Kinek a feladata a gyógyítás Magyarországon?
Az Indexnek nyilatkozó szakember szerint nem a rendszer összeomlásáról, hanem a működés határainak tudatosításáról és az állami, illetve magánszolgáltatások funkcionális összehangolásáról kellene beszélnünk.
Tízből kilenc ember szenved derékfájástól, és ötből három esetben már porckorongsérv, porckopás vagy gerincferdülés is fennáll. A megelőzés ritka, a legtöbben tüneti kezeléssel próbálkoznak, és csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor már komoly a baj. Ilyenkor jön a dilemma: gyógytornász, manuálterapeuta, masszőr vagy csontkovács?
„Két dolog teszi tönkre a mozgásszerveket: ha sportolsz, és ha nem” – mondja az Indexnek Czeglédi Tamás, a MozgásKlinika gyógytorna-rendelőhálózat vezetője. Szerinte a testünket nem arra használjuk, amire eredetileg „kitalálták”: egész nap ülünk, aztán hirtelen nagy erőbedobással sportolunk – ez pedig messze van a természetes terheléstől. Az sem segít, hogy miközben a várható élettartam nő, egyre irreálisabb elvárásokat támasztunk a testünkkel szemben, sokszor már nem a mozgáshiány, hanem épp ellenkezőleg, a túlhajszolás visz a sérülések irányába.
A probléma egyik gyökere, hogy Magyarországon gyakorlatilag nincs időben történő mozgásszervi szűrés.
„Ha fáj a derekad, nem gyógytornászhoz mész – legalábbis Magyarországon. Pedig nyugaton ez az első lépés” – mondja Czeglédi Tamás. Itthon az út hosszadalmas: háziorvos – beutaló – szakrendelő – és csak ezután, ha minden jól megy, jutunk el a terápiához. Eközben a beteg gyakran tanácstalan: masszőrhöz, csontkovácshoz, vagy „csak egy ismerőshöz” fordul. Az információs aszimmetria óriási: a páciens nem tudja, ki a kompetens, ki a szakképzett, és ki az, aki kókler, de jó érzéke van a marketinghez.
Czeglédi Tamás világosan különbséget tesz a szakemberek között: „A gyógytornász orvosi egyetemek egészségtudományi karán végez, manuálterapeuta csak abból lehet, aki már rendelkezik orvosi vagy gyógytornászi alapképzettséggel, és leteszi a külön vizsgát.” Minden más – mint például a „csontkovács” – nem szabályozott szakma. „Valaki elvégez egy rövid képzést, csontkovácsnak hívja magát és már fogadja is a pácienseket. De semmi sem garantálja a tudását. Mi ezért kizárólag diplomás gyógytornászokkal dolgozunk, belső képzéssel és minőségbiztosítással garantáljuk a szakmai színvonalat – hangsúlyozta a Czeglédi Tamás.
„Az állami egészségügy elsődleges feladata az életmentés, de ez önmagában nem elég a modern elvárásokhoz – az emberek többet szeretnének: tájékoztatást, emberközeli bánásmódot és valódi döntési lehetőséget. Ezzel szemben a magánegészségügy épp az életminőséget helyezi előtérbe: tájékoztat, magyaráz, választás elé állít, ami erősíti a bizalmat. Az állami rendszer azonban túlterhelt, információhiányos és válságszerű működésre kényszerül, míg a magánszektor teljesen más elvárásokat támaszt: felelősséget, kommunikációs készséget, rugalmasságot. A béremelések és technológiai fejlesztések önmagukban nem oldják meg a problémákat – hatékonyságnövelés érdekében a köz- és magánszolgáltatók intelligens átjárhatóságára, adatalapú kommunikációs együttműködésre van szükség” – vázolja Czeglédi Tamás.
A teljes cikket ITT olvashatja
