Késésben vagyunk?

Sajátos kettősség, ha úgy tetszik, ellentmondás feszül az Új Magyarország Fejlesztési Tervben megfogalmazott célok és a pillanatnyi realitások között: bár uniós forrásból 2007 és 2013 között mintegy 1,8 milliárd eurót fordíthatunk a hazai egészségügyre, mind ez idáig egyetlen eurócent sem érkezett az országba – derült ki az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának legutóbbi, március 5-i ülésén.

  Bár a nemzeti fejlesztési tervben kitűzött célokat gyakorlatilag mindenki támogatja, ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt úgy látják, gond van a programok ütemezésével, késésben vannak az uniós pénzből finanszírozandó programok, amelyek esetenként nem koordináltak; kevés a szakértő, s kérdéses a majdan megvalósuló fejlesztések fenntarthatósága is – részben a humánerőforrás, részben az amortizációs költségek visszapótlása és a működési költségek hiánya miatt.
  Miként Vojnik Mária, a bizottság tagja – egykori államtitkár (MSZP) – fogalmazott: nem világos, hogy ha például a sürgősségi ellátással kapcsolatos fejlesztések kétharmadát már megvalósítottuk, akkor miért kell ragaszkodni az eredetileg meghatározott pályázati menetrendhez, miért nem lehet előbbre hozni az ide vonatkozó, humánerőforrást érintő döntéseket? Ha három éve tudjuk, hogy a Közép-dunántúli Régióban szükség lenne egy onkológiai centrumra, akkor mi indokolja, hogy még hónapokat várjunk az ezzel kapcsolatos pályázat kiírására? Mások mellett Tóth István (MSZP) is úgy látta, előbb kellett volna a humánerőforrás- programot indítani, mert ki dolgozik majd például a zöldmezős beruházásban felépülő kistérségi szakrendelőkben? Mikola István (Fidesz) azt javasolta, készüljön hatástanulmány arról, vajon miből, hogyan fogjuk a program keretében megvalósuló fejlesztéseket „életben tartani”. Mindezt indokolja, hogy régóta ismert tény: uniós források működtetésre nem fordíthatók, ráadásul az állam kivonul a cél- és címzett támogatásokból. Kökény Mihály (MSZP), a testület elnöke egyebek mellett azt is aggályosnak tartja, vajon van-e elég szakembere a tárcának ezen folyamatok levezénylésére.
  A Fejlesztéspolitikai Irányító Testület képviseletében Magyar Bálint, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára arra emlékeztetett, a megvalósítás ütemezése viszonyítás kérdése. Más országokhoz képest jól állunk a pénzek lehívásában, az azonban tény, hogy utólagos finanszírozás van; az államiönkormányzati kötelezettségvállalásnak meg kell előznie a pénzek elköltését. Az államtitkár más területen is érzékel „kapacitásproblémákat”, ezért mint mondta, megköszönné, ha az Egészségügyi Bizottság nyomást gyakorolna a kormányra a szakemberek számának növelése érdekében.
  A részletekről szólva Gál Ilona, az Egészségügyi Minisztérium közgazdasági szakállamtitkára elmondta: március hetedikén járt le a határideje a kistérségi járóbeteg- szakellátó intézmények kiépítésére vonatkozó pályázatnak, amelyre mind a nyolc olyan kistérség jelentkezett, amelyek az ellátottsági térképen „fehér foltnak számítanak”. Mint utalt rá, pénzlehívás eddig valóban nem történt, de jelenleg még az I. Nemzeti Fejlesztési Terv lezárása tart, s a számos területen még csak várható pályázati kiírásokat úgy igyekeztek összehangolni, hogy azok „összeérjenek”, azaz addigra készüljenek el az új beruházások, mire kiképzik a majdan ott dolgozó szakembereket.