Kényszernyugdíj: majd okosban megoldjuk (?)

A nagy állami cégeknél – különösen azoknál, amelyek jelentős pénzügyi gondokkal küzdenek – hónapok óta zajlik a nyugdíjkorhatárt elért alkalmazottak felmentése. A karácsonyfa alá helyezett – december 29-én megjelent, a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló – kormányhatározat tehát lényegében egy már létező gyakorlatról szól. Nem volt titok az sem, hogy készül majd ezzel kapcsolatban valamiféle határozat vagy rendelet, ám az egészségügyiek – joggal – úgy gondolták, s ezzel kapcsolatban vélhetően bíztató szavakat is kaphattak, hogy ők biztos kimaradnak a szórásból, hiszen az ellátórendszer egy részét (háziorvoslás!), illetve számos szakmát a nyugdíjkorhatárt elért orvosok és szakdolgozók tartják életben. Elég ezzel kapcsolatban az egészségügyért felelős államtitkárt idézni. Szócska Miklós egy csütörtöki rádió interjúban említette meg, hogy a laboratóriumokban közalkalmazottként dolgozó orvosok átlagéletkora például 62 év.

Az persze rejtély, hogy mindezek ellenére a költségvetési szervként működő felsőoktatásban dolgozó oktatókhoz, tanárokhoz illetve tudományos munkakörben foglalkoztatottakhoz hasonlóan, vajon a kivételezettek közül miért maradtak ki az egészségügyiek. Oly módon ráadásul – tette hozzá az egyik lapunk által megkérdezett kórházigazgató –, hogy az orvosegyetemi oktatókra nem, az úgynevezett oktatókórházakban szakorvosokat képző munkatársakra viszont érvényes a kormányhatározat szigora.

Az intézményvezetők által mostanában ronggyá olvasott kormányhatározat egyébként zavaros, annál is inkább, mivel a hazai egészségügyi intézményekben hosszú évek óta igen tarka az alkalmazási formák palettája.

A határozat elsősorban azokról a közalkalmazottakról szól, akik betöltötték a 62. életévüket, s rendelkeznek a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel. Az ő további munkájukra vagy nem tartanak igényt munkaadóik, vagy ha igen, egyedi kérvényükre a kormány engedélyezheti további foglalkoztatásukat.  S bár a kormányhatározat értelmében a felmentési idő letelte után megszűnne a nyugdíjazott doktor státusza, az ágazati érdekképviseletekkel folytatott első, szerdai megbeszélésen az államtitkár határozottan leszögezte: nem cél a státuszok megszüntetése, ezt a kérdést a később megszülető jogszabályban kívánják rendezni.

E jogszabály híján azonban forrásként pusztán a kormányhatározat szövege használható, ebből pedig az következik, hogy a nyugdíjazása miatt felmentett doktor státuszába másik közalkalmazott nem nevezhető ki. Arra a kérdésre pedig, hogy betöltheti-e más – például egy fiatalabb szakember – másfajta szerződéssel az állást, nem sikerült egyértelmű választ kapni. Ennek az az oka, hogy a határozat egyik pontja leszögezi, hogy a megszüntetett álláshelyek betöltésére illetve az itteni feladatok ellátására sem közalkalmazotti jogviszony, sem vállalkozási illetve megbízási szerződés nem köthető. Magyarán: lehet szerződni, de nem arra a státuszra és nem arra a feladatra. Az pedig már csak hab a tortán, hogy nem tudni: amennyiben egy másik státuszra és másik feladatra akarnak szerződni (s közben stikában talán a korábbi munkát elvégezni?), ahhoz kell-e kormány engedély vagy sem?

A szabadfoglalkozásúként dolgozó orvosokat nem érinti a kormányhatározat, ám az elküldött közalkalmazottak helyére nem köthető ilyen jellegű szerződés, miközben a szövegből úgy tűnik: amennyiben bármely más feladatra kötnének 62 éven felüli doktorral szabadfoglalkozásúként szerződést, ahhoz kormányengedély kell.

Hasonló a helyzet a gazdasági társaságokkal (bt, kft, rt), illetve az egyéni vállalkozókkal – ez utóbbiakból szép számmal akad az egészségügyben: ezekben értelemszerűen nincs felmentési kötelezettség. A nyugdíjazottak helyének betöltésére, feladatainak ellátásra azonban nem köthető velük szerződés. A gt-k esetében az életkornak semmi jelentősége nincs, az egyéni vállalkozókkal kötendő bármely szerződés azonban, amennyiben az illető betöltötte a 62. évét – engedélyköteles.

Kérdés persze, vajon e kesze-kuszaságot jól értelmezik-e a jogászok, akik abban reménykednek: idővel a határozat megfogalmazói választ adnak kérdéseikre. Mint ahogy egyszer talán majd az is kiderül, miként került az egészségügy, amelynek egyre lehetetlenebb munkaerő helyzetétől hangos évek óta a közélet e legújabb kalamajkába.

Az biztos, hogy az eddig elhangzott magyarázatok – cél az adatok szerzése, pontosítása, annak feltárása, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátórendszer működtetéséhez mennyi emberre van szükség, ám rögtön hozzátéve: az államtitkársági adatok szerint a szükségesnél kevesebben vannak - erősen sántítanak. Hiszen az intézmények bevonásával hosszú hónapokig zajló adatgyűjtésből az is tudott, hogy a közintézményekben dolgozó doktorok közül 2400-at érint az intézkedés, illetve az állami laborokban foglalkoztatott orvosok átlagéletkora 62 év. Mi van itt még összeszámolni való?

A kommunikáció során igyekeznek a kettős jövedelemszerzés megszüntetéseként feltüntetni ezt a létszám-leépítési-ki-tudja-micsodát, holott az ettől függetlenül egy törvényileg szabályozott, másik történet.

Úgy hírlik, a megoldási technika a régi, majd okosban megoldjuk. Csukott szemmel ellenjegyzünk minden kérvénycsomagot.

Most már csak az a kérdés, hol árulják a vasúti menetjegyeket…