Kicsomagolatlan boldogság

Kényszeres vásárlás

Állítólag több mint 5000 pár cipője volt Imelda Marcosnak, az egykori Fülöp-szigeteki diktátor feleségének – ez a mennyiség már a vásárlási szenvedély kirívó példája. Az érintetteknek nem maga az áru okoz örömöt, sokkal fontosabb számukra a vásárlás folyamata. A kényszeres vásárlást mint pszichiátriai betegséget már közel 100 éve leírta Kraepelin és Bleuer.

Ha valaki megajándékozza magát egy szép tárggyal – legyen az önmaga megjutalmazása vagy frusztrációjának levezetése –, annak a megvásárolt termék később is örömet okoz. Akinek viszont szenvedélye a vásárlás, annak inkább maga a tevékenység jelenti a boldogságot, nem az áru. Az ilyen betegek lakása sokszor tele van kicsomagolatlan termékekkel. Efféle bontatlan dobozhalmokat több lakásban találunk, mint azt gondolnánk. Vagy mint egyes szakértők gondolnák. A stuttgarti Hohenheim Egyetem felmérése szerint a felnőttek 5 százaléka határozottan, 20 százalékuk pedig nagy valószínűséggel esélyes a betegségre. A hazai szakértők a magyarok érintettségét 15–20 százalék közé teszik. Míg a vegyszerek (alkohol, nikotin, illegális kábítószerek) által előidézett függőséget és a játékszenvedélyt régóta betegségnek tekintik, a vásárlási szenvedély mindmáig nem szerepel a szakkönyvekben – nyilatkozta a Medical Tribune-nek dr. Stefan Poppelreuter német addiktológus.

A vásárlási szenvedély független a beteg anyagi lehetőségeitől. Dr. Poppelreuter szerint a betegség kialakulásában gyakran a gyermekkori hatások játszanak szerepet. A betegek kiskorukban szinte csak anyagi javak formájában részesültek elismerésben, törődés helyett sokszor csak tárgyakat vagy pénzt kaptak. Felértékelődtek számukra a pénzért kapható dolgok, megtanulták, hogy a személyük jelentőségét külsőségek, például drága ruhák, alkalmi ékszerek, márkás cipők, drága autók által tudassák a külvilággal.