Költöztetés „apróbb” hibákkal

Miközben a vezető egészségpolitikusok sikerként könyvelik el a törvény által elrendelt kapacitáscsökkentés eredményeit, körképünkben annak jártunk utána, hogy a fővárosban működő kórházak vezetői és a betegek milyen nehézségekkel szembesültek az intézmény-összevonások, bezárások kapcsán.

  „Lassan lejár a türelmi idő” – figyelmeztette az egészségügyi miniszter január végén az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező gyógyító részlegek vezetőit. Mintegy 250 kórházi osztály szűnhet meg a közeljövőben, ha a következő hetekben várható ellenőrzések idejére nem garantálják a minimumfeltételeket. Az érintett intézmények vezetői szerint a szabályok túlzottan szigorúak, a hiányosságok pedig nem olyan jellegűek, hogy veszélyeztetnék a gyógyítást, vagy egyáltalán feltűnnének a betegeknek. Az országos tiszti orvosi szolgálat listája szerint a helyzet az intenzív osztályokon és az ország keleti régióiban a legrosszabb. A berettyóújfalui kórházban például 16 olyan osztály is működik, amely csak ideiglenes engedéllyel rendelkezik. Az egri és a nyíregyházi kórház, illetve a Debreceni Egyetem még ennél is több osztály elvesztésével számolhat.

   Friss élmény
   Pedig az orvosok, kórházvezetők még ki sem heverték a tavaly áprilisi kapacitáskarcsúsítás okozta sokkot, ami pedig a megszűnő minisztériumi intézetek dolgozóit illeti, teljesen friss az „élmény”, hiszen az utolsó betegek csak néhány hete hagyták el az intézményeket. Már akik egyáltalán tudomásul vették, hogy a jól ismert, biztonságot jelentő épület nem kórház többé, csupán egy üres épület, amelynek falai közt nem sürgölődnek fehérköpenyesek, szobáiban pedig betegtársak helyett már csak felleltározott, vonalkóddal ellátott, bedobozolt eszközöket látnának. A kórházreform szimbólumává vált Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) ápoltjai közül a hírek szerint többen visszajárnak az épülethez „nosztalgiázni”. Azt, hogy a szomszédos utcában lakók az OPNI egykori betegeit látták a környéken kallódni, megerősíteni ugyan nem tudta dr. Németh Attila, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, de felhívta a figyelmet arra, hogy mintegy ezer pszichiátriai – köztük 500-600 skizofrén – beteg maradhatott kezelés nélkül az országban, ugyanis a pszichiátriai szerek forgalma 2007-ben több mint a tizedével visszaesett. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) szerint azonban senki sem maradt ellátás nélkül, bár azt elismerik, hogy tavaly kevesebb, a pszichiátriai kórképek gyógyítására, tünetei kezelésére szolgáló gyógyszert adtak ki a patikusok, és kevesebb skizofrén, illetve mániás depressziós beteg jelenik meg a rendelőkben. Molnár Márk, az OEP gyógyszerügyi főosztályának vezetője szerint minden adatuk azt mutatja: a támogatási kulcsok csökkentése előtt, még 2006-ban több beteg előre bevásárolt a gyógyszerekből, és ezért nem váltott ki receptet azóta.
    A lipótmezei pszichiátriai intézet bezárása egészen más reakciót váltott ki az egykor ott gyógyító professzorból, mint a megszokott épülethez visszajáró betegekből: „Még a környékét is tudatosan elkerülöm, amióta eljöttem onnan” – mondta lapunknak dr. Rihmer Zoltán. A pszichiáter professzor 35 évig dolgozott az intézetben, felzaklatná az üres épület látványa. Most a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikáján folytatja munkáját. A klinika tavaly októberben három osztály feladatait vette át az OPNI-tól. Rihmer Zoltán úgy látja, a pszichiátriai osztályokon növekedett a zsúfoltság, és úgy véli, valóban akadnak olyan betegek, akik elkallódtak az átalakítás miatt, de ezt bizonyítani csak néhány év múlva lehet majd a népegészségügyi és az öngyilkossági adatsorokból. „Az öngyilkosságok száma húsz év alatt közel felére csökkent, és ez elsősorban a depressziók hatékonyabb kezelésének eredménye – hangsúlyozta a professzor. – Az öngyilkosságban meghaltak 90 százaléka pszichiátriai beteg, többnyire depressziós.”
    Az OPNI mellett a Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet és az Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK) bezárása is nagy feladatot jelentett a felszámolást végző Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetnek (EKI). Kárpáti Zsuzsanna, az EKI főigazgatója szerint a gyakorlati felszámolás legnehezebb része, az orvosi eszközök, gépek, illetve a betegdokumentáció átadás-átvétele „embert próbáló feladat” volt. „Különösen az előbbi nem volt konfliktusmentes” – mondta Kárpáti Zsuzsanna –, a másik munkahelyre költöző orvosok ugyanis nehezen váltak meg a megszokott berendezésektől. Miközben az eszközeltulajdonítások egyedi esetek, a zűrös tulajdonviszonyok szinte általánosnak tekinthetők: „Az egyik megszűnő intézményben egyáltalán nem volt saját tulajdonban nagy értékű eszköz, előfordult, hogy egy bizonyos típusú betegség diagnosztizálására specializálódott magáncég saját maga számára nagyon előnyös bérleti konstrukcióval biztosította bevételét” – mondta.
   Vagyis a diagnosztikai feladatot „kiprivatizálva”, az eszközt hosszú távra bérbe adták a kórháznak és szerződésben rögzítettek egy magas vizsgálati rátát. Az intézmény így mesterségesen generálta a betegforgalmat, hiszen az indokolthoz képest háromszoros vizsgálatszámot szerződésben garantálta a magáncégnek. A nehezen átlátható tulajdonviszonyok kibogozása, a jogos követelések rendezése a mai napig folyamatban van.
   A jogi értelemben is tiszta, tehát az intézmények tulajdonában lévő, feleslegessé vált eszközöket – a kötszervágó ollótól kezdve a lélegeztetőgépekig – internetes börzén értékesítik majd, miután az Egészségügyi Minisztérium jóváhagyta a kikiáltási árakat. A szaktárca közlése szerint februárban vagy márciusban nyit a virtuális piac, ahol háziorvosok, kórházak, klinikák és akár határon túli intézmények is vásárolhatnak. A műszerek, eszközök internetes értékesítéséből befolyó pénz egy részét a megszűnő intézetek által hátrahagyott adósságállomány kiegyenlítésére fordítják, ezenkívül a készletgazdálkodási intézet egy olyan pénzalapot is létrehoz, amelyből a műhibaperekben megítélt járadékokat fogják utalni a károsultaknak életük végéig. Az EKI a mintegy tízezer darab, licitálásra váró eszköz értékét 500 millió forintra becsüli.
   Ez azonban aprópénz ahhoz képest, mint amennyi adósságot felhalmozott a Péterfy kórházzal egyesülő Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (OBSI) és az Országos Gyógyintézeti Központ (OGYK) együttvéve. Előbbi 670 millió forintos beszállítói tartozásának kiegyenlítéséről – három magyarországi gyógyszerbeszállító kivételével – már megállapodott az EKI a cégekkel. Az OGYK viszont mintegy 2,7 milliárd forintos adósságállománnyal zárta kapuit, ebből 1 milliárd 443 milliót még tavaly decemberben kifizetett az államkincstár – első körben azoknak, akiknek a Szabolcs utcai kórház régóta és jelentős összeggel tartozott. A kintlévőségek között akadt 600 milliós közműtartozás is. A fennmaradó 1,2 milliárd forint kifizetése is folyamatban van. A sors iróniája, hogy a kórház kifizetetlen számlái között beruházási követeléseket is talált a felszámolási biztos.

   A mérleg nyelve
 „A költözés sokkal kevesebb problémát okozott, mint amire számítottunk” – állítja a tavaly nyáron az egykori Szent László Kórházat is magába olvasztó Szent István Kórház főigazgatófőorvosa. Dr. Radnai Zoltán elmondta: a tavalyi kapacitáskarcsúsításról szóló döntéskor a László és az István Kórház összesen 400 aktív ágyat vesztett, ekkor integrálták az egykori László Kórház telephelyén működő sebészetet az István Kórházban működő osztályba. Ezenkívül csak a kiszolgáló részlegeket vonták össze, ami a főigazgató szerint a telephelyek közelsége miatt valóban indokolt volt.
   „Ehhez hasonló strukturális reform azonban nem lehet sikeres akkor, ha a kórházi épületek kilométerekre esnek egymástól” – utalt a január 1-jétől összevontan működő Szent János, a Szent Margit és a Budai Gyermekkórház sorsára. Radnai Zoltán tapasztalatairól beszámolva úgy nyilatkozott lapunknak: a legnagyobb feladatot a változások kommunikálása jelentette. A kórházvezető ugyanakkor hangsúlyozta: még korai vizsgálni az összevont kórházak tapasztalatait, hiszen több strukturális reform egy időben zajlott, így esetükben is nehéz megállapítani, hogy a kapacitáskarcsúsítás és a racionalizálás vagy bővülő feladataik eredménye, hogy a gazdasági osztály javuló pénzügyi helyzetről számolhat be. Összességében 2-300 millió forintos megtakarítást könyvelhet el az intézmény.
   A gazdasági előnyök mellett Radnai Zoltán az átalakítás szakmai előnyeit is kezdi érezni, bár szerinte még hónapok telhetnek el, mire az orvoscsapatok „összeszoknak”. A közös munka eredménye ugyanakkor kétségbevonhatatlanul jobb a betegeknek: például a tüdőbelosztályon kezelt lázas pácienst megvizsgálják a régi László Kórház telephelyén működő infektológiaosztály orvosai is, akik tapasztaltabbak az ismeretlen eredetű lázak okának feltárásában, mint az általános belgyógyászok. Radnai a közép-magyarországi régió kórházai között is csapatmunkát szorgalmaz. Ugyanis a jelenlegi, teljesítményeket korlátozó finanszírozás sok esetben arra ösztönzi a szolgáltatót, hogy továbbküldje a beteget; az István Kórház is „fölszívott” ilyen betegeket a túlterhelt kórházaktól. A főigazgató szerint a jövőben szakmai mátrix alapján megtervezett betegutakkal lehetne a leghatékonyabban ellátni a fővárosiakat és az agglomerációban élőket. Így biztosítható, hogy a páciensek az optimális kórházakba kerüljenek, és a biztosítótól kapott pénz a beteget kövesse, ne a páciens kényszerüljön arra, hogy a megkötött ellátási útvonalat tapossa.

  Zökkenőmentes átalakulás?
  A négy kórház (Honvéd, MÁV, BM és OGYK) összevonásából létrejött Állami Egészségügyi Központ (ÁEK) tavaly nyár óta az előbbi kettő telephelyén működik. A szakmastruktúra kialakítása nem volt zökkenőmentes. Az ÁEK szülészet-nőgyógyászata a PIC osztállyal együtt a végleges, Podmaniczky utcai telephelyen csak december közepe óta fogadja a nőgyógyászati betegeket, a kismamákat és az intenzív ellátásra szoruló csecsemőket.
  Az egykori MÁV-kórházban az onkológiai részleg a tervekhez képest szintén jelentős késéssel, január elején kezdhette meg működését. A munkakörülmények a kórház orvosai szerint jelentősen javultak, bár a felújításon látszik, hogy kutyafuttában végezték el.
   A kellemetlen költözködési procedúrán kívül tovább rontotta az orvosok és nővérek hangulatát, hogy néhány hónapig az önként vállalt túlórák béreinek, pótlékainak kifizetése is elmaradt, azóta ezeket a tételeket már rendezte a kórház. „A Honvédban dolgozóknak magasabb bérezés jár, mint a BM-es, OGYK-s, MÁV-os orvosoknak, ami szintén elégedetlenséghez vezetett” – tette hozzá a lapunknak nyilatkozó orvos.
   A Magyar Nemzet nemrégiben arról számolt be, hogy az aneszteziológusok és az intenzíves nővérek számát mindkét telephelyen alultervezték, ezért hiába áll rendelkezésre 28-30 műtő, átlagosan öt-öt üzemel, így – bár megtörtént a belső átcsoportosítás és folyamatosan töltik fel az altatóorvosi és asszisztensi álláshelyeket – sok műtétet el kell halasztani. Ezek után „cinikusnak” minősítette a lapunknak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő orvos, hogy a minisztérium levélben gratulált a zökkenőmentes átalakuláshoz.
  
   Budán a helyzet változatlan
   Még mindig a levegőben lóg a januártól jogi értelemben már összevontan működő budai kórházak szakmai integrációjának és irányításának kérdése. A Szent Margit és a Budai Gyermekkórház a Fővárosi Közgyűlés tavaly augusztusi döntése értelmében megszűnt, idén már a Szent János Kórház telephelyeként folytatják a gyógyító munkát. Horváth Csaba, az egészségügyi területet felügyelő szocialista főpolgármester-helyettes áprilisra ígérte a szakmai összeolvadást, a gyermekkórház átalakulása ugyanis ekkorra fejeződik be. A fúzióhoz szükséges pénzt tavaly év végén a főpolgármesteri kabinet végül feltételesen jóváhagyta, bár decemberben Steiner Pál, az MSZP frakcióvezetője a költségsorokban még „elképesztő tételeket” emlegetett. A főpolgármesteri kabinet ekkor az előterjesztőktől az összeolvadással kapcsolatos 700 millió forintos költségterv lefaragását kérte.
   Az egyesített intézmény irányítása is érzékeny kérdés a Közgyűlésben: a Margit Kórház főigazgatója időközben az Országos Idegsebészeti Intézet élére került, így a posztot jelenleg a Szent János Kórház főigazgatója, Kázmér Tibor tölti be. Hogy meddig, azt pillanatnyilag senki sem tudná megmondani, mivel nincs egyetértés a szocialista és a szabaddemokrata fővárosi egészségpolitikusok között abban sem, hogy egyáltalán szükséges-e pályázat kiírása a tisztségre. Horváth Csaba szocialista főpolgármester- helyettes és Steiner Pál MSZP-frakcióvezető korábbi nyilatkozataikban indokoltnak tartották a procedúra lefolytatását, miközben az SZDSZ és az ellenzék képviselői szükségtelennek.