Kényelmes előítéleteink

Romakép az egészségügyben és a médiában

A leszakadó, marginalizált rétegekkel jellemzően a többségi társadalomból származó középosztálybeliek – újságírók, tanárok, orvosok – foglalkoznak, ők próbálják megérteni az egészen más körülmények között élő emberek mindennapjait, s ez bizony nem mindig sikerül, állítja a Roma Sajtóközpont médiakutató igazgatója. Bernáth Gábor jól ismeri azokat a kölcsönös előítéleteket is, amelyek a romák orvosokkal kapcsolatos viszonyában jelennek meg.

Különösebb elemzés nélkül, csak a lapokat olvasva, a tévéműsorokat nézve is feltűnik: meglehetősen ellentmondásos kép él a magyarországi cigányságról a sajtóban. Elég, ha csak a közelmúltban nagy vitát kiváltott Bazi Nagy Roma Lagzira gondolunk.

– Azért érzékelhető – és ebben talán az általam vezetett Roma Sajtóközpontnak is van némi érdeme –, hogy ma már a hírműfajokban sokat javult a helyzet. Azok, akik a hírekkel foglalkoznak, megtanulták, miként kell az etnikai kisebbségekkel, például a romákkal foglalkozni. A médiában megjelenő híranyagok az elmúlt években jóval reálisabbá váltak. Ám a szórakoztató műsorokkal senki sem foglalkozott igazán.

Pedig az emberek egyre inkább a szórakoztató programokat nézik.

– Mégsem alakult ki valódi vita arról, miként szabad bemutatni a kisebbséghez tartozókat, a hátrányos helyzetűeket, vagy éppen az időseket. Ma sokan egészen természetesnek veszik, hogy főműsoridőben rendszeresen vetítsenek egy olyan reklámot, amely az öregséget gúnyolja ki. Ahol az öregek felrúgják egymást, elesnek a botjukban, ellopják egymás műfogsorát. Ugyan az Országos Rádió és Televízió Testület 1998-ban egy határozatában kifogásolta a rádiókabaré egyes műsorszámait, mégsem törekedett a szakma arra, hogy meghúzza a határt sértő és nem sértő poén között. Hadd idézzem a BBC produceri kézikönyvének ide illő álláspontját: „Ha a vígjáték a felsőbbrendűség vagy az előítéletes gondolkodás érzetét közvetíti, akkor túl messzire ment. A kisebbségek értelemszerűen sérülékenyebbek. A szavak nyers ereje néha ártalmasabb, mint azt a többség gondolja.”