Két Hamlet

John Barth ikerregényei

„Szeret lovagolni, Jake? – kérdezte Rennie csak úgy véletlenül. – Sohasem lovagoltam még. – Jé, de mulatságos. Egyszer majd próbálja meg velem. Felvontam a szemöldökömet. – Igen, azt hiszem, ez lesz a legjobb, mielőtt lóval próbálkoznék.” A fenti dialógus talán érzékelteti John Barth, pontosabban főhőse, Jacob Horner kissé merész, olykor cinikus humorát. Az út vége című – Tellér Gyula ragyogó fordításában immár negyedszer megjelent – Barth-regényből származik az idézet, melyet párjával, a magyarul most először kiadott, Az Úszó Opera névre hallgató regénnyel (fordította Kovács Levente, remekül) együtt tett asztalunkra a Kalligram Kiadó. Az 1930- ban született amerikai Barth Az Úszó Operával debütált 1956- ban, Az út vége két évvel későbbi publikáció, noha a szerző a két könyvet egyidejűleg írta. Megkésett hát nálunk az első regény, de alig avult el, és ennél többet kevés szerzőről lehet elmondani manapság. Persze a két könyv együtt, egymás után (az olvasás sorrendje voltaképpen tetszőleges) ad igazán nagy élményt; noha teljesen önálló cselekményű mindkettő, mégis kiegészítik, támogatják, erősítik egymást – tanácsos hát újraolvasni Az út végét, ha valaki régebbről már ismerte, akkor is. És noha semmi köze a most tárgyalt regényekhez, ajánlatos átbúvárolni a Bolyongás az elvarázsolt kastélyban (Európa Könyvkiadó/Modern Könyvtár, 1977) című, „Széppróza nyomtatásra, magnóra és előbeszédre” alcímű Barth-kötetet is, a posztmodern próza egyik legszellemesebb remekét – Esterházy elszánt rajongói meg fognak lepődni, legyen szabad mindössze ennyit mondanom.