Kevesebb kórházat, több járulékfizetőt!
A Magyar Narancsnak Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója beszél az egészségügy átalakításáról.
(...) Az, hogy egy szűk csoport a közfinanszírozott rendszert a magánérdekeinek megfelelően eltérítheti az optimálistól, nemcsak a 70 milliárd forint adózatlan jövedelem – a hálapénz – miatt felháborító. A korrupciónak van egy ennél sokkal súlyosabb hatása: az, hogy ennek a pénznek a tízszeresét téríti rossz irányba, vagyis itt már 700 milliárdról beszélünk. A közfinanszírozott gyógyítókasszában 900-1000 milliárd forint van. Vagyis csak 2-300 milliárd megy a megfelelő helyre, a többi 700 meg olyan kórházakba és osztályokra és ellátásokra, ahol és ahogyan nem lenne szabad beteget gyógyítani, mert rossz a felszerelés, nincs elég orvos vagy nem elég gyakorlott, esetleg nincs elég beteg sem.
MN: Miért olyan biztos abban, hogy 700 milliárd forint rossz helyre megy?
LG: Mert ma már van egy méretgazdaságossági és szakmai biztonsági szempontja az egészségügyi ellátásnak. Száz éve, amikor kialakították a mai kórházi struktúrát, az volt a feladat, hogy egynapi járóföldön belül – szekérrel – elérhető legyen egy hely, ahová be lehet vinni azt a beteget, akit otthon már nem lehetett kezelni. Ez 30 kilométer volt, ezért van az Alföldön 30 kilométerenként mezőváros és ott egy kis kórház. Időközben azonban az egészségügyi ellátás megváltozott, technológiaigényes lett, drága műszerek érkeztek, amiket csak képzett emberek tudnak kezelni, és az eszközök fenntartása is sokba kerül. Ezt már 30 kilométerenként nem lehet szétszórni, mind az eszközöket, mind az embereket nagy centrumokba kell koncentrálni. Ez a szerkezetváltás Európa legtöbb országában lejátszódott, Magyarországon elmaradt. Ezért vagyunk tele használhatatlan kis kórházakkal, ahol nincsenek eszközök, orvosok vagy ügyelet, és ahol a mentős is tudja, hogy nem szabad megállni. Amíg nem a megyei kórház nagyságrendű centrumokban van minden, ami az igazi gyógyításhoz kell, hanem szétszórtan 160 helyen, addig nem lehet magas minőségű ellátást végezni. Ma nem az a gyógyítás, ami száz éve volt, mégis erre apellál az 5000 orvosbáró, amikor azt mondja, minden ponton fenn kell tartani ezeket az alacsony színvonalú intézményeket. Pedig ez nem igaz, a beteg érdeke az, hogy a lehető legmagasabb szintű ellátást kapja, ami lehet, hogy nem 30, hanem 50 vagy 100 kilométerre van a lakóhelyétől, de ott sokkal nagyobb eséllyel gyógyul meg.
MN: Viszont 100 kilométerrel arrébb nem biztos, hogy eljut a beteg. Egy ilyen struktúra nem növelné még tovább a már így is meglévő területi egyenlőtlenségeket?
LG: Aki 30 kilométerre el tud jutni, 100-ra is el fog. Itt az a kérdés, ötöt meg tud-e tenni. Gyakran nem. És ez probléma, hogy nincs pénze buszjegyre vagy arra nem is jár a busz. Ahhoz, hogy a kórházcentrumokba eljussanak az emberek, létre kellene hozni egy jó betegszállítási rendszert. De a nagy kórházi centrumok kialakítása mellett szükség van arra is, hogy az életet nem veszélyeztető kisebb betegségekben a lakóhelyhez lehető legközelebb gyógyuljanak a betegek. Ehhez azonban nem kell kórház, csak egy jól felszerelt járóbeteg-rendelő laborral, diagnosztikával. Egy jól felépített egészségügyi rendszerben a megyei centrumkórházakból járnak ki az orvosok a járási központokban működő szakrendelőkbe, amelyek a pácienseket reggel 7-től este 7-ig fogadják és gyógyítják. Ezeken a helyeken kialakítható egynapos sebészeti műtő is a kisebb beavatkozásokra, mint például egy visszérműtét. 15 évvel ezelőtt még a világban mindenütt csupa nagy hasi műtétet csináltak, ami 6-7 napos kórházi bennfekvéssel járt. Ma már sok mindent el lehet végezni az egynapos sebészeten is, és a beteg aznap este otthon lehet. Ha otthon nem ápolható, kerüljön ápolási otthonba, ami lehetőleg legyen a járóbeteg-rendelővel egy udvarban, ahol egy ápolási igazgató és öt nővér ellátja a feladatokat. Ennek a költsége tizedannyi, mintha kórházként finanszíroznák. A kórházba a súlyos betegeket kell küldeni, nem azokat, akik azért vannak ott, mert az egészségbiztosító (OEP) utánuk többet fizet, ők pedig ezért komoly hálapénzt adnak az orvosnak. Alaposan ki kell számolni, mennyibe kerülne az átalakítás, és pluszpénzt kell beletenni, ami öt év alatt biztosan megtérülne. (...)
