szabályozatlan terepen

A részletes szabályozás hiánya

A szépségipari szolgáltatások közötti határvonalak sok ponton elmosódnak, egyrészt annak meghatározása tekintetében, hogy mely beavatkozások minősülnek egészségügyi szolgáltatásnak, és ezáltal orvos-esztétikai tevékenységnek, másrészt annak megítélése kapcsán, hogy az egészségügyi szolgáltatásnak minősülő egyes ellátások végzésére mely orvosi szakképesítés birtokában van lehetőség.

Bár a jogszabályok kötelező érvényűek, ezen terület tekintetében jogszabályi szinten jellemzően a részletes szabályozás hiányával szembesülünk. A hatóságok és szakmai szervezetek e témában fellelhető állásfoglalásai a szakmai kompetenciahatárok körében felmerülő egyes kérdések megítélése kapcsán ugyan irányadóként szolgálhatnak, ám jogi természetüket tekintve általános, mindenkire irányadó kötelező erővel nem bírnak.  Ennek következménye a gyakorlatban tapasztalható bizonytalanság és az eltérő értelmezések sokasága. 

Esztétikai beavatkozás mint egészségügyi szolgáltatás

2023-ban egy törvénymódosítás egyértelművé tette, hogy esztétikai plasztikai invazív és minimál invazív beavatkozások az egészségügyi szolgáltatás körébe tartoznak. Az invazív beavatkozás jogszabályi meghatározása szerint minden olyan eljárás ide tartozik, amely a bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül történő behatolással jár, kivéve, ha az csupán elhanyagolható szakmai kockázattal bír.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ honlapján a szépészeti kezelésekkel kapcsolatban elérhető tájékoztató alapján: a bőr töltőanyagokkal való feltöltése, bőrbe injektálás, a töltőanyagokkal-fillerekkel (pl. hyaluronsav) végzett feltöltés (pl. botox kezelés, ráncfeltöltés, ajakdúsítás), a bioszálas kontúrterápia (thread szálás kezelés), a tűvel végzett mesotherápiás kezelés, vagy az injekciós zsírbontás egyaránt olyan a bőr folytonosságának megbontásával járó invazív, minimál invazív esztétikai beavatkozásnak minősülnek, amelyek kizárólag orvosi végzettséggel végezhetők.

Egy 2022-ben kiadott országos tisztiorvosi állásfoglalásban foglaltak szerint, az Egészségügyi Szakmai Kollégium szakmai álláspontja alapján orvos-esztétikai tevékenységnek minősül minden nem műtéti tevékenység, illetve 0,2 cm-nél hosszabb tűvel, vagy energia alapú eszközzel (lézer, rádiófrekvencia, ultrahang stb.) végrehajtott, a bazálmembránt és az alatti szöveteket érintő, szakorvos által végezhető kezelések és beavatkozások (kivéve: testékszerek behelyezése anatómiailag nem veszélyes tesstájra, tetoválás) összessége, amelyek az esztétikusabb külső megjelenést kívánják elősegíteni. Az orvos-esztétikai tevékenység ezzel azonos tartalmú szakmai definíciója egy 2024. évben kiadott országos szakfelügyeleti állásfoglalásból is visszaköszön.

Összefoglalóan elmondható tehát, hogy a bőr mélyebb – a bazális vagy az alatti – rétegeit érintő vagy invazív – nem műtéti jellegű – szépészeti beavatkozás (így különösen injekciós kezelés, lézeres beavatkozás, mikrotűs kezelés) egészségügyi szolgáltatásnak minősül, azt Magyarországon kizárólag orvos végezheti. Ezen beavatkozások tekintetében a kozmetikusok kompetenciája kevés kivételtől eltekintve (pl. sminktetoválás) kizárólag a felhám (epidermisz) rétegét érintő kezelésekig terjed. 

Kompetenciahatárok orvosi képesítés mentén

 Az egészségügyről szóló törvény 2023. évi módosítása felhatalmazást biztosít az egészségügyért felelős miniszter részére, hogy az orvosi esztétika tevékenységek, az egyes tevékenységek végzésére jogosult személyek körét, valamint e tevékenységek végzésével, a képesítés megszerzésével összefüggő szakmai szabályokat rendeleti szinten állapítsa meg.

Az érintett szabályok kihirdetéséig azonban a szakmai kompetenciahatárok kérdésében kizárólag a jelenleg hatályos jogszabályok – meglehetősen szűkszavú – tartalmának értelmezése útján juthatunk, amely értelmezés körében az egyes hatóságok, valamint a meghatározó szakmai szervezetek véleménye, állásfoglalása kiemelt hangsúlyt kap. E szakmai vélemények megismerése, értelmezése a gyakorlatban kifejezetten nehéz, mivel a jogszabályi formában megvalósuló egzakt szabályozással szemben ezen állásfoglalásoknak nincs a nyilvánosság számára hitelesnek tekinthető egységes megismerési forrása, azok a széleskörű nyilvánosság számára jellemzően nehezen hozzáférhetőek, a nyilvános felületeken elérhető, sok esetben egymásnak ellentmondó információk mentén meglehetősen nehéz eldönteni, hogy mely szakmai álláspont tekinthető autentikusnak, követendőnek. Az mindenesetre megállapítható, hogy a hatósági szervek vezetői – pl. országos tisztifőorvos – által kiadott állásfoglalások e téren kiemelt jelentőséggel bírnak, ugyanis az érintett hatóság az ebben foglaltak figyelembevételével végzi az érintett egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggő engedélyezési, ellenőrzési, felügyeleti tevékenységét.

A szakorvosi, szakfogorvosi képzés alapján felmerülő egyes szakmai kompetenciákat meghatározó hatályos ágazati miniszteri rendelet esztétikai beavatkozásoknak minősülő ellátásokat jellemzően bőr-, nemigyógyászat és kozmetológia, illetve plasztikai- és égés-sebészet területén nevesít.

2019-ben kiadásra került egy szakmai körökben intenzív vitát kiváltó, a hatóságok által értelmezési iránymutatásnak tekintett országos tisztiorvosi állásfoglalás, amely az orvosesztétikai beavatkozások szakmai követelményeként bőr- és nemibeteg gyógyász-kozmetológus vagy égés-és plasztikai sebész szakvizsga meglétét támasztja. Ezen álláspont szigorú kereteit az országos tisztifőorvos egy 2022. évi állásfoglalása némiképp tágította, kimondva azt, hogy az arckoponya csontos részén és a fej-nyaki régióban, valamint a fogazaton végzett beavatkozások a fenti két szakterület mellett a fül-orr-gégészek, valamint az arc, állcsont és szájsebészek rekonstrukciós beavatkozásai is esztétikai vonzattal bírnak.

 Összegzés

A gyakorlatban továbbra is hiányzik az a világosan és bárki számára egyértelműen megismerhető szakmai keretrendszer, amely azt hivatott rögzíteni, hogy pontosan mely szakmai tevékenységek minősülnek orvosi esztétikai tevékenységnek, valamint azt, hogy mely szakmai képzés mentén szerzett, milyen orvosi képesítés birtokában nyújtható e körbe tartozó egészségügyi szolgáltatás. A tevékenység szakmai kompetenciahatárainak megítélése sok esetben nem egyértelmű, amely körülmény ily módon, a sok esetben egymásnak ellentmondó értelmezési tartományok mentén, állandó szakmai és jogi viták táptalaját képezi.    

A hivatkozott hatósági állásfoglalások maguk is utalnak arra, hogy az Egészségügyi Szakmai Kollégiummal együttműködésben a vonatkozó ágazati szabályozás minisztériumi kidolgozása folyamatban van, amely tény reményt ad arra, hogy a jövőben világosan körülhatárolt, egységes és a gyakorlatban is alkalmazható szabályozási környezet jöhet létre ezen a dinamikusan fejlődő területen.