Kétszer fizet a magyar beteg
Mikor borul be a rendszer, hová tart az ágazat? A Vasárnapi Hírek Dénes Tamást, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnökét kérdezte.
– Nehéz megmondani az irányt. Nincs egészségügyi kormányprogram, és voltak ugyan részsikerek az elmúlt 4 évben, de egyértelmű koncepció nincs. Ez a bizonytalanság fontos szerepet játszik abban, hogy az orvostanhallgatók jelentős része már a diploma megszerzése előtt a kivándorláson gondolkodik. (...)
– A korrupció, a hálapénz – számos orvos kiállása ellenére – továbbra is jelen van. Egyre inkább igaz, hogy akinek pénze van, az – a magánellátásban biztosan, de a közkórházakban is – nagyobb eséllyel gyógyul?
– „Akinek több pénze van, gyorsabban gyógyulhat” állítás a legtöbb országra igaz. A probléma azzal van, hogy ezzel kapcsolatban nem volt megfelelő társadalmi vita itthon, és sokan azt hiszik, minden és azonnal jár. Magyarországon a beteg szempontjából az állami és magánrendszer viszonya a lehető legrosszabb, mert a beteg kétszer fizet: egészségügyi hozzájárulást az államnak és az ellátás teljes összegét a magánellátónak. Ennél vannak sokkal hatékonyabb modellek is.
– A szakszervezetük két éve aláírásgyűjtést indított azért, hogy az egészségügyre fordított közkiadások a bruttó hazai termék (GDP) minimum 2 százalékával emelkedjenek 3 éven belül. Mennyi ideje van még hátra ennek a rendszernek kellő források nélkül?
– Az egészségügyi rendszer soha nem omlik össze, nem megy csődbe, így az időnk végtelen. Amennyiben forráskivonás történik, akkor csak egyre rosszabb minőségű ellátást fog nyújtani a rendszer. Mi többek között azt szerettük volna elérni, hogy a nemzeti össztermék minimum 6 százalékát költsük a közfinanszírozott egészségügyre és ezt foglaljuk az Alaptörvénybe. Ez nem történt meg. Annak ellenére, hogy az elmúlt években nőtt a közfinanszírozott egészségügyre fordított források mértéke, még mindig messze elmarad az elvárttól és az uniós átlagtól. Kimondható, hogy az egészségügy még mindig nem prioritás. (...)
