Kétséges a csúcstárcák hatékonysága, takarékossága
Egyelőre bizonytalanok a pártok az alakuló Fidesz-kormány új szerkezeti elképzeléseit illetően. Sem a feladatok köre, sem az államtitkárok száma nem biztos még a kormányalakítással összefüggő törvényjavaslatok alapján.
A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló indítványból ugyanis kimaradt annak ismertetése, hogy az egyes tárcákhoz, meg nem nevezett feladatokhoz konkrétan hány szakember szükséges. A minisztériumok felsorolását tartalmazó javaslat ugyan körülhatárolja, hogy az eddig működő tárcáktól melyekhez kerül majd a területek irányítása, de hogy konkrétan hogyan folyhat majd a munka a továbbiakban, arról nem esik szó. A miniszterek részletes feladat- és hatáskörét sem ismertetik, ezeket majd rendeletben állapítja meg a kormány.
A törvényjavaslat fontos eleme a közigazgatási államtitkári tisztség visszaállítása. Ezt azzal indokolják az előterjesztők, hogy így valódi szakemberek fognak felelni az egyes területekért. Ugyanakkor az indítvány egyelőre nem ad magyarázatot arra, hogy az államtitkárok a parlamentben is helyettesíthetik-e a minisztert akadályoztatása esetén. Az államtitkár ugyanis a miniszter teljes jogkörű helyettese, noha azt egyelőre nem tudni, hogy eszerint interpellálható-e. Az viszont már biztos, hogy a minisztert az Európai Unió fontos miniszteri és kormányzati képviseletet igénylő testületeiben egy másik miniszter, az államtitkár, a közigazgatási államtitkár vagy a miniszter által kijelölt helyettes államtitkár is helyettesítheti. Ez azért fontos, mert egy átlagos tárcavezetőnek havi mintegy öt napot kell az uniós ügyek intézése, tárgyalások miatt Brüsszelben töltenie, egy négy területet irányító csúcsminiszternek tehát négyszer ennyit.
Schiffer András, az LMP frakcióvezetője közölte: kedvező lépésként értékelik, hogy visszaállítják a közigazgatási államtitkári pozíciót. A csúcsminisztériumok létrehozása ugyanakkor szerintük csökkentheti a tárcavezetők interpellálhatóságának lehetőségét, illetve kétségessé tehetik a társadalmi szervezetek döntéshozatalba történő bevonásának esélyét. Az MSZP egyelőre bizalmatlan a szerkezeti törvényjavaslattal, Hiller István a minisztériumi struktúráról például úgy vélekedett, problémát jelent, hogy ebben a rendszerben jelentős területek veszítik el a prioritásukat. Ezt kifogásolta Pősze Lajos is, a Jobbik képviselője szerint a csúcsminisztériumokba történő összevonások koncentrálják a hatalmat, a kézi vezérlés irányába mozdítják el a rendszert. Úgy vélte: a népességfogyást, az oktatást, vagy az egészségügyet nem lehet megfosztani a saját képviselettől, és ezeknek a területeknek az integrációját nem tartják jónak.
A különböző jogkörök tekintetében egyébként jelentős kormányfői centralizáció mutatkozik. Orbán Viktor például rendeletben jelölhet majd ki egy miniszter hatáskörét gyakorló másik minisztert, valamint irányítási jogkörrel ruházhat fel általa kinevezett kormánybiztost és miniszterelnöki biztost is. Sőt, olyan kormánybizottságokról is dönthet majd, melyek szabadon elvonhatnák az ágazati jogköröket a minisztériumoktól.
