Kevesebb is elég

Mentesülhetnek a terápiás mellékhatások okozta kellemetlenségek legalább egy részétől és jobb életminőséggel vészelhetik át a sugárkezelés időszakát az emlőrákos betegek, ha a START vizsgálat most közzétett eredményeit – gyorsított sugárkezeléssel is elérhetők a mostanihoz hasonló helyi daganatmentességi arányok – hosszú távon is igazolják.

Egy most lezárult kutatás tapasztalatai azt jelzik, hogy talán már kisebb sugárdózissal is célt érhetünk a rosszindulatú daganatos betegségek elleni küzdelemben. A The Lancet Oncology (2008;9: 331–341), illetve a The Lancet (2008;371:1098–1107) áprilisi számaiban tették közzé a START (UK Standardisation of Breast Radiotherapy) vizsgálatok eredményeit; a vizsgálatokban 4500 emlőrákos nőbeteg bevonásával arra keresték a választ, hogy feltétlenül szükséges-e a manapság standard kezelésnek tekintett sugármennyiségnek kitenni a beteget.
  Emlőmegtartó műtétek után az eddig nemzetközileg elfogadott és követett gyakorlat szerint a szisztémás kezeléseket (hormonális és/vagy kemoterápiát) besugárzással is kiegészítik – ez hetente öt kezelést jelent, minimum öt héten át. Ennek során a beteg 50 Gray sugármennyiséget kap huszonöt részletben, vagyis ugyanennyi alkalommal meg kell jelennie a kórházban, ami esetenként legalább egyórás elfoglaltságot jelent számára.
  Az Egyesült Királyságban tizenhét, illetve huszonhárom onkológiai központ vett részt a Standardisation of Breast Radiotherapy Trial két vizsgálati szakaszában (START A és B). Az elsőben (START A) a hagyományos sugárkezelést (heti 5-ször 2 Gray, 25 alkalommal, 5 hét alatt) két, ún. hipofrakcionált besugárzási módszerrel (heti 3-szor 3 Gray, illetve 3-szor 3,2 Gray, 13 alkalommal, 5 hét alatt) hasonlították össze. A stratégia a teljes sugárdózis 20 százalékos, a kezelések számának pedig csaknem 50 százalékos csökkentését jelentette. A másik vizsgálatban (START B) ugyancsak a hagyományos, öthetes sugárkezelést hasonlították öszsze egy gyorsított (akcelerált), hipofrakcionált kezelési sémával (heti 5-ször 2,67 Gray, 15 alkalommal, 3 hét alatt). Ez 40 százalékkal csökkentette a teljes kezelési időt.
  A követés adatai szerint a standard és a rövidített kezelésben részesült betegek helyi daganatmentessége és túlélése nagyjából megegyezett, más szóval az összdózis csökkentése nem befolyásolta hátrányosan a betegek életkilátásait. A gyorsított (intenzívebb) sugárkezelés ellenére a sugárkezelés okozta mellékhatásoknak (például az emlőállomány fibrózisának) az aránya nem emelkedett.
  John Yarnold professzor, a nagyhírű angliai Royal Marsden Hospital onkológusa úgy látja, hogy az eredmények további megerősítése és nemzetközi elfogadtatása esetén a betegek jobb életminőség mellett, kevesebb kellemetlen mellékhatás árán vészelhetik át a sugárkezelés időszakát, miközben nem kell attól tartaniuk, hogy később rövidebb túléléssel kell majd fizetniük a kényelmesebb terápiás körülményekért.   A szakember emellett azt tartja a legfontosabbnak, hogy a kezelési alkalmak és a teljes sugármennyiség ilyen mértékű csökkentésével valószínűleg korántsem aknáztuk ki lehetőségeinket, vagyis nem elképzelhetetlen, hogy a későbbiekben akár már heti egy kezeléssel is a mostanihoz hasonló eredményeket érhetünk el. A professzor ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy az eddig öszszegyűlt bizonyítékok még nem jogosítanak fel bennünket alaptalan derűlátásra és eddigi gyakorlatunk teljes felülbírálására. Ha viszont a későbbi, hosszú távú vizsgálatok is ígéretes eredményekkel zárulnak, az forradalmi előrelépést hozhat az emlőrák kezelésében, és kiindulópontként szolgálhat más daganattípusok sugárkezelésének tökéletesítéséhez is.