A fogyatékos szervezetek is úgy látták, hogy még a választások előtt, és nem utólag kell megkezdeni a lobbit a Fidesznél. Új foglalkoztatáspolitikát szeretnének, mert jelenleg 90 százalékos a munkanélküliségi arány köztük, pedig az érintettek fele munkaképes lenne.
Mikor dönt úgy egy falu fűszerboltja, hogy az életerős Józsit vagy a mozgássérült Rozit alkalmazza? Akkor ha, Rozi foglalkoztatását támogatja az állam, mert akkor elnézi, hogy a mozgássérült ugyan nem tud ládákat cipelni, de kapott utána 10 ezer forintot. A baj csak az, hogy a kis fűszerbolt tulajdonosa vagy nem tudja, hogy Rozi után kaphat 10 ezer forintot, vagy ha tudja is, nem kezd bele abba a macerás adminisztrációba, hogy akkreditálja a boltját.
Ezzel a történettel foglalta össze Derera Mihály, hogy mivel is találja szembe magát az, aki sérültként keres munkát, és az, aki sérülteket akarna foglalkoztatni. A Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége (MEOSZ) oktatási részlegének elnöke szerint már csak ezért is változtatni kellene a mozgássérültek foglalkoztatáspolitikáján.
Jelenleg ugyanis sokkal rosszabb a helyzet a fogyatékosok, mint az egészségesek körében. Magyarországon 11 százalékos a munkanélküliségi ráta, a fogyatékosok körében viszont 90 százalékos. Pedig a 850 ezer rokkantnyugdíjas közül 400 ezer kora, korlátozottsága alapján dolgozhatna. Csak éppen a jelenlegi rendszer miatt mégsem tud, a MEOSZ szerint túl bonyolult, az állam pedig túl kevés támogatást ad a szervezeteknek, a fogyatékosoknak és a munkáltatóknak. „Az állam viszont több mint 30 milliárd forintot keres évente a fogyatékosok foglalkoztatásán úgy, hogy a 47,3 milliárd forintos támogatás mindössze 35–40 ezer személy foglalkoztatását teszi lehetővé” – magyarázta.
Ezért készítette el a szervezet új foglalkoztatáspolitikai vitaanyagát, melyet nem véletlenül időzítettek a választásokra. A dokumentumot bemutató konferencián Soltész Miklós, a KDNP szakpolitikusa, és a Fidesz-program szociális területének írója is részt vett. Szerinte „a jelenlegi helyzet tarthatatlan”, viszont a következő kormány mindent meg fog tenni, hogy ezen változtasson.
Soltész sok minden megígért, többek között, hogy a civil szervezetekkel folyamatos lesz az egyeztetés, hogy a fogyatékosoknál is változtatnak azon a szemléleten: könnyebb segélyen élni, mint munkát keresni. „A közbeszerzéseknél, állami megrendeléseknél is előnyben kell részesíteni a fogyatékosokat alkalmazó cégeket. Így a dossziét nem Tajvanból, hanem hazánkból rendelnénk” – mondta. Átláthatóbb, kiszámíthatóbb, jobban és többel finanszírozott rendszert alakítanak ki.
Hasonló elképzeléseik vannak a fogyatékos szervezeteknek. A javaslatok között szerepel, hogy a jelenlegivel ellentétben, ha valaki megsérül, akkor ne rokkantsági nyugdíjat kapjon, hanem három évig rokkantsági járadékot, amely együtt jár az oktatási és munkahely-keresési támogatással. Csökkenteni kell szerintük a bürokráciát is, amellyel most találkoznak azok a munkáltatók, akik hajlandóak lennének megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatni. A MEOSZ szerint ráadásul a bajba jutottal egyénre szabva kell foglalkozni, vele együtt kell kitalálni, hogy mihez is kezdjen egy baleset után.
Urbán-Szabó Béla ügyvéd, születése óta mozgássérült. Szerinte ma már nem jelent akkora gondot bejutni egy-egy állásinterjúra vagy egy munkahelyre, mert sok alapítvány, cég, megyei szervezet foglalkozik a kerekesszékesek szállításával. A gondot inkább az okozza, hogy a munkahelyek többsége még mindig nincs akadálymentesítve.
És valóban. Bár sok cég gondol arra, hogy gyengénlátót, mozgáskorlátozottat foglalkoztasson, mégsem gondol bele abba, hogy ez mivel is jár. Az interneten az állásajánlatok között böngészve például találtunk olyan álláshirdetést mozgássérültek számára, ahol a munkavégzés helye a második emeleten volt, és csak lépcsőn lehetett megközelíteni.