Két rendszer metszéspontja

Decemberi megjelenésekor a hét kiemelt témájának választotta a Nature Kiadó szakmai minősítő fóruma – a Nature Signaling Gateway – a Semmelweis Egyetem Élettani Intézete és a University of California, San Francisco együttműködéséből született Nature Immunology-ban publikált eredményeket. A felismerés új utat nyithat az autoimmun betegségek terápiájában.

Az emberi szervezetet megtámadó kórokozókra jellemző struktúrák egy része évmilliók óta állandó, más részük különböző sebességgel, de állandó változásban van. A kétféle kórokozóstruktúra ellen az emlős szervezet kétféle, veleszületett és adaptív immunválaszszal képes reagálni.
A veleszületett immunrendszer működésének alapját jelentő sejtfelszíni receptorok az egyes kórokozókra jellemző, az egészséges emberi szervezettől idegen, évmilliók óta változatlan alapstruktúrákat ismerik fel. Ilyen például a Gram-negatív baktériumok falában található endotoxin, egyes vírusok kettős szálú RNS-molekulája vagy a bakteriális fehérjeszintézis első aminosava, a formil-metionin. Ezzel szemben a szerzett, adaptív immunrendszer azt tekinti „sajátnak”, ami az egyedfejlődés korai – körülbelül az első életévvel lezáruló – szakaszában jelen van, „idegennek” pedig azt, amivel addig nem találkozott. A rendszer képes felismerni az emberi evolúcióhoz képest nagyon gyorsan változó struktúrákat, például a szezonálisan változó influenzavírus- törzseket vagy egyéb, folyamatosan megújuló kórokozókat is.
Mindkét rendszer receptorai bonyolult sejten belüli jelátviteli folyamatokat indítanak el, amelyek elengedhetetlenek a megfelelő immunválasz létrejöttéhez. Dr. Mócsai Attila, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézete immunológiai laboratóriumának vezetője, a cikk első szerzője kérésünkre elmagyarázta: sokáig élt az a nézet, hogy „a két szisztéma külön utakon jár”, azonban munkacsoportjuk eredményei arra utalnak, hogy vannak közös pontok a kétfajta immunrendszer működésében (Nat Immunol 2006; 7:1326–33).
Amikor az adaptív immunrendszer receptoraihoz (B- és T-sejtreceptorok) idegen antigén kötődik, akkor annak egy specifikus, tirozinban gazdag szakasza (immune-receptor tyrosine-based activation motif, ITAM) az úgynevezett Src-típusú kinázok közvetítésével foszforilálódik és egy másik kináz, a Syk aktivációját váltja ki. Ez az a lépés, ami az adaptív immunválasz létrejöttének – és mindeddig úgy gondolták, hogy csak annak – elengedhetetlen feltétele. Biokémiai és molekuláris biológiai módszerekkel azonban igazolni lehetett, hogy mindezen fehérjék a veleszületett immunválasz során a neutrofil granulociták és a makrofágok béta2-integrin nevű sejtfelszíni receptorain keresztül létrejövő sejtadhézió és a következményes antibakteriális folyamatok kialakulásához is elengedhetetlenek. (A jelátvitel során itt is – megfelelő sorrendben – aktiválódnak az Src-kinázok, az ITAMfoszforiláció és a Syk.)
Az eredményeknek gyakorlati jelentőségük is van – teszi hozzá Mócsai Attila. Az autoimmun betegségek jelentős hányadában ugyanis az immunrendszer mindkét ága a szervezet saját szövetei ellen fordul. A reumatoid artritiszt például az adaptív immunsejtek kóros működése indítja el, de a végső szövetkárosítást már a veleszületett immunrendszer sejtjei végzik. A most feltérképezett intracelluláris jelpálya gátlása mindkét immunfolyamatot gátolná, ezáltal az autoimmun betegségek mainál hatékonyabb terápiáját tenné lehetővé. A kinázok az elmúlt években egyébként is a gyógyszerfejlesztés legfontosabb lehetséges támadáspontjaivá váltak, amint az imatinib (Gleevec) sikere és az EGF-receptor-tirozin-kináz-gátlószerekkel (erlotinib, gefitinib) kapcsolatos biztató eredmények is mutatják.