Kihasználatlan lehetőség

Nem csak rákos beteg kaphat opiátot!

Nem daganatos betegségekben ritkán alkalmazunk kábító fájdalomcsillapítókat. Pedig ha a fájdalom tartós és enyhébb szerekre nem múlik, bizonyítottan hatékonyak, alkalmazásukra pedig hazánkban is lehetőség van. A függővé válók aránya modern szerekkel már az egy ezreléket sem éri el – kétségtelen azonban, hogy drága „mulatságról” van szó.

A krónikus fájdalommal foglalkozó közlemények többségében megemlítik, hogy a fájdalom csillapítása sokszor nem kellő mértékű. Számos beteg ezért orvostól orvosig járva keresi az enyhülést. Egyesek szerint ez is hozzájárul, hogy mind többen fordulnak az alternatív megoldásokhoz. A krónikus fájdalom világszerte nagy probléma: a WHO 1998-as, öt kontinenst érintő, közel 26 000 betegre terjedő felmérése szerint (JAMA 1998; 280:147–51) a megkérdezettek 22 százaléka szenvedett egy éven belül tartós – nem daganatos betegség miatti – fájdalomtól.

Sok reumatológiai betegséget kísér nem szteroid gyulladásgátlóval vagy gyenge opiáttal (például codeinnel, tramadollal) nehezen vagy egyáltalán nem csillapítható fájdalom. Ilyen például a rheumatoid arthritis, az ischias szindróma, az arthrosis vagy az osteoporoticus csigolyatörés miatti krónikus fájdalom. Ezek sokszor a maximális dózisú hagyományos fájdalomcsillapító kezelés ellenére is elviselhetetlen fájdalommal járnak. Bár a leghathatósabb analgetikumok az opiátok, a British Medical Journal egyik közleménye szerint optimális alkalmazásukat még mindig előítélet és tudáshiány hátráltatja (BMJ 2001; 322:1154–63). Míg a daganatos betegségek okozta krónikus fájdalom csillapításában régóta elfogadott az alkalmazásuk, más krónikus, súlyos fájdalommal járó állapotokban meglepően ritkán használják ezt a gyógyszercsoportot. Pedig hazánkban is van rá mód: például az 1996 óta forgalomban lévő fentanyl tapasz törzskönyvében a javallatok között 2000. november 6. óta szerepel a „krónikus, csillapíthatatlan, kábító fájdalomcsillapítót igénylő fájdalom”.